Jézus azért jött, hogy megmentse az emberiséget, amely önmagában jó, de szabadulásra szorul. Üdvözítő műve a családból indul ki, amely minden valóság közül a legemberibb, ezért a legjobb és leginkább rászorul a szabadulásra. Azonban meg kell értenünk, mit jelent a felszabadulás, mi az a szabadság, amit Jézus el akar hozni.
Az ünnepi Evangélium (Lk 2,41–52) Jézus szüleit jámbor emberekként mutatja be nekünk, akik „minden évben elmentek Jeruzsálembe húsvétra”. A törvény előírta ezt a zarándoklatot azoknak a férfi izraelitáknak, akik betöltötték a 13. életévüket. Az a tény, hogy Mária és Jézus, aki még nem volt 13 éves, szintén oda mentek, olyan jámborságról tanúskodik, amely meghaladja a szükséges minimumot.
A zarándoklat nem magáncselekmény, hanem közösségi esemény, egy nép útja az Úr felé. Jézus családja is ehhez a néphez tartozik.
Eddig minden normális. De az epizód, amit ezután elmondanak nekünk, felkavaró: amikor hazaindult, „az ifjú Jézus Jeruzsálemben maradt anélkül, hogy szülei észrevették volna”.
Evidens volt, hogy Mária és József azt feltételezte, hogy a fiú valahol a csoportban van. Ez a tény meghökkent minket, ha alaposan átgondoljuk. Mária és József nem aggódó, elnyomó szülők voltak: normális volt számukra, hogy azt hitték, hogy a fiú valahol a nagy csoportban van. Aggódó keresés kezdődik. Három nap múlva (burkolt utalás a feltámadásra) a templomban találják a fiút, aki a törvénytudókkal beszélget. „Amikor a szülei meglátták, elcsodálkoztak, és az anyja azt mondta neki: »Gyermekem, miért tetted ezt velünk?« Íme, atyád és én fájdalommal kerestünk téged.”
Tegyük fel magunknak a kérdést: miért tette ezt Jézus a szüleivel? Talán egy tizenkét éves tréfája volt, szeszélyes igény a saját autonómiájára? Semmi esetre sem. Ez az igazi szabadság gyakorlása és kinyilatkoztatása: „Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?”
Jézusnak alapvető kötelessége van, amelyet Isten, az Atyja adott neki. Így világossá válik, hogy ami engedetlenségnek vagy helytelen szabadságnak tűnik a szüleivel szemben, az valójában gyermeki engedelmességének kifejeződése. A templomban van, nem mint a szülei ellen lázadó kamasz, hanem pontosan úgy, mint aki ugyanabban engedelmeskedik, amely a kereszthez és a feltámadáshoz vezet.
Jézus igazi szabadságban él, ami nem más, mint az Atyja szeretete. És lassan arra is készteti a szüleit, hogy éretté váljanak abban, amit abban a pillanatban nem tudtak megérteni. „Visszatért velük Názáretbe és engedelmes volt nekik.”
Jézus alávetettsége Máriának és Józsefnek ezen a ponton ragyog fel, mint az igazi és teljes szabadság feltétele, mert az Atyaisten szeretetének való teljes alávetettségbe ágyazódik.
Az elején azt mondtuk, hogy Jézus felszabadítja az emberiséget, kezdve a családdal. Most már megérthetjük, hogy a szabadság az Atya dolgaiban való tartózkodásban áll.
Adja meg nekünk az Úr, hogy gyermeki engedelmességben éljünk, hogy emberségünk felszabaduljon a családi kapcsolatokból kiindulva!