Ezt az ünnepet XI. Pius pápa alapította a "Quas Primas" kezdetű enciklikával 1925. december 11-én. A szekularizáció, az ateizmus és a kommunizmus térnyerésével XI. Pius pápa üzenetet akart küldeni a világ katolikusainak, hogy ismerjék el Krisztus királyságát a világ felett, és hogy a világ gonoszságai pontosan abból fakadnak, hogy a világ elfordul Krisztustól.
Krisztus Király vasárnapját először 1926 október utolsó vasárnapján ünnepelték meg, ami abban az évben éppen október 31-ére, mindenszentek ünnepének előestéjére, "halloween" napjára esett. 1969-ben Szent VI. Pál pápa határozta meg az ünnep jelenlegi nevét és dátumát:
A liturgikus év utolsó vasárnapja Urunk Jézus Krisztus, a Világmindenség Királyának főünnepe!
Micsoda név!
Ami feltűnő benne, az az, hogy mennyire furcsán hangzik a modern fülnek. Ő a Király? És a teljes világmindenségé, az univerzumé? De ezen nem kellene meglepődnünk. Ahogyan a Szentírás fogalmaz:
"Ami a világ szerint oktalan, azt választotta ki Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket. Ami a világ szerint gyönge, azt választotta ki Isten, hogy megszégyenítse az erőseket." (1Kor 1,27)
Jézus A KIRÁLY.
Csak egy Király van, és az Jézus. A világegyetem végső soron nem demokrácia. Nincs parlament vagy bizottság. Jézus az egyetlen abszolút uralkodó, aki egy pásztor szelídségével és gyengédségével odaadóan gondoskodik gyengékről és a kirekesztettekről, valamint az egész nyája jólétéről. Hatalma a szolgálat és a teljes odaadás jele. Jézus országa pedig az igazság, a szeretet és a béke országa.
"Fehér lovon ül, hűségesnek és igaznak hívják. Igazságosan ítél és harcol. Szeme olyan, mint a lobogó tűz, a fején ékes korona. Neve föl van írva, de senki sem ismeri, csak Ő maga. Vértől ázott ruha van rajta, a neve: Isten Igéje. Az égi seregek fehér lovon kísérik, tiszta fehér patyolatba öltözve. Szájából éles kard tör elő, hogy lesújtson a nemzetekre (...) Öltözetén a csípő körül ez a név volt felírva: királyok Királya, uralkodók Ura." (Jel 19,11-16)
A zsidó Messiás-várásának lényeges része egy megváltó király várása, aki szorosan kötődik Dávid királyi házához. Az angyali üdvözletkor hangzik el, hogy "neki adja az Úr Isten az ő atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és országának nem lesz vége". A napkeleti bölcsek pedig a "királyi csillagot" követték, hogy megtalálják "a zsidók született királyát".
Nyilvános működése idején Jézus királyi méltóságát is elrejtette, nem akarta, hogy földi királlyá tegyék. Illetve azt is elutasította, amikor Jakab és János apostolok azt kérték tőle, hogy hadd lehessenek a "földi országának az előkelő miniszterei." Ám Jézus a szenvedése előtt, virágvasárnap a próféták jövendölése szerint mégis királyként vonult be Jeruzsálembe. Amikor nagypénteken Pilátus megkérdezi tőle, hogy király-e, Jézus egyértelműen kijelenti, hogy
az ő országa semelyik földi országhoz sem hasonlatos.
Bár ezt a napot, Krisztus Király vasárnapját elsősorban katolikus ünnepként tartjuk számon, néhány anglikán, evangélikus, metodista és presbiteriánus egyház is megünnepli ekkor Krisztust, mint a Világmindenség Királyát.
A svéd protestáns egyházban ezt a vasárnapot „Végső Vasárnapnak” nevezik. A hivatalos neve „Krisztus visszatérése”, de köznyelvi neve onnan ered, hogy Krisztus második eljövetelére összpontosítanak. Így többek között a katolikus templomokban ezt a vasárnapot megelőzően, vagyis szinte az egész novemberben a Jelenések könyvéből olvasunk fel a végidőkre vonatkozó szakaszokat.
Ám Jézus mindenki Királya, nem csak a keresztényeké. Az ünnep elnevezésében is az áll, hogy Jézus a Világmindenség Királya.
Tehát nem csupán a Katolikus Egyházé vagy az összes keresztényé, hanem mindenkié. Akár imádja valaki Jézust, akár nem, vagy akár hiszi is a létezését, ő a Királya.
"Ezért Isten felmagasztalta őt (Jézust), és olyan nevet adott neki,amely minden más név fölött van, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térdaz égben, a földön és az alvilágban, és minden nyelv vallja, hogy „Jézus Krisztus az Úr!” az Atyaisten dicsőségére." (Fil 2,9-11)
Ha Jézus a világegyetem Királya, minden más hatalom felett, akkor ez a világ egyik legfontosabb ténye. Bármely világnézet, legyen az világi vagy vallási, amely tagadja ezt, alapjaiban téves, és elkerülhetetlenül mindenféle további tévedéshez vezet.
Ha Jézus a világegyetem Királya, akkor nemcsak a világi uralkodók vannak alávetve neki, hanem az egyéni akaratunk is. Nem birtokoljuk magunkat. Nem tehetjük csak úgy, „amit akarunk”. Ehelyett egész életünket az ő szolgálatába és dicsőségére kell vetnünk.
Ahogy Szent Pál fogalmaz: "Vagy nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok, és ezért nem vagytok a magatokéi? Nagy árat fizettek értetek! Dicsőítsétek meg tehát Istent testetekben." (1Kor 6,19-20)
