Jézus egy személy, akinek két természete van – emberi és isteni. Ez azt jelenti, hogy Jézus, noha teljesen Isten, földi élete során, amikor testileg mennybe ment, és még most is teljesen ember (Ő Isten, ezt minden probléma nélkül megteheti).
Bár a Jézussal való személyes találkozásra minden keresztény törekszik (legalábbis törekednie kellene), fogadni mernék, hogy közülünk csak kevesen tudják teljesen megérteni, vagy csak néhányan töprengtek el valaha is azon, hogy mit is vont maga után, hogy Krisztusnak emberi természete van.
Természetesen Jézus soha nem vétkezett, de mégis kísértést szenvedett, és gyermekkorától kezdve a tinédzserkoron át a felnőttkorig fejlődnie kellett, mielőtt elfoglalta volna helyét az Atya jobbján. Íme tehát egy kis betekintés, hogy Jézus valószínűleg mit tehetett és hogy mutatkozhatott földi élete során (GIF-ekben):
1) Jézus egy tündéri kisbaba volt
„Ámen, ámen mondom neked, googoo gaga.”
2) Jézus „elesik… boom”
Bár valószínűleg nem volt neki ilyen overálja.
3) Jézus maszatos arccal mosolygott Máriára
Vajon tökéletes gyermek? Sosem tudjuk meg…
4) Jézusnak is meg kellett tanulnia járni
És aztán meg kellett tanulnia vízen járni.
5) A gyermek Jézust meg kellett menteni veszélyes helyzetektől, és így Szent József megmentette a napot
Nem csoda, hogy Isten őt bízta, hogy figyeljen…
6) Jézus játszott az udvaron családjával
Szent József: A démonok réme és a gyermekek megpörgetője
7) Jézus szerette az állatok társaságát
Szerette a csirkéket…
8) Jézus szerette a természet szépségét
Úgy értem, mégiscsak ő teremtette azt…
9) Jézus szeretett időt tölteni barátaival
10) Jézus nevetett
11) Jézus sírt
12) Jézus olykor (jogosan) dühbe gurult
Az arc…
… és a felborogatás
Jézus valószínűleg sokkal jobban csinálta, mint Thor.
13) Jézus bosszankodott
Ez idegesítőnek számít?
14) Jézusnak meg kellett küzdenie szerettei halálával
Gondolatébresztő: Máriának és Józsefnek tanítaniuk kellett Jézust a halálról.
15) De a nehézségek közepette Jézus nem esett kétségbe
Alapvetően Jézus pontosan ismeri, hogy milyen mindaz, amit mi emberként a mindennapokban megtapasztalunk. Ez volt a lényege annak, hogy eljöjjön a földre, és teljesen emberi természetet vegyen fel – hogy velünk járhasson, velünk élhessen, és (végül) szenvedése, halála és feltámadása által megváltsa megtört természetünket.
Manapság talán még nehezebb, mint valaha felfogni, hogy Isten miként tudhatja, hogy min megyünk keresztül. Mi több, gyakran arra a meggyőződésre jutunk, hogy Isten nem törődik velünk, vagy nem tud maradéktalanul szeretni, amikor úgy tűnik, hogy hihetetlen szenvedéseken, veszteségeken és nehézségeken visz keresztül minket vagy másokat.
Azonban vigasztalást és nagy vigaszt találhatunk (és kellene is találnunk), ha tudatában vagyunk annak, hogy bármilyen nehézséget is kell átvészelnünk életünk során, Isten saját maga már megtapasztalta. Azáltal, hogy engedte magát megkorbácsolni, megverni, vitte a keresztet, s keresztre feszítették – ami a legnagyobb szenvedés – Jézus magára vette minden szenvedésünket, és megváltó erővel ruházta fel.
Azt mondja: ne féljetek, és ahogy John Michael Talbot dalában szerepel:
„Mindig előttetek járok. Jöjjetek, kövessetek engem, és én nyugalmat adok nektek.”
Bízhatunk Jézusban, mert emberségében Ő előbb szenvedett és előttünk járt a kereszt útján, hogy megmutassa nekünk, hogy a szenvedés megváltást hozhat.
Ezen a nagyhéten szemléljük Urunk legmélyebb emberi tulajdonságait, és ezeken keresztül próbáljunk meg életünk minden területén Jézushoz hasonlóbbá válni.