Tamaskovics Gáborné művét kiállították a „100 betlehem” kiállításon a Vatikánban. Vele beszélgettünk arról, hogy hogyan csöppent bele ebbe a csodálatos történetbe.
Nyíregyházán élek, a Nyíregyházi Ridens Gimnázium, Szakgimnázium, Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégiumban dolgozok, mint gyógypedagógiai asszisztens. Gyermekkorom óta szeretek kötni, később kipróbáltam a gyöngyfűzést, a harisnyavirág készítést is, de legújabb hobbim 2011. óta a csuhébaba-készítés. Ennek fortélyait igyekszem minél mélyebben elsajátítani.
2011 decemberében kisebbik lányomat elkísértem a barátnőjéhez, ahol a nagymama, és az anyuka éppen csuhé angyalkát készített. Megkértek, hogy maradjak ott én is. Másnap bevittem a munkahelyemre, és felkértek, hogy készítsek egy betlehemet. Az a mostani alkotásokhoz képest nagyon kezdetleges volt, akkor még nehezen ment az emberi alakok megformálása. Később megismerkedtem Szabó Béláné Marcsival. Nála láttam egy íjász fiút, csizmában. Az annyira megtetszett, hogy elhatároztam, ezt nekem is meg kell tanulnom!
Mivel mindkét lányom kisiskolás kora óta néptáncolt és citerázott, a népi hagyományok ápolása mindennapjaink része volt. Innen jöttek az ötletek.
Először mesterembereket készítettem, majd falusi életképeket. Ezek Nyíregyházán és a környező településeken általános iskolákban, művelődési házakban kerültek már kiállításra.
Nagyon szeretek a csuhéval dolgozni, mert a mások számára értéktelen anyag a kezeim között megelevenedik.
Minden babámnak külön személyisége van, még ha akarnám, se tudnék két egyformát készíteni. Mikor eszembe jut valami, azt szeretem lerajzolni, utána van, hogy hetek, akár hónapok telnek el, mire csuhéból elkészítem.
Szívesen pályázok különböző kiállításokra.
2017-ben találtam az AMKA ( A Magyar Kézművességért Alapítvány) pályázatára az Arany János emlékév kapcsán, ide neveztem be az Ágnes asszony, és A Walesi bárdok versillusztrációkat. Innen már nem volt megállás, egymás után jöttek a versek, és a mai napig készítek újakat.
Ebben az évben a karácsonyi pályázatra „A kis Jézus köszöntése” betlehemmel indultam, amely Budapesten a Duna Palotában kiállításra is került. 2018-ban ezzel ismét megmérettettem magamat, de immár a Római 100 jászol kiállításon, ahova beválogattak.
Hatalmas öröm volt megtudni, hogy egy nemzetközi zsűri kiállításra méltónak találta az alkotásomat.
Az AMKA évente kétszer ír ki pályázatot, nyáron az aktuális évfordulókhoz kötődően (pl. Arany János, Rákóczi, Mátyás király emlékév, vagy a bor és a szerelem kapcsolata, a virág motívum, a magyar szentek…).
A téli pályázat mindig a karácsonyi témakörhöz kapcsolódik.
Karácsonyi témájú alkotásaim kiállításra kerültek már a Veszprémi szaléziánumban, az Egri Érseki Palota Látogatóközpontjában, Budapesten a Duna Palotában, a Szent István-bazilikában, és immár második alkalommal a római nemzetközi kiállításon.
A római nemzetközi kiállításra idén a 2022, és 2023-ban a budapesti Szent István-bazilikában már kiállított betlehemekkel lehetett nevezni.
Hatalmas megtiszteltetés, öröm a vatikáni kiállítók közé bekerülni. Csodálatos a helyszínen látni a különböző nemzetek betlehemei között az általam megálmodott kompozíciót, és a tudat, hogy több ezer ember láthatja, nagy boldogsággal töltött el.
A legbüszkébb arra vagyok, hogy a Vatikánban is kiállították a betlehemet: 2018-ban (A kis Jézus köszöntése címmel), és 2024-ben „Karácsonynak éjszakáján” című alkotásom jutott be.
A betlehem készítése számomra egy megnyugvás, feltöltődés. Mai rohanó életünkből jó kicsit lassítani, befelé fordulni. Szeptember körül már elkezdek a karácsonyra, a karácsonyi kiállításokra készülni. Barátoknak, családtagoknak kis csuhé ajándékokat készítek. Olyankor általában karácsonyi zenét szoktam hallgatni.
Képek: Tamaskovics Gáborné