Katolikusként talán nehezebben mondunk nemet. Ha valaki segítséget kér tőlünk, kötelességnek érezhetjük, hogy könnyítsünk a terhén.
Attól még, hogy próbálunk minél "Jézusibb" életet élni, nem kell mindenre igent mondanunk.
Felelősséggel tartozunk másoknak és felelősek vagyunk magunkért.
„Egymás terhét hordozzátok és így töltsétek be Krisztus törvényeit. (Galata 6,2)
Ha olyan terhek viselésében segítünk másoknak, amiket egyedül nem tudnának hordozni, Krisztus önfeláldozó szeretetét gyakoroljuk irántuk. Jézus pontosan ezt tette értünk, amikor megváltott minket. Ez a mások iránti felelősség.
Az 5. vers azonban azt mondja:
„Mert mindenki a maga terhét hordozza”.
Mindenki rendelkezik olyan felelősségekkel, melyeket csak ő vállalhat. Ezek a mi személyre szóló terheink, amiket nap mint nap hordoznunk kell.
A teher szó eltérő kifejezései a görög nyelvben rávilágítanak a versek értelmére.
Egyik megfelelője a “túl nagy csomag”: olyan súly amely lehúz minket, ennek bírásában szükségünk van segítségre.
A másik megfelelője a “szállítmány”, “napi ellátmány”, mellyel egyedül kell megbírkóznunk. A kettő között tudnunk kell künöbséget tenni.
Istennel való kapcsolatunknak is szerves része a határhúzás.
Teremtőnknek is megvannak a maga határai, és tiszteletben tartja a mieinket is. Határozottan szemben áll a bűnnel, de engedi, hogy tetteink következményeivel szembesüljünk.
A szeretetet kiárasztja, és behívja azokat akik szeretik Őt. Vegyük csak a szabad akaratot.
,,Isten nem akarja, hogy bármelyikünk is elvesszen, de azt várja, hogy magunktól változzunk, a saját érdekünkben, az Ő dicsőségére." (Ezékiel 18,23)
Idézzük fel János 21:5-6. fejezetét:
„Jézus megkérdezte tőlük: Fiaim, nincs valami ennivalótok? Így válaszoltak neki: Nincs. Ő pedig ezt mondta nekik: Vessétek ki a hálót a hajó jobb oldalán, és találtok. Kivetették tehát, de kivonni már nem tudták a rengeteg hal miatt.”
Jézus látta, hogy nincs ételük, de azt várta, hogy kérjék a segítségét.
Nem fog erőszakosan közeledni, de mindig lehet rá számítani, csak keresnünk kell Őt.
(Máté 7,7-8).
Lelki határainkat szavakban tudjuk megalkotni, a legalapvetőbb határkijelölő szó a “nem”. Ez a szó határozottan mutatja, hogy saját irányításunk alatt állunk: ami gyakran konfrontációval jár.
A határok kijelölése szeretetteljes cselekedet, azonban a szeretet szükségessé teheti az ütközést.
Néha fájdalmas, de mindenkinek a hasznára van. Emiatt nem sikerülhet más emberek nélkül, szükségünk van támogató közösségre, akiken gyakorolhatjuk határaink meghúzását.
A félelemből való kapcsolatban maradás olyan személyekkel, akik nem tisztelik a határainkat, nem ment meg a magánytól, csak átformálja azt. A korlátaink segítségével képesek leszünk egymáshoz is jobban kapcsolódni.
Isten is három személy: Atya, Fiú és Szentlélek. Egyek, mégis három különálló személy. Ez a legtökéletesebb példája a határok szeretetteljességének.
Ha határaink végéhez érkeztünk, megoldásként fizikai korlátokat is alkalmazhatunk. Ezáltal ki lehet lépni bizonyos helyzetekből.
„Ha az okos látja a veszedelmet, elrejtőzik”
(Példabeszédek 22,3).
Erre azért van szükségünk, hogy fizikailag és érzelmileg egyaránt feltöltődjünk. A Biblia arra bátorít minket, hogy tartsuk távol magunkat azoktól, akik határainkat átlépve fájdalmat okoznak, és teremtsünk biztonságos helyet magunknak.
Nem egyezhetünk ki a bántalmazás semmiféle formájával.
Bocsássunk meg, de őrizzük a szívünket, amíg tartós változást nem tapasztalunk!
Néhány ember saját megszokásaihoz ragaszkodik az Isteni parancsolat helyett (Márk 7,8 Máté 15,3).
A Példabeszédek könyve több helyen is hangsúlyozza, hogy a feddés és az intés, azaz a korlátok állítása életet menthet (Példabeszédek 13,18-24).
Mi nem korlátozhatunk másokat, de korlátozhatjuk saját kiszolgáltatottságunkat mások helytelen viselkedésével szemben. Isten ebben is mintát ad, elhatárolódik azoktól, akik nem az Ő útját járják, mintha azt mondaná: Járhatsz más úton is, de ha így döntesz, nem jöhetsz be a házamba.
A Szentírás több helyen is figyelmeztet arra, hogy tartsuk távol magunkat az olyan emberektől, akik ártalmunkra vannak (1Korinthus 5,11).
Nem szeretetlenség ha elhatárolódunk attól, ami rombolja a szeretetet.
Nem egyszerű dolog jól megszabni és megtartani a határainkat, hiszen az élet sok-sok eszközzel próbál minket csábítani, és valószínűleg másoknak is lesz némi megjegyzésük. Ha azonban megtesszük a mi részünket, Isten is megteszi az övét, és a Vele való kapcsolatunkból erőt tudunk meríteni.
A cikk nagy része Dr. Henry Cloud és Dr. John Townsend Határaink című könyvén alapul. Amennyiben ez a téma mélyebben is érdekel, ajánlom a könyv elolvasását.