Sajnos sok hívő hallott már hasonló mondatokat, és emiatt nem egy keresztény küzd csendben szorongással, traumákkal vagy lelki terhekkel, mert úgy érzi: hívő emberként neki egyedül Istennél kell megtalálnia a megoldást.
De valóban választanunk kell a hit és a pszichológia között?
A Katolikus Egyház válasza egyértelmű: nem.
Isten nemcsak a lelkünket teremtette meg, hanem az elménket és az érzelmeinket is. Ahogyan természetesnek tartjuk, hogy eltört lábbal orvoshoz fordulunk, úgy az sem a hit hiányának jele, ha lelki vagy mentális nehézségeinkkel szakember segítségét kérjük. A pszichológus és a pap nem ugyanazt a feladatot látja el az életünkben.
A pap a lelki életünket segíti: a bűnbánatban, a szentségek vételében, az Istennel való kapcsolat mélyítésében.
A pszichológus ezzel szemben az emberi lélek működésével, az érzelmi sérülésekkel, traumákkal, viselkedési mintákkal és mentális problémákkal foglalkozik.
A kettő nem egymás riválisa, hanem sok esetben kiegészítheti egymást. Gondoljunk csak arra, hogy Isten gyakran embereken keresztül segít minket. Orvosokon keresztül gyógyítja a testet, tanárokon keresztül formálja az értelmünket, és olykor pszichológusokon keresztül segít helyreállítani a sérült érzelmi világunkat.
Hívőként nem bűn pszichológushoz fordulni. Persze fontos megjegyezni, hogy nem minden pszichológiai irányzat vagy tanács áll összhangban a keresztény nézetekkel. Ahogy a gyónás sem helyettesíti a törött csont gipszelését, úgy az ima sem mindig helyettesíti a szakmai segítséget.
Isten gyakran nem vagy-vagy alapon működik, hanem együttműködésre hív bennünket: imádkozzunk, bízzunk Benne, és közben használjuk azokat az eszközöket is, amelyeket a javunkra adott.
Ezért sok hívő számára megnyugtató lehet olyan szakembert keresni, aki tiszteletben tartja a vallásos meggyőződését, vagy akár maga is keresztény szemléletű. A mai világban már rengeteg keresztény pszichológus van jelen, akik kifejezetten abban is segítenek, hogy úgy tudjon problémamegoldást nyújtani számunkra, hogy védje a saját hitszemléletünket.
A terápia ugyanakkor nem helyettesíti az imádságot, a szentségeket vagy az Istennel való kapcsolatot.
Emellett fontos azzal tisztában lennünk, hogy gyökerestől csakis Isten tud gyógyítani. A pszichológusok is emberből vannak, csodát ugyan nem tudnak tenni velünk, de Isten képes mindent megváltoztatni az életünkben, főleg, ha a lelkünk állapotáról van szó.
Jézus földi életében számtalanszor megmutatta, hogy törődik az ember teljes valójával. Nemcsak a bűnöket bocsátotta meg, hanem gyógyított, vigasztalt, meghallgatott és helyreállított. Az ember ugyanis testből, lélekből és pszichéből áll. Mindegyik terület figyelmet érdemel.
Katolikusként tehát nem kell választanunk a hit és a terápia között.
Lehet egyszerre mély imaéletünk és pszichológusunk. Lehetünk gyónó, szentségekhez járuló keresztények, miközben külön segítséget kérünk a mentális sebeink gyógyulásához.
A segítségkérés nem a hitetlenség jele.
Sokszor éppen az alázaté: annak felismerése, hogy szükségünk van másokra, és hogy Isten néha rajtuk keresztül akar felemelni bennünket.
Mert a gyógyulás útján nem mindig az a legnagyobb bátorság, hogy egyedül küzdünk tovább, hanem az, hogy merünk segítséget kérni.