A Szent Péter-bazilika szent kapuján – melynek elkészítését XII. Piusz rendelte el az 1950-es jubileumi évre, Monsignor Ludovico Kaas, a Szent Péter-bazilikának fenntartásáért felelős „Fabbrica di San Pietro” titkára vezetése alatt – 16 aranyozott domborművet látunk, melyek különböző bibliai jeleneteket tárnak a szemünk elé. Emellett a szent kapun láthatunk kis címereket, melyek a domborművek között helyezkednek el: ezek a szentkapukat korábban megnyitó és bezáró pápák címerei VIII. Bonifác pápától kezdve. (Ugyanis ezelőtt a kapu előtt már volt egy másik Szent Kapu a konstantini épületben is.)
A domborművek, akár egy „képregény”, elmesélik az egész üdvösségtörténetet, a bűnbeeséstől a megváltás beteljesedéséig, s legvégül találhatunk egy utalást az egyház jelenére is.
Miért „képregény”?
Pusztán azért, mert az ajtó ábrázolásai egy koherens történet ívét jelenítik meg vizuális módon, s emellett kis feliratokat is tartalmaznak, akár a buborékok a képregények szereplői feje fölött.
Az alább található domborművek témáját XII Piusz pápa imádsága inspirálta:
„Add meg, Uram, hogy ez a szentév
a nagy visszatérés és bűnbocsánat éve legyen.”
Mint általában az európai képregényeket, e kapu képeit is jobbról balra kell olvasni.
Lássuk a domborműveket, s próbáljuk megérteni, milyen történet rajzolódik ki belőle!
Az első sor képei párban vannak, vagyis az első kettő és a második két kép egy jelenetet ábrázol. Az első sor egy késő ókori mária-himnuszt idéz:
„Amit a bús Éva elragadt,
Megadja mind kegyes Fiad”
1. jelenet: A paradicsomból való kiűzetés
Az első sor első jelenete a paradicsomból való kiűzetést jeleníti meg, s egy késő ókori, Máriát dicsőítő himnusz részlete szerepel rajta: „…amit a bús Éva elragadt” (quod Heva abstulit). Itt két dologra gondolhatunk: egyrészt az édenkertben a tiltott fa gyümölcsének leszakítására, másrészt pedig az örök élet ajándékának elvesztésére.
A domborművön láthatjuk a kerubot, aki őrzi az édenkertet, valamint Ádámot és Évát, akik éppen elhagyják azt.
2. jelenet: Az angyali üdvözlet
A második jelenet az angyali üdvözletet tárja a szemünk elé. Bal oldalt Mária látható, míg jobb oldalt Gábriel arkangyal.
Itt az előző himnusz következő sorát olvashatjuk: „...Megadja mind kegyes Fiad” (Tu reddis almo germine). Ez az idézet meghirdeti a megváltás örömhírét is, vagyis a bűn sebének végleges meggyógyítását, amit Mária Fia, Jézus Krisztus hoz el.
3. jelenet: Jézus megkeresztelkedése
Itt jobbra láthatjuk Keresztelő Szent Jánost, aki mint az utolsó ószövetségi próféta, rámutat a Megváltóra, középen áll Jézus a Jordán vizében, aki mellett egy angyal áll, kinek kezében egy köntös látható.
Itt a felirat a következő: „Te jössz hozzám?” (Tu venis ad me?), amely kérdést a Keresztelő teszi fel Jézusnak, amikor felismeri, hogy Isten ártatlan Báránya kéri tőle a bűnbánat keresztségét.
4. jelenet: A Jó Pásztor
A negyedik képen a jópásztor alakját láthatjuk egy sziklás környezetben, amint egy elveszett bárány után nyúl, fölöttük pedig a nyáj és egy kutya látható. A felirat ez esetben: „…hogy megkeresse azt, ami elveszett” (Salvare quod perierat). Ez kifejezi Jézus küldetését, aki mindannyiunkért „kockára tette” életét, hogy megmentse és visszahozza azt, aki elveszett.
5. jelenet: A tékozló fiú hazatér
A következőkben a tékozló fiú történetével találkozhatunk, aki maga is „elveszett bárány volt”. A domborművön egy ló, pálmafák és kút idézi meg az atyai ház szépségét. Középen áll az apa, aki előtt a tékozló fiú leborul és megöleli. A bal felső sarokban a fiú vallomását olvashatjuk „Atyám, vétkeztem az ég ellen és Te ellened” (Pater, peccavi in coelum et coram te).
6. jelenet: Beteszdai gyógyítás
A második sor utolsó képén a 38 éve beteg meggyógyítását láthatjuk, ami a Beteszdai-fürdőnél ment végbe. Bal oldalt látható a beteg, s jobb oldalt Jézus, amint azt mondja „fogd az ágyadat és menj!” (tolle garbatum tuom et ambula). E szavak után a beteg ember meggyógyult.
7. jelenet: Jézus lábának megkenése
A bűnbocsánat témája tovább folytatódik, ugyanis a harmadik sor első domborművén azt a jelenetet láthatjuk, amikor egy asszony megkeni Jézus lábát, miközben az Úr Simon farizeusnál étkezett. Ekkor Jézusnak el kellett magyaráznia a szeretet és a megbocsájtás titkát Simon farizeus előtt, s ekkor jelenti ki, hogy a nő bocsánatot nyer: „sok bűne bocsánatot nyert” (remittuntur ei peccata multa), ami a dombormű tetején szerepel.
8. jelenet: Hányszor kell megbocsájtani?
A 8. jelenet azt ábrázolja, amikor Péter megkérdezi Jézustól, hányszor kell megbocsájtani. A domborművön balra látható Péter és jobbra Jézus, aki két kezével hetet mutat, s azt mondja: „hetvenszer hétszer” (septuagies septies), vagyis nem csak hétszer, hanem hetvenszer hétszer kell megbocsájtanunk. Ez a szám kifejezi, hogy a testvéri közösségben mindig meg kell bocsájtanunk.
9. jelenet: Péter árulása
A következő domborművön Jézus és Péter látható. Péter sír és arcát eltakarja. Azt a találkozást jeleníti meg ez a kép, amikor Jézus Péter árulása után visszatekint Péterre, s az megbánja, amit tett: „az Úr megfordult, és Péterre tekintett” (conversus Dominus respexit Petrum). A háttérben a szolgálólányt látjuk a tűz mellett, akinek társaságában Péter háromszor tagadta meg Jézust.
10. jelenet: Keresztre feszítés
A harmadik sor utolsó jelenetén Jézus keresztre feszítését látjuk. A jobb oldalon helyezkedik el az a lator, aki még halála előtti az utolsó percekben is ellenséges volt Jézussal szemben. Ő lefelé néz. Középen az Úr látható, aki a bal irányba tekint, a másik latorra, aki felismerte Jézus ártatlanságát. A felirat, amit olvashatunk, Jézus válasza ennek a latornak: „még ma velem leszel a paradicsomban” (hodie mecum eris in paradiso).
11. Jelenet: Hitetlen Tamás
A negyedik sor első képén jobbra láthatjuk hitetlen Tamást, aki éppen megérinti Jézus oldalsebét, aki középen áll, s megemlíti Tamásnak, hogy ő hitetlenkedett amíg nem látta és meg nem érintette Jézus szent sebeit, de „boldogok, akik (nem láttak), és mégis hittek” (beati qui crediderunt), olvassuk a feliratban.
12. jelenet: Vegyétek a Szentlelket!
A következő domborművön azt a jelenetet láthatjuk, amikor a Feltámadt Jézus (aki középen áll), megjelenik az apostolok között az emeleti teremben, és megadja a Szentlelket az apostoloknak az oldás és a kötés hatalmával, ami a bűnökre vonatkozik. Ekkor mondja Jézus, amit a kép feliratán is látunk: „Vegyétek a Szentlelket!” (Accipite Spiritum Sanctum). Az egyház tehát ekkor kapja meg a hatalmat, hogy a Szentlélek erejével feloldozást adjon a bűnök alól.
13. jelenet: Pál megtérése
Az utolsó előtti dombormű megjeleníti Pál megtérését: bal oldalt egy lovat láthatunk, középen a földön fekszik Pál, aki éppen leesett a lováról, és megvakult a Feltámadt Jézus láttán, aki jobbra helyezkedik el. A képen Jézus igen erős bemutatkozását olvashatjuk: „Én vagyok Jézus, aki te üldözöl” (sum Jesus quem tu persequeris).
Ez egyszerre mutat rá Pál súlyos bűnére, aki jó farizeusként üldözte a keresztényeket, s ad lehetőséget, hogy bűnbánatot tartson és az Úrhoz csatlakozzon.
14. jelenet: Jelenések könyve
Az utolsó dombormű igen összetett üzenetet hordoz. Egyrészt azt láthatjuk, hogy egy püspöksüveget viselő személy kalapáccsal a kezében, egy ajtó előtt áll, akit két segítője és egy svájci gárdista vesz körbe (és ha megfigyeljük, a korabeli egyházi öltözet sajátosságait is felfedezhetjük).
Emellett a következő feliratot olvashatjuk: „az ajtóban állok és kopogok” (sto ad ostium et pulso). Ez a Jelenések könyvéből származik, amikor a laodíceai egyháznak ez az üzenet hangzik el: „Íme, az ajtónál állok és zörgetek. Ha valaki meghallja szavamat, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele étkezem, és ő énvelem.” (Jel 3,20)
Maga az idézet nyilván Jézus Krisztusra utal, aki kopogtat az egyház és annak tagjai szívének ajtaján, hogy mindenkor népe közt maradjon. Ugyanakkor a képre tekintve nem Jézust magát láthatjuk, hanem Jézus földi helytartóját, a pápát, amint kopogtat és megnyit egy kaput. Ez valószínűleg egy a művész által elképzelt szentkapu, amit épp először nyitnak meg.
Ilyen értelemben a szentkapu megnyitása egy új felhívást intéz az egyház számára, hogy megújuljon, és közelebb engedje magához Jézust, s felismerje Őt földi helytartójában, a pápában is.