E két templom, a vatikáni Szent Péter és a Falakon kívüli Szent Pál-bazilika, a kereszténység legnagyobb és leghíresebb templomai közé sorolható. Csodálatos módon tesznek tanúságot a kereszténység diadaláról, melyre a kései Római Birodalomban került sor.
A két bazilika közös ünnepe emellett Péter és Pál apostolok testvériségét is szimbolizálja.
A 2025-ös jubileumi év közeledtével számtalan zarándok várható, akik felkeresik majd ezeket a bazilikákat, valamint Szent Péter és Pál sírját. Ez megfelelő alkalmat nyújthat arra, hogy eltöprengjünk e templomok történetein.
A Szent Péter-bazilika különleges helyet foglal el a katolikusok szívében.
Amikor belépünk a bazilikába, nem tehetünk mást, mint álmélkodunk. A zarándokok először a Michelangelo által tervezett kupolát pillanthatják meg, amely a katolikus hit több mint két évezredes történetének jelképe.
Ezután az 1600-as években a Gian Lorenzo Bernini által tervezett nagyszerű oszlopcsarnok tárul a látogató elé. A jelenlegi templom, amely egy 3. századi épület helyére épült, 44 oltárnak, 11 kápolnának, 395 szobornak és 135 mozaiknak ad otthont, s legalább 140 pápa nyugszik itt.
A bazilika legnagyobb kincse azonban az első pápa, Szent Péter, sírja, amely a főoltár alatt található, Bernini csodálatos baldachinja alatt.
A bazilika közelében található Pápai Észak-Amerikai Intézet papnövendékei közt elterjedt egy mondás:
„Ha eltévednél Rómában, csak keresd a Szent Péter kupolát, és hazatalálsz.”
Ezt a mondást nagyon hasznosnak találtam, amikor Rómában kellett tájékozódnom, és gondolom, sok más zarándok is így van ezzel. De azok számára, akik a jubileumi év alkalmából látogatnak ide, és esetleg elveszettnek érzik magukat az élet viharaiban, a Szent Péter-bazilika talán többet fog jelenteni számukra, mint más nevezetesség vagy egy reneszánsz építészeti remekmű. A Bazilika a Jézus Krisztusba vetett hitet jelképezi, akit Szent Péter úgy ismert fel, mint akinél az örök élet igéi vannak. (Jn 6,68)
További fotók a Szent Péter-bazilikáról:
A Falakon kívüli Szent Pál-bazilika: Róma második legnagyobb bazilikája.
A templom a 19. század végén épült, miután az 1823-as tűzvész elpusztította az eredeti, 4. századi épületet.
A bazilikán kívül található a „quadriportico”, egy az udvart körülölelő, 150 gránitoszlopból álló hatalmas oszlopcsarnok.
Az udvar közepén egy monumentális Szent Pál-szobor áll, amin egy latin felirat olvasható.
PREDICATORI VERITATIS, DOCTORI GENTIUM (Az igazság hirdetője, a pogányok orvosa).
Rómában a Szent Pál-bazilika belső terét tágasnak, lenyűgözőnek és imádságra alkalmasnak találtam. Az arannyal díszített mennyezet és a diadalív Krisztust, Szent Pétert és Pált, valamint egy koronát tartó 24 vénet ábrázol. Az apszis mozaikján Krisztus látható Szent Péterrel, Pállal, Lukáccsal és Andrással, alattuk pedig a többi apostol.
A bazilika falait pápák portréi díszítik, kezdve Szent Pétertől egészen a jelenlegi pápáig. Létezik egy erőltetett legenda, miszerint akkor jön el a világ vége, amikor már nem marad hely további pápák portréinak.
A templom legértékesebb része a „confessio”, ahol az emberek Szent Pál sírja és egy láncos ereklye előtt imádkozhatnak. A sírtól balra egy olajlámpa ég, melyet a szomszédos bencés apátság szerzetesei több mint 800 éve folyamatosan ébren tartanak.
Amint június 29-i közös ünnepük alkalmából, Szent Pétert és Pált gyakran együtt ábrázolják e bazilikák művészeti és építészeti alkotásaiban. Mindkét bazilika bejáratát e szentek szobrai díszítik, amint Péter kulcsot, Pál pedig kardot tart a kezében.
Nemcsak e bazilikák, hanem számos más római művészeti alkotás is megjeleníti Péter és Pál életének közös eseményeit, a mamertinus börtönben lévő foglyok megkeresztelésétől egészen a Pál vértanúhalálát megelőző, utolsó ölelésükig.
A Szent Péter és Pál bazilikák felszentelésének ünnepe nemcsak hitünk apostoli jellegére emlékeztet, hanem arra is, hogy támogatnunk kell egymást a hitben, ahogyan ők is tették.
Annak ellenére, hogy Pétert és Pált együtt ünnepeljük, mint védőszentjeinket, ők maguk nem mindig értettek egyet.
Ugyanakkor mégis hathatósan példázzák a Zsoltáros szavait:
„Ó, mily szép, mily gyönyörűséges, a testvérekkel egységben lenni...!” (Zsolt 133,1).