Egy erőteljes homília január elsejére
„Áldjon meg az Úr és oltalmazzon! Ragyogtassa rád arcát az Úr, s legyen hozzád jóságos! Fordítsa feléd arcát az Úr, és szerezzen neked üdvösséget!” (Szám 6,24–26)
Ezzel az idézettel indította a Szentatya a homíliáját január elsején, Szűz Mária, Isten Anyja ünnepén, ami mintegy minden embernek szóló jókívánság.
Majd így folytatta prédikációját, amikor a választott nép pusztai útjáról elmélkedett, amit a választott nép bátran és szabadon vállalt magára hátrahagyva hamis biztonságukat Egyiptomban:
"Az újév kezdetén a liturgia emlékeztet minket arra, hogy Isten nagylelkű szeretetének, irgalmának és a mi szabadságunk válaszának köszönhetően minden nap egy új élet kezdete lehet mindannyiunk számára. Szép így gondolni az évre, ami épp kezdetét veszi: akár egy nyitott útra, melyet fel kell fedeznünk, melyre szabadon és a szabadság hordozóiként lépünk rá a kegyelem által, mint akik bocsánatot nyertek és megbocsájtást osztanak, bízva az Úr közelségében és jóságában, aki mindig kísér bennünket."
Mária példájáról és "igen"-jéről elmélkedve pedig arra buzdított, hogy mi is Istent tükrözzük életünkkel és igenjeinkkel:
"Ezért az év kezdetén, miközben elindulunk a ránk váró új és páratlan napok felé, kérjük az Urat, hogy minden pillanatban érezhessük magunk körül és magunkon atyai ölelésének melegét és áldó tekintetének fényét, hogy egyre jobban megértsük és állandóan szem előtt tartsuk, kik vagyunk, és milyen csodálatos sors felé haladunk (vö. Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 41.). Ugyanakkor azonban mi is dicsőítsük Őt imádsággal, az életszentséggel, és azzal, hogy az Ő jóságának tükrévé válunk egymás számára."
Majd pedig a Szentatya mindenkit arra hívott, hogy alázattal járuljunk a betlehemhez, és szemléljük, hogy az Úr miként valósítja meg életünkben az Ő szeretetének tervét:
Kedves testvéreim, ezen a főünnepen, az újév kezdetén, a Remény Jubileumának lezárásához közeledve, járuljunk hitben a jászolhoz, mint ami különös módon a „fegyvertelen és lefegyverző” béke és az áldás helye, ahol emlékezetünkbe idézzük a csodákat, amiket az Úr az üdvtörténet során és a mi életünkben véghez vitt, hogy aztán a barlang alázatos tanúihoz hasonlóan útnak induljunk, „dicsőítve és magasztalva Istent” (Lk 2,20) mindazért, amit láttunk és hallottunk. Legyen ez a mi elköteleződésünk, a jó elhatározásunk az elkövetkező hónapokra, és keresztény életünkre vonatkozóan mindenkor.
Isten emberré lett - Úrangyala imádság
Az angelus imádság alatt pedig arra hívott, hogy az év elején, kezdjük meg a béke korszakát:
"Miközben a hónapok ritmusa ismétlődik, az Úr arra hív minket, hogy újítsuk meg időnket, és végre nyissuk meg a béke és a népek közötti barátság korszakát. E jóra irányuló vágy nélkül nem lenne értelme lapozni a naptárban és teleírni a határidőnaplóinkat."
Mindez azonban Jézus szívéből fakadhat, aki eljött, hogy mindenkit megmentsen és elvezessen a békére:
"Isten, a jóságos teremtő, öröktől fogva ismeri Mária szívét és a mi szívünket. Azzal, hogy emberré lett, megismerteti velünk saját szívét, s Jézus szíve minden férfiért és nőért dobog. Azokért, akik készek befogadni őt, mint a pásztorok, és azokért is, akik nem akarják őt, mint Heródes. Szíve nem közömbös aziránt sem, akinek szívtelen felebarátja irányába: dobog az igazakért, hogy kitartsanak odaadásukban, és az igaztalanokért, hogy megváltoztassák életüket és békére leljenek."
Ezt követően pedig rámutatott minden ember végtelen méltóságának alapjára, ami hálára indíthat mindannyiunkat:
"Az Üdvözítő asszonytól született: álljunk meg, és imádjuk ezt az eseményt, amely felragyog a Szentséges Szűz Máriában, és visszatükröződik minden születendő gyermekben, feltárva a testünkbe vésett isteni képmást."
Te melyik idézetet viszed magaddal az év elején?