János tanítványai és a farizeusok böjtöltek. Ezért akadtak, akik odamentek hozzá és megkérdezték: „Miért van az, hogy János tanítványai és a farizeusok tanítványai böjtölnek, a tieid meg nem böjtölnek?” Jézus így válaszolt: „Böjtölhet a násznép, míg vele a vőlegény? Amíg velük a vőlegény, nem böjtölhetnek.” (Mk 2,18–19)
Az egyik legszórakoztatóbb film, amit mindig szívesen nézek meg, a „My Big Fat Greek Wedding” (magyar cím: Bazi nagy görög lagzi), melyet 2002-ben adtak közre. Toula, az Egyesült Államokban élő görög lány összejön az amerikai Johnnal, és elhatározzák, hogy összeházasodnak. John számára menyasszonyának szüleit nehéz elfogadni, minekután több akadályba ütközik. Toula családja szorosan kötődik ugyanis a görög hagyományokhoz. John számára az egyik legnehezebb próbatétel az, hogy megkóstolja a görög ételeket anélkül, hogy túl sokat erőltetnének rá. A kulináris próbatételt végül sikerrel zárja.
Visszatérve a Bibliára, a szent szövegekben léteznek tiszta és szent, azaz Istennek ajánlott ételek, valamint tisztátalan és profán, az embereknek szánt ételek. Ez a megkülönböztetés az Ószövetség számos szakaszában visszaköszön, és ennek alapja nem az erkölcsi megkülönböztetés. Mindez csak arra szolgál, hogy megkülönböztesse, mi az, ami Istentől, mint minden dolgok Teremtőjétől és Urától való, és mi az, ami teremtménytől származik, ami viszont végső soron az Úrtól is függ.
De a judaizmus fejlődése során a böjt központi szerepe moralizáló értéket öltött, és elveszítette eredeti értelmét: Isten és a teremtmények közti kapcsolat megvilágítása. A szöveg bevezető szakaszában valójában ez a moralista és bigott mentalitás visszhangzik a farizeusok részéről, melyet a Jézussal szemben megfogalmaznak.
Itt az első nüansz: az Úr jól tudja, hogy a böjt az Istennel való bensőséges kapcsolat momentuma. Az Újszövetségben ugyanis egy anyagi szükségletről való apró lemondásról van szó, ami elősegíti, hogy az ima, a szeretet és az Istennel való egység elmélyüljön bennünk.
A második érdekes szempont éppen ez: Jézus elzárkózik a farizeusok böjtjének rohamától, és jelenlétét úgy mutatja be, mintha az egy menyegzői lakoma lenne. Ez ugyanis felfedi az ő identitását: amikor Jézus mint Isten Fia bensőséges módon jelen van tanítványai körében, nincs szükség a böjtölésre.
Ahogy a bibliatudós Rosalba Manes írja:
„A böjt nem arra szolgál, hogy az emberek előtt dicsekedjünk, hanem arra, hogy tükrözzük az Istennel való gyermeki kapcsolatunk őszinteségét.”
Így tehát most a nagyböjt első szakaszában talán nem is annyira azt a kérdést kell feltenni, hogy „Ma böjtölünk a hústól?” „Ihatunk-e bort?”… Lehet, hogy egy szinttel mélyebb kérdést is feltehetünk „hogy böjtölhetek ma mindattól, ami eltávolít bennünket Istentől?”, hanem „böjtölünk-e ma mindentől, ami eltávolít minket Istentől?”
S így ez a nagyböjt egészen pazarrá, sőt kifejezetten üdvössé válhat.