Mindenszentek napján a keresztény egyház minden szentről megemlékezik – de nemcsak azokról, akiket név szerint ismerünk és szentté avattak, hanem mindazokról is, akik életükkel példát adtak, és Istennek tetsző életet éltek.
Az ünnep gyökerei egészen a 4. századig nyúlnak vissza, amikor közösen emlékeztek meg a vértanúkról. A katolikus egyházban 835-ben III. Gergely pápa november 1-jét jelölte ki Mindenszentek hivatalos ünnepnapjává. Ez a nap főünnepnek számít a katolikus Egyházban. Liturgikus színe a fehér, ami a tisztaságot, örömöt és az örök élet fényét jelképezi.
Video: Gazsó Boglárka
November elsején és másodikán a templomokban szentmiséket tartanak, a családok, rokonok pedig kilátogatnak a temetőkbe. Gyertyát gyújtanak, virágokat és koszorút visznek elhunyt szeretteik sírjára. Ezzel nemcsak a tiszteletet fejezik ki, hanem a reményt is: a gyertya fénye a feltámadás és az örök életbe vetett hit jelképe.
Mindenszentek másnapja, november 2-a Halottak napja, amikor kifejezetten az elhunytakról, hozzátartozókról emlékezünk meg, imádkozunk értük – valamint a tisztulásra váró lelkekért is.
Ez a két nap együtt a remény, a megállás és emlékezés ideje: lehetőség arra, hogy hálát adjunk azokért, akik előttünk jártak, példát vegyünk az életükről, és elgondolkodjunk azon, hogyan tudunk mi is értékesen, mások javára élni!
Álljunk meg egy pillanatra, mondjunk el egy fohászt elhunyt szeretteinkért és kérjük a szentek közbenjárását. Fontos tudnunk: „a halál nem a vég, hanem az örök élet kezdete.”