Mégis mi köze van Sziénai Szent Katalinnak a zombikhoz?

Zombivá válni…

Egy újszerű kifejezés, amely az angol "zombie" szóból származik, s egy állapotot jelöl. Zombinak lenni, nem más, mint élőholtakként élni. Lássuk, mit is jelent ez.

E fogalmat Rick Du Fer youtuber és filozófus elemezte egyik utolsó, "Seneca tra gli zombie – Guida filosofica di sopravvivenza al caos" (Seneca a zombik közt - Filozófiai útmutató a káosz túléléséhez), című művében, melyet jó szívvel ajánlok a filozófia, általában az olvasás, valamint az esszéirodalom szerelmeseinek.

De mire gondol Du Fer pontosan? Ha meg akarjuk határozni mit jelent zombivá válni, akkor nézzük meg egy pillanatra, mi is a zombi.

„A zombit irányítják, kontrollálják, egy üres burok, amely önkéntelen és lelketlen cselekedeteket hajt végre.”*

Tehát, azt mondhatnánk, hogy zombiként cselekedni azt jelenti, hogy az ember képtelen megismerni önmagát, vagy felelősséggel és teljes önazonossággal döntéseket hozni.

Rick Du Fer szerint fennáll a veszélye, hogy a világ a zombik efféle apokalipszisébe hull: hogy a folyamatos zajok magával rántanak szétzilálva a csendet és a belső koncentrációt; hogy önmagunkat tévedhetetlennek tartjuk; vagy vég nélkül egy a minden kérdésünkre választ adó gurut hajszolunk. Mindezzel a jövőtől való félelmeinket akarjuk csillapítani.

Mily szörnyű állapot!

Úgy tűnik a ma ünnepelt Sziénai Szent Katalin írásaiban találhatunk egy gyógyírt a zombivá válásra, amely teljes mértékben katolikus és spirituális. Hiszen arra vagyunk hívva, hogy feltámadottként, élő emberként éljünk, és ne élőhalottként. Még ha az internet világa össze is keveri a feltámadott létet, az élőhalottakkal, hangsúlyoznunk kell, hogy ezek nemcsak más színezetek, hanem teljesen ellentétes fogalmak.

Feltámadott emberként élni azt jelenti, hogy tudatában vagyunk annak, kik is vagyunk, mi a felelősségünk és mekkora a szabadságunk, valamint hogy a kegyelem segítségével Isten tervével összhangban élünk.

A zombi létből kilépni nem más, mint mindenekelőtt öntudatra ébredni, amit Szent Katalin az önismeret cellájának nevez. Katalin a római karthauzi kolostorban élő János szerzeteshez intézett 201. levelében ezt írja:

„Kedves testvérem és az Édes Szűz Mária fia az Édes Jézusban! […] igaz, hogy az emberek törékenységüktől elhomályosulva nem ott keresik Őt, ahol keresniük kellene, hanem tűnékeny dolgokban […], de ha az erényt gyakorolják, lelkük megismeri Teremtőjük jóságát, s eljut önmaga ismeretére […] így élve életét elnyeri a másik világosságot, amely természetfeletti, ugyanakkor nem veszti el az előzőt.”

Az önismeret cellája az első lépés, hogy eljussunk Isten szeretetének és jóságának megismerésére - írja Szent Katalin. Mert, ha megismerjük önmagunkat, identitásunk és természeténünk gyökerét is felfedezzük, vagyis a Szentháromságot, s azt is hogy az Igazság és Jóság útján kell járnunk az isteni Szeretettől vezérelve.

A fontebrandai szent több alkalommal is ajánlja az emberi és teológiai erények gyakorlását, hogy eljuthassunk az igazság felismeréséhez, és hogy a Szeretetet cselekedjük: mert a Fiú, a Szentlélek és az Örök Atya szeretete lesz az, amit felebarátunk felé árasztunk. Ezért bármely döntésünket vagy tettünket nem a szenvedély vezérli, és nem pusztán mechanikusan vagy automatikusan hajtjuk azokat végre, hanem az teljesen szabad és felelős cselekedet lesz. Ily módon tehát Szent Katalin felhívását követhetjük:

„Ne elégedjetek meg a kis dolgokkal. Isten nagyot akar velünk. Ha az vagy, amiknek Isten szánt téged, akkor egész Olaszországot lángra lobbantod.”

„Tűzzé válni Olaszországért” Katalin számára azt jelenti, hogy mindannyian arra vagyunk hivatottak, hogy a nemzetünkért égő tűzzé váljunk. Ez a tűz azért ég bennünk, mert az igazságot Isten igéjéből merítettük, arról elmélkedtünk és azt szemléltük. Mint a frissítő vízzel töltött edény, amely aztán erőt ad a futáshoz, úgy tesz Isten igéje képessé minket, hogy felelősen adjuk át az Igazságot, amely lángra lobbantja a szíveket minden honfitársunkban és az egész világon.

Mindebben ott rejlik egy gyógyszer a zombivá válás ellen. A zombivá válás gyakran azokon a víciumokon élősködik, amelyeket sajnos mindenki gyengeségből alakít ki; és amelyek a mélyen gyökerező bűnre való hajlamnak is melegágyat adnak. Ezért adta nekünk az Úr a bűnbánat szentségét: hogy minden nap visszatérjünk a feltámadott és szabad emberként Őbenne.

Itt van tehát Jézus gyógyszere!

Fogadjuk be drága Vérének kegyelmi áradatát, hogy növekedhessünk az alázatban, kioltsuk önmagunk bűnös gócpontjait, és ismét teljesen önmagunkként éljünk, hogy azután ne ne legyen szívünkben félelem a következő, még nem ismert naptól vagy attól, hogy hibázunk. Mert tudjuk, hogy Krisztus legyőzte a világot.