A mesterséges intelligencia megváltoztatja világunkat és az emberről, valamint az embernek a teremtésben betöltött szerepéről alkotott képünket. Alapvető fontosságú, hogy ezt a jelenséget ne félelemmel, hanem gondos figyelemmel, hitünk és a katolikus egyház hagyományának fényében szemléljük, hogy megkülönböztessük a lehetőségeket és a kihívásokat. Most az Antiqua et Nova (Régi és új) pápai dokumentum szempontjaira tekintünk rá, ami Ferenc pápa egyik legutóbbi írása, és amely mintegy valódi végrendelet és örökség számunkra.
A mesterséges intelligencia (MI)
Az Antiqua et Nova szerint a MI célja olyan gépek fejlesztése, amelyek képesek olyan műveleteket végrehajtani, amiket mi magunk intelligensnek tartanánk, ha egy ember végezné őket. Az első forma, az úgynevezett szűk értelemben vett mesterséges intelligencia konkrét feladatokra, például adatelemzésre vagy jól meghatározott problémák megoldására összpontosít. Ezek a technológiák bizonyos kognitív folyamatokat utánoznak, sőt egyes esetekben helyettesítenek is, de mindig funkcionális módon működnek, és a probléma megoldására összpontosítanak.
Fontos azonban megkülönböztetni az Istentől teremtett embert és a gépet. A keresztények számára az emberi intelligencia messze túlmutat a puszta számításon. Az ember Isten képmása, amely az egész személyben megnyilvánul, a lélek és a test elválaszthatatlan egysége. Racionalitásunkban, testiségünkben, kapcsolatteremtő képességünkben (Istenhez, másokhoz, a teremtett világhoz) és az igazság és a jó iránti mélyvágyunkban fejeződik ki.
Ezzel szemben, bár a mesterséges intelligencia kifinomult, mégis alapvetően a logikai-számítástechnikai területre korlátozódik. Hiányzik belőle a valódi erkölcsi megkülönböztető képesség, az igazi kapcsolatok kialakításának képessége és a jó és az igaz iránti belső nyitottság. Nem tanul a tapasztalatokból, és nem rendelkezik azzal a bölcsességgel, amely a szív és az értelem egységéből fakad.
Etikai és antropológiai következmények: az emberi méltóság mint iránytű
Az MI-vel szemben az egyház szeretne megerősíteni egy alapvető elvet, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül: minden ember méltóságának előmozdítását és támogatását, hogy megvalósíthassa hivatását: ez az alapvető kritérium minden technológiai alkalmazás értékeléséhez, vagyis az átfogó emberi fejlődés. Ebből nagy felelősség fakad az ember számára. Mi vagyunk azok, akiknek mindenkor felelősséget kell vállalnunk a mesterséges intelligenciáért: mind azok, akik programozzák, és mind azok, akik használják azt. Soha nem ruházhatjuk át egy gépre erkölcsi ítélőképességünket vagy az életre vonatkozó döntéseinket. Alapvető fontosságú, hogy körültekintően járjunk el, hogy a mesterséges intelligencia mindig az ember és az emberi méltóság szolgálatában álljon, és ne fordítva.
Fennáll az a veszély, hogy az intelligenciát „funkcionalizáljuk”, vagyis eszközzé tesszük, ami az embert puszta teljesítményvégzésre redukálhatja.
Egy másik fontos figyelmeztetés a MI „megszemélyesítése”, amikor a mesterséges intelligenciát szinte embernek tekintjük: vigyáznunk kell, hogy a MI-t ne ábrázoljuk emberként, főleg nem manipulatív célokból, mert ez elszegényítheti az emberi kapcsolatokról alkotott képünket.
A mesterséges intelligencia különböző területeken
A mesterséges intelligencia meglepő és összetett módon változtatja meg mindennapjainkat. Íme néhány terület, ahol hatékonyan használhatjuk:
• Egészségügy: A mesterséges intelligencia hatalmas potenciállal rendelkezik, különösen a diagnosztika és a gyógyítás területén. Ugyanakkor fennáll a veszélye, hogy beékelődik a beteg és az orvos közé, növelve a betegek magányát és így elősegíti az egyenlőtlenségeket, ami a „gazdagok orvoslásához” vezethet. Alapvető fontosságú, hogy a terapeutikus döntések az emberek kezében maradjanak.
• Oktatás: A MI értékes eszköz lehet az adatok elérésének javításában, ami személyre szabott támogatást biztosít, de soha nem helyettesítheti a tanár és a diák közti személyes kapcsolatot. Túlzott használata függőséghez és a kritikus gondolkodás képességének csökkenéséhez vezethet.
• Információ és álhírek: A MI segíthet, hogy megértsünk bonyolult kérdéseket, de képes hihetetlenül valósághű hamis tartalmakat létrehozni, az úgynevezett „deepfake”-eket. Ezen tartalmak felhasználása mások megtévesztésére súlyos etikai vétség.
• Adatvédelem és ellenőrzés: Az adatvédelem alapvető fontosságú személyes terünk és szabadságunk védelme szempontjából. A MI, amely képes gondolkodási mintákat azonosítani, még sürgetőbbé teszi ezt a védelmet. Nem igazolható a MI olyan használata, ami a válogatás nélküli ellenőrzéshez vagy „social scoring”-hoz vezet, ami csak a social posztok alapján ítéli meg az egyes személyt.
• A teremtett világ védelme: A MI ígéretes lehetőségeket rejt magában a környezet számára, de hatalmas energia- és vízforrásokat igényel, így hozzájárul a környezeti terheléshez. A valódi megoldás az emberi szív megváltoztatásában rejlik.
• Katonai és háborús környezet: A MI használata az autonóm, halált okozó fegyverrendszerekben (LAWS) problematikus, mivel ezek a gépek nem rendelkeznek erkölcsi ítélőképességgel, s így szigorú etikai ellenőrzésre van szükség.
• Gazdaság és munka: A MI növelheti a produktivitást, de fennáll a veszélye, hogy elszegényíti a helyi közösségeket és embertelen munkatempóra kényszeríti a munkavállalókat. A hatékonyság soha nem lehet az elsődleges és kizárólagos cél.
Első következtetés:
A MI belép az életünkbe, de ahelyett, hogy megijednénk, tanuljunk meg hittel és megfontoltsággal élni vele.