Miért alapította Krisztus az egy, szent, katolikus és apostoli Egyházat?
Miért lett az örök Isten egyszülött Fia testté (foganva a Szentlélektől, és születve Szűz Máriától)? Miért hívta el a tizenkét tanítványát, hogy kövessék őt? Miért alapította Egyházát Péterre, a sziklára? Miért adott apostolainak hatalmat a Mennyek országának hirdetésére, és a bűnök feloldozására? S miért küldte el a Szentlelket, hogy Ő minden igazságra elvezesse követőit?
Más szavakkal: miért ment fel Jézus a mennybe, és „hagyta itt Egyházát”, hogy az folytassa az általa elkezdett küldetést?
Sok a kérdés. Sok a miért.
Mi Isten célja?
Mégis, azért, hogy kielégítő választ tudjunk adni a fenti kérdésekre, érdemes még egy kérdést feltenni: Mit szeret legjobban Isten? Mi Isten célja?
Mivel Isten létezése semmi mástól nem függ, a válasz egyértelmű:
Isten célja maga Isten. Isten önmagát szereti a legjobban. Ez nem önző nárcizmus, hanem az isteni lét lényege. Isten nem „önközpontú” emberi értelemben; Isten istenközpontú isteni értelemben, és „Isten szeretet” (1Jn 4,8). Isten lénye örök szeretetcsere: Az Atya szereti a Fiút, a Fiú szereti az Atyát, és szeretetük köteléke a Szentlélek.
Isten végső célja: megdicsőíteni Istent és örökké „élvezni” őt. Loyolai Szent Ignác szavával élve: mindaz, amit Isten tesz, „Isten nagyobb dicsőségére” történik. A Szentháromságos Egyisten személyei – Atya, Fiú és Szentlélek – öröktől fogva szenvedélyesen szeretik egymást. Istennek irántunk való szeretete Isten önmaga iránti szeretetében gyökerezik, és ettől olyan isteni az irántunk való szeretete.
A legnagyobb ajándék, amit Isten nekünk adhat: önmaga.
„Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta” (Jn 3,16).
„Magadnak teremtettél minket – mondja Szent Ágoston –, és nyugtalan a szívünk, míg benned meg nem nyugszik.” XVI. Benedek emeritus pápa szavaival:
„A megváltás azt jelenti, hogy Isten, úgy cselekedve, ahogy Isten cselekszik, nem kevesebbet ad nekünk, mint önmagát. Isten ajándéka Isten – aki a Szentlélek által egy közösséget alkot velünk.”
Mi a Katolikus Egyház célja?
Amikor a Katolikus Egyházra gondolunk, az első késztetésünk gyakran az, hogy: Isten belőlünk csináljon nagy ügyet. Azt szeretnénk, hogy rólunk szóljon minden.
De az Egyház nem rólunk szól. Az Egyház Istenről szól.
Amikor Krisztus az Egyházat mint új teremtést megalapította, azt azért tette, hogy általa „dicséretet, tiszteletet és szolgálatot” adjon Istennek, „hogy dicsőséget hozzon neki”. Az Egyház „olyan, mint egy kert, egy mező, amelyet [Isten] elvet”. Pál apostol így mondja: „Ti Isten szántóföldje vagytok” (1Kor 3,9).
Megkeresztelt hívőként tehát arra lettünk teremtve, hogy valami szépet növesszünk, és Istennek dicséretet hozzunk. Amíg ezt nem értjük, addig nem fogjuk helyesen érteni a Katolikus Egyházat sem.
Mint új Ádám (1Kor 15,45), Jézus Krisztus a Lélek által felajánlja önmagát az Atyának új Évájával együtt. Az „új Éva” Isten új teremtése és új embersége: az Egyház, az Ő Teste és Jegyese, akit a Boldogságos Szűz Mária személyesít meg, aki telve van Isten Lelkével, és az élők új anyja, a menny királynője (Jel 11,19–12,17).
Mint Egyház, Krisztus új teremtése vagyunk. Az Egyház Isten meg nem teremtett Családjának, a Szentháromságnak a tükörképe, mint az Ő teremtett családja, „Isten családja” (KEK 1655). Egyetlen Egyházat alapítva mint misztikus Testét – megtestesülésének meghosszabbításaként – Krisztus az „isteni természet részeseivé” tett minket (2Pét 1,4). Krisztusban a Szentháromság örök családjának gyermekei lettünk.
Az Egyház egy, mert a Szentháromság is egy. Sokszínűsége a Szentháromság egységben-lévő sokféleségét tükrözi.
Jézus azért imádkozott, hogy Egyháza tökéletesen egy legyen, mert ez hoz dicsőséget Istennek (Jn 17,21-24). Isten a keresztségben ugyanazért formált újjá minket, amiért kezdetben is megteremtett: saját dicsőségének legnagyobb mértékéért.
„Hozd ide fiaimat és leányaimat a távolból, mindazokat, akiket nevemről hívnak, akiket dicsőségemre teremtettem” (Iz 43,6–7). A Didakhé így fogalmaz:
„Mindenható Urunk, mindent a te nevedért teremtettél… tiéd a dicsőség mindörökké.”
Miért alapította Krisztus az Egyházat?
Miért alapította hát Krisztus az egy, szent, katolikus és apostoli Egyházat?
Mert Isten uralkodik.
Megalapította Országát. Jézus az új Dávid király (Lk 1,32), aki kormányozza a nemzeteket (Jel 12,5) mint „királyok Királya és urak Ura” (Jel 19,16). Mint az új Messiás Király, legalább olyan tisztelettel bánik édesanyjával, mint amelyben Salamon és a többi dávidi király részesítette anyjukat (1Kir 2,19–20; Jel 12,1).
Az új Dávidként Jézus nemcsak tizenkét miniszterből álló tanácsot igényel (1Kir 4,7) – a Tizenkét Apostolt (Mt 10,2–4) –, hanem egy „miniszterelnököt” is (Iz 22,15–25): Szent Pétert (Mt 16,15–19).
Királyként Krisztus megígérte, hogy velünk marad „a világ végéig” (Mt 28,20).
Jézus a mennybe emelkedett, és katolikus Egyházára bízta a küldetés befejezését, hogy Atyját dicsőítse a mennyben – és azt akarja, hogy mi is, a Szentlélek erejével felruházva, csatlakozzunk hozzá ebben a dicsőítésben.
Az Egyház küldetése
Az Egyház azért jött létre, hogy Istennek dicséretet, tiszteletet és szolgálatot adjon. Ez a cél: a Szentháromság dicsősége.
Az apostoli utódlás Krisztus véget nem érő közvetítésének élő jele, „mert egy az Isten, egy a közvetítő Isten és emberek között: az ember Krisztus Jézus” (1Tim 2,5). Kegyelemből az Egyház Krisztus misztikus Teste; szeretetből az Ő dicsőséges Jegyese. Ő „az ő teste, aki teljessé tesz mindent mindenben” (Ef 1,23).
Az Egyház Krisztus misztikus teste és menyasszonya, „a választott nemzetség, a királyi papság, a szent nemzet” (1Pt 2,9).
A Katolikus Egyház „az igazság oszlopa és erőssége” (1Tim 3,15), mert a Szentlélek „minden igazságra elvezeti” (Jn 16,13). Krisztus a „sziklára”, Péterre építette (Mt 16,17–19). Városként épült, „tizenkét alapja van, és rajtuk a Bárány tizenkét apostolának neve” (Jel 21,14), „az apostolok és a próféták alapzatára épült, a szegletkő maga Krisztus Jézus” (Ef 2,20), és az egyetlen alap Jézus Krisztus (1Kor 3,11). A Katolikus Egyház „oly városként épült, mely egységben van önmagával” (Zsolt 122,3), mert a cél a legdicsőségesebb Szentháromság felmagasztalása.
A küldetés az üdvösség.
Nem azért, mert „mi akkora számok” lennénk, hanem mert Isten a nagy ügy. Katolikusként az a küldetésünk, hogy befejezzük a küldetést. Isten önmaga dicsőségét munkálja Egyházán keresztül, és meghív minket arra, hogy ennek a munkának részesei legyünk.
Egyetlen kérdés maradt: Na, és te? Te hajlandó vagy befejezni ezt a küldetést?