A legtöbb ember egy szenthez annak megindító élettörténete vagy pártfogása miatt vonzódik. John Cardillo, a Catholic University of America végzős hallgatója azonban egy fotó miatt figyelt fel Boldog Pier Giorgio Frassatira.
De nem akármilyen fotóról van szó! Egy olyan képről beszélünk, amelyen Frassati egy hegycsúcson áll, pipával a szájában.
„Emlékszem, amikor megláttam ezt az elképesztően menő fotót... és magamban azt fogalmaztam meg: ‘Azta, ez egy igazán király srác volt!‘”
– mesélte a 21 éves informatikus hallgató, aki az amerikai Annapolisból származik.
„A következő nyáron elkezdtem jobban utánaolvasni, megismerni őt. Különösen a hegymászás és az, ahogyan férfiként példát mutatott, keltette fel az érdeklődésemet.”
Az elmúlt években Frassati népszerűsége jelentősen nőtt a fiatalok, különösen a fiatal férfiak körében.
De nem csupán a pipázás vagy a hegymászás miatt vonzódnak hozzá.
Azért néznek fel rá, mert szerette a természetet, mélyen tisztelte az Eucharisztiát, és szenvedélyesen szolgálta a szegényeket. Többynire ezek miatt válik példaképpé sok fiatal számára.
Egy kortárs szent
Frassati 1901-ben született az olaszországi Torinóban, és mindössze 24 évesen halt meg gyermekbénulás következtében – éppen 100 évvel ezelőtt, 1925 júliusában. A harmadrendi domonkosként ismert fiatal radikális odaadással szolgálta a szegényeket, mélyen megélte katolikus hitét, és csodálta az Isten által teremtett világ szépségeit.
II. János Pál pápa 1990-ben avatta boldoggá, mint „a nyolc boldogság emberét” és az Ifjúsági Világtalálkozók védőszentjei közé is beemelte őt.
2024 novemberében Ferenc pápa bejelentette, hogy Frassatit 2025 nyarán, az „A Remény Jubileuma” zarándoklat során fogja szentté avatni.
A hír óriási örömet váltott ki világszerte, különösen a fiatalok körében, akik idézeteit és képeit posztolták örömük jeleként. Számukra Frassati nemcsak közbenjáró, hanem egy lelki-vezető barát és férfi példakép is egyben.
Emberszagú és elérhető életszentség
Jacob Spurgeon, a 20 éves filozófia szakos hallgató először gimnáziumban hallott Frassatiról, de csak akkor alakult ki mélyebb kapcsolata vele, amikor elkezdett a steubenville-i Ferences Egyetemre járni.
Az egyetem egyik sajátossága az úgynevezett „household”-rendszer: közösségek, amelyek egy-egy szent pártfogása alatt működnek. Spurgeon a Frassati-házba került.
„A képzésem részeként el kellett olvasnom az életrajzát”
– mesélte. –
„Ami megragadott, az az volt, ahogy a természet és a teremtés szeretete segítette őt abban, hogy mindenkire szeretettel tudjon tekinteni. Megváltozott a világlátásom: minden ember és minden dolog ajándék.”
Spurgeon különösen Frassati spiritualitását találja egyedinek:
„A természet, a sport és az aktív élet nem elvonta őt Istentől, hanem mélyebb kapcsolatba hozta őt Vele.”
Hasonló élményekről számolt be Donald Gerle is, a Benedictine College hallgatója. A denveri fiatalember szerint Frassati segített neki válaszolni arra az egyetemen felmerülő kérdésre, hogy hogyan lehet egyszerre jókedvű, vonzó személyiség és egyben szentéletű is egy férfi.
„Emlékszem, olvastam arról, miszerint, ha billiárdozás közben Frassati nyert , a vesztesnek el kellett vele mennie szentségimádásra”
– mondta nevetve. –
„De nem ezért nézek fel rá. Hanem azért, mert teljesen hétköznapi srác volt, aki hegyet mászott, úszott, lovagolt, barátkozott, és mégis teljesen Istené volt.”
Az életszentség mindenkinek szól
A hegymászásról és evangelizációról szóló történetek Frassati életét elérhetővé teszik sokak számára.
„Sokszor gondoljuk, hogy az életszentség csak a papoknak vagy a mártíroknak való”
– mondta Cardillo. –
„De Frassati megmutatta, hogy bárki lehet szent, akár egy egyetemista is.”
Ez különösen fontos egy olyan világban, ahol a keresztény értékek háttérbe szorulnak, még a katolikus egyetemeken is.
„A tisztaság hatalmas kihívás ma az egyetemi campusokon. Nagy szükség van egy ilyen példára”
– mondta Spurgeon. –
„Frassati nem csak tiszta életet élt, de ezt örömmel tette. Megmutatta, mit jelent jól szeretni – és mit jelent férfinak lenni.”
Cardillo szerint Frassati különösen az Eucharisztia iránti szeretetre tanította őt meg.
„Mindennap áldozott, ami akkoriban ritkaság volt. Én is próbálok minden nap misére járni, és mindig kérem Frassati közbenjárását, hogy én is a szegénységre és egyszerűsgre törekedjek életem minden terén.”
„Frassati megmutatta, hogy Krisztust követve válunk valódi önmagunkká”
– fogalmazott Gerle. –
„Aki felveszi a keresztjét és követi Őt, az nem veszít el semmit, hanem maga lesz a remény és az öröm jele a világban.”
A világban vagyunk, de nem a világból valók
Mindhárom fiatal egyetértett abban, hogy Frassati úgy volt jelen a világban, hogy nem vált a világévá.
„Frassati egész életével azt akarta, hogy minden pillanatban Krisztusé legyen”
– mondta Spurgeon. –
„Megszerettette velem a természetet, az Eucharisztiát és a szegényeket.”
Gerle a hajléktalanmisszióban követi példáját:
„Ha látok egy hajléktalan az utcán, olykor adok neki egy kis pénzt, és imádkozom vele.”
Frassati példája sok fiatal férfit arra ösztönöz, hogy kilépjen a digitális zajból, és újra kapcsolatba lépjen a természettel, és a természeten keresztül Istennel.
„Manapság állandóan online vagyunk”
– mondta Cardillo. –
„Frassati emlékeztet arra, hogy Isten a természeten keresztül (is) szól hozzánk nem (csak) a képernyőkön.”
Ezeknek a fiatal férfiaknak – és kortársaiknak – Pier Giorgio Frassati élő példát mutat arra, hogyan lehet hiteles keresztény életet élni, és hogy milyen mérhetetlen öröm fakad Krisztus követéséből.
„Frassati megmutatja, hogy ha követed Krisztust, és beengeded Őt az életedbe, akkor valóban azzá válsz, akinek lenned kell – önmagad legjobb verziójává, anélkül, hogy fel kellene adnod bármit abból, ami lényegi része a személyiségednek”
– fogalmazott Gerle. –
„A tanúságtételével arra tanít, hogy ha felveszed a kereszted, és Krisztust követed, akkor a remény és az öröm világítótoronyává válhatsz mások számára.”