Szeplőtelen Szűz, Ma téged ünneplünk, és mi köréd gyűlünk. Az általunk felajánlott virágokkal szeretetünket és hálánkat szeretnénk kifejezni; de mindenekelőtt azokat a rejtett virágokat lásd meg és értékeld, amik a mi imádságaink: a sóhajokat, a könnyeket, különösen a kicsinyek és a szegények könnyeit!
Anyánk, Róma ismét jubileumra készül, ami a remény üzenete a válságok és a háborúk által sújtott emberiség számára. Ezért van olyan sok építkezés mindenütt a városban: ez sok kellemetlenséget okoz ugyan, de mégis annak a jele, hogy Róma él, megújul, és igyekszik alkalmazkodni az igényekhez, hogy befogadóbb legyen és jobban működhessen.
Anyánk, a te tekinteted azonban ezen túl halad. És mintha hallanám hangodat, amint bölcsen azt mondod nekünk: „Gyermekeim, jó, hogy ilyen sok munkát végeztek, de legyetek óvatosak: ne feledkezzetek meg a lélek belső építkezéseiről! Az igazi jubileum nem kívül zajlik, hanem belül: bennetek, a szívetekben, a családi és társadalmi kapcsolatotokban. Belül kell munkálkodnunk, hogy előkészítsük az utat az Úrnak, aki eljön.”
Ez egy jó lehetőség, hogy szentgyónáshoz járuljunk! Mert Isten mindent megbocsát, mindig megbocsát.
Szeplőtelen Anyánk, hálát adunk neked! Az, amit ajánlasz, javunkat szolgálja. Olyannyira szükségünk van erre, mert anélkül, hogy akarnánk, kockáztatjuk, hogy teljesen elsodorjanak minket a szervezés, a tennivalók dolgai; és akkor a Szentév kegyelme, amely a lelki újjászületés, a megbocsátás és a társadalmi felszabadulás ideje lenne, mind megfullad.
Bizonyára jelen voltál a názáreti zsinagógában azon a napon, amikor Jézus először hirdette az igét népének. Jézus Izajás próféta tekercséből olvasott fel:
„Az Úr Lelke van rajtam, azért kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek. Elküldött, hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabadon bocsássam az elnyomottakat, és hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét." (Lk 4,18-19)
Aztán leült, és így szólt: „Ma beteljesedett ez az írás, amit hallottatok.” (cf. 21. v.) Ott voltál a csodálkozó emberek között. Büszke voltál Fiadra, és egyúttal előre láttad a drámát, a bezárkózás és az irigység drámáját, ami erőszakot szül. Te már átélted ezt a drámát és folyamatosan megéled szeplőtelen szíveddel, melyet eltölt Krisztus szívének szeretete.
Mária, ma is, ismétled nekünk: „Hallgassatok rá! Hallgassatok rá, és tegyétek, amit mond!” (vö. Jn 2,5) Köszönöm, Szűzanya! Köszönöm, mert még ebben az időszakban is, ami szegény a reménységben, nekünk adod Jézust, a mi reménységünket!
De mi is a Szeplőtelen fogantatás?
A Szeplőtelen fogantatás dogmáját IX. Piusz hirdette ki 1854. dec. 8-án az Ineffabilis Deus kezdetű bullával:
„Kinyilvánítjuk, megerősítjük és isteni kinyilatkoztatásnak tekintjük azt a tanítást, miszerint a Boldogságos Szűz Máriát fogantatásának első pillanatától kezdve a mindenható Isten sajátos kegyelme és védelme folytán, az emberiség Megváltójának, Jézus Krisztusnak érdemei erejében, sértetlenül megóvta az eredeti bűn szennyétől.”
Ennek alkalmából a Szentatya elrendelte a Szeplőtelen Fogantatás szobor és oszlop felállítását.
Miért látogat el a pápa minden évben a Piazza di Spagna-ra, hogy tiszteletét rója?
A bulla meghirdetése után 1953. december 8. óta a pápa ellátogatott a Spanyol Lépcső melletti szoborhoz. Ekkor ugyanis XII. Pius „Mária évet” hirdetett meg a Szeplőtelen fogantatás dogmájának 100. évfordulója alkalmából.
Ezt követően Szent XXIII. János pápa 1958-ban szintén tiszteletét tette a Szeplőtelen Fogantatás szobra előtt, és egy kosár fehér rózsát helyezett el a szobor tövében. Ezt a hagyományt később Szent VI. Pál, Szent II. János Pál, XVI. Benedek, s Ferenc pápa is követte, ill. követi.
Emellett 1923 óta a Szeplőtelen Fogantatás ünnepe alkalmából a helyi tűzoltók minden évben virágokkal tisztelegnek a Szűzanya szobra előtt az emlékművet egykor felavató 220 kollégájuk emlékére.