A szerelem kezdetén minden könnyűnek és magától értetődőnek tűnik. Idővel azonban a kapcsolat egy mélyebb szakaszba lép, ahol már nemcsak az érzelmek, hanem a döntések, a türelem és a tudatos szeretet is szerepet kap.
Anna és Gergő egy fiatal, katolikus házaspár, akik őszintén mesélnek arról, hogyan élték meg ezt az átmenetet, és hogyan tanulták meg egymást a különbségeikkel együtt szeretni.
Szó lesz az első veszekedésekről, a félreértésekről, az eltérő kommunikációról – és arról is, hogyan lehet ezekből nem eltávolodni, hanem közelebb kerülni egymáshoz.
Mi történik ha elmúlik a rózsaszín köd?
Anna: A rózsaszín köd a kapcsolat elején nagyon hasznos és kellemes dolog. Az ember ilyenkor teljesen ráfókuszál a párjára és mindennel együtt szereti.
Gergő: Amikor az ember rózsaszín ködben van, inkább az érzéseire hagyatkozik. Ilyenkor fontos hogy egymás szeretetnyelvét használva gyakoroljunk hogy a másik szeretve érezze magát. Amikor a rózsaszín köd enyhül, a valóság lehet hogy mellbe vág, de könnyebb lesz hálát adni mindenért, amit szeretünk a másikban. Így egy valósabb szeretet közösség alakul ki.
Anna: Ez egy szép folyamat, amikor az érzelem alapú szerelem átalakul döntéssé, és igazi szeretetté.
“Eldöntöm minden nap hogy szeretni foglak téged, és nem azt a képet, ami bennem kialakult rólad.”
Ilyenkor az ember nem idealizálja a másikat, hanem a hibáival és esendőségeivel együtt elfogadja kedvesét és kiáll mellette. Ez az érett szeretet segít fenntartani a szerelmet, amit már nem a hormonok vezérelnek, hanem a szívből jövő összetartozás.
Fontos, hogy ezt a szeretetet ne csak érezzük, hanem kifejezzük a másik felé. Ezt ahogy Gergő említette, sokféleképpen megtehetjük, de fontos, hogy úgy szeressük a másikat, ahogy ő szeretve érzi magát. Ebben segít a Gary Chapman által felismert öt szeretetnyelv, és az őszinte, bizalmon alapuló kommunikáció.
Az első veszekedések sok párnál végzetesnek bizonyulnak, ti ezeken hogy jutottatok túl?
Anna: Mindig törekedtünk rá, hogy minél előbb tisztázzuk a félreértéseket. Konfliktusokra szükség van, mert ebből derülnek ki, hogy miben kell fejlődnünk, hogy az élet melyik területén kell jobban szeretnünk egymást. Fontos az is, hogy ezeket az Isten elé vigyük, közösen is és külön-külön is.
Gergő: Nekünk abból keletkezett konfliktusunk, hogy nagyon keveset találkoztunk, ezért írásban kommunikáltunk. Anna nem szeret chatelni, én szerettem, viszont ő szépen félreértette az írásaimat. A félreértett szövegekből jöttek olyan sérelmek, amik még nagyobb félreértéseket és feszültséget keltettek. Valójában teljesen elbeszéltünk egymás mellett. Ezért tisztáznunk kellett az alapfogalmainkat, hogy ki hogyan értelmez bizonyos szavakat.
Anna: Például a mindegy szó Gergőnél a zárójeles megjegyzés végét jelentette, nálam viszont volt egy passzív-agresszív értelme, olyasmi, hogy nem akarom veled ezt megosztani. Ebből sok félreértésünk származott. Egyébként a mai napig ebből szokott konfliktus adódni, hogy nem ugyanarról beszéltünk.
Gergő: Amikor “elfogynak a tányérok” és látszik, hogy sehová nem vezet a jelenlegi állapot, csak tovább eszkalálódna, akkor elkezdjük megbeszélni, hogy kinek mi fájt, hol kezdődött a baj, és a másik mit értett félre.
Emellett meg kellett értenünk és elfogadnunk, hogy Anna a női agyával teljesen máshogy dolgoz fel egy problémát, mint én férfiként. Ehhez pedig türelem és sok-sok szeretet kellett mindkettőnk részéről.
Anna: Akkor szokott a nagyobb baj kialakulni, ha nincs időnk megbeszélni a problémákat, hanem napokig elhúzódik. Ekkor mindketten nagyon szevedünk ettől, és felértékelődik, hogy milyen jó hogy alapvetően békés kapcsolatban létezünk.
Gergő: Nagyon sok ima és türelem kell, hogy ezeket jól tudjuk kezelni, és az egót háttérbe kell szorítani, hogy megértsd a másik helyzetet, hogy hogyan sikerült megbántania.
Fontos az, hogy meg legyen határozva, hogy mi vezetett a megbántáshoz, hogy ellenintézkedéseket tudjunk bevezetni. Például ha a másikat bántja a “na mindegy”, akkor figyelmesebbnek kell lennem, hogy ne mondjam.
Anna: