Nagy port kavart a közösségi médiában XIV. Leó pápa közelmúltbeli nyilatkozata, amelyben a Szentatya – a Portfólió beszámolója szerint – úgy fogalmazott:
„Aki azt mondja, »ellenzem az abortuszt, de támogatom a halálbüntetést«, az valójában nem életpárti. Aki azt mondja, »ellenzem az abortuszt, de egyetértek a bevándorlók embertelen bánásmódjával az Egyesült Államokban«, nem tudom, hogy az életpárti-e.”
A Szentatya szavai azután találtak nagy visszhangot, hogy Blase Cupich bíboros, Chicago érseke bejelentette: életműdíjjal tervezi kitüntetni Dick Durbin illinois-i demokrata szenátort a bevándorlókért végzett munkájáért. A döntés több konzervatív amerikai püspök tiltakozását is kiváltotta, mivel a hamarosan nyugdíjba vonuló szenátor politikai pályafutása során következetesen a nők abortuszhoz való jogát támogatta.
A pápa mondatai láthatóan érzékeny pontot érintettek: a közösségi médiában sokan kezdték firtatni, hogyan viszonyul a Katolikus Egyház a halálbüntetéshez.
A válasz korántsem egyszerű, hiszen az Egyház tanítása az elmúlt kevesebb, mint egy évtizedben jelentős fejlődésen ment keresztül, és ma már egyértelműen az emberi élet sérthetetlenségét hangsúlyozza.
A halálbüntetés „megengedhetetlen”?
Ferenc pápa 2018 augusztusában átfogalmazta a Katolikus Egyház Katekizmusának (KEK) a halálbüntetésre vonatkozó, 2267-es paragrafusát.
A korábbi szöveg – egészen 2018. augusztus 2-áig – még úgy fogalmazott:
Az Egyház hagyományos tanítása – a tettes kilétének és felelősségének teljes bizonyítását föltételezve – nem zárja ki a halálbüntetéshez folyamodást olyan esetekben, amikor ez az egyetlen járható út az emberek életének hatékony megvédésére a jogtalan támadóval szemben.
Ha pedig a vérontás nélküli eszközök elegendők a támadó elleni védekezésre és a személyek biztonságának megőrzésére, a hatalom ezekre az eszközökre korlátozódjék, mert ezek jobban megfelelnek a közjó konkrét javainak és inkább összhangban állnak az emberi személy méltóságával.
Napjainkban ugyanis, mivel az állam olyan lehetőségekkel rendelkezik, melyekkel hatékonyan tudja büntetni a bűntényt, ártalmatlanná téve elkövetőjét, anélkül, hogy véglegesen megfosztaná a jobbulás lehetőségétől, a tettes kivégzésének szükséges volta „immár nagyon ritka, ha egyáltalán előfordul” (II. János Pál pápa: Evangelium vitae kezdetű enciklikája, 56.).
A 2025 áprilisában elhunyt Ferenc pápa azonban úgy látta, hogy a fenti megfogalmazás már nem tükrözi az új évezred szemléletét. Ezért 2018-ban a paragrafust teljes egészében átíratta:
Azt, hogy a törvényes hatóság egy igazságos tárgyalást követően halálbüntetéshez folyamodik, sokáig megfelelő és elfogadható, jóllehet szélsőséges válasznak tartották bizonyos bűncselekmények súlyosságára, a közjó megvédésének eszközeként.
Ma azonban egyre nagyobb a megértése annak, hogy a személy méltósága nem veszik el rendkívül súlyos bűncselekmények elkövetése után sem. Emellett az állam által kiszabott büntető szankciók új felfogása jelent meg. Végül, a fogvatartásnak hatékonyabb rendszerei alakultak ki, amelyek biztosítják az állampolgároknak járó védelmet, miközben nem fosztják meg véglegesen a bűnöst a megjavulás lehetőségétől.
Következésképpen az Egyház az Evangélium fényében azt tanítja, hogy „a halálbüntetés megengedhetetlen, mivel az a személy sérthetetlensége és méltósága elleni támadás” (Ferenc pápa, Beszéd az Új Evangelizáció Pápai Tanácsa által szervezett találkozó résztvevőihez, 2017. október 11.; L’Osservatore Romano, 2017. október 13., 5.), és elkötelezetten munkálkodik azon, hogy világszerte eltörlésre kerüljön.
Megváltozott az Egyház tanítása a halálbüntetésről?
Jimmy Akin, a Catholic Answers (Katolikus Válaszok) oldal egyik apologéta szerkesztője szerint Ferenc pápa 2018-as módosítása a Katolikus Egyház Katekizmusában nem a tanítás lényegi megváltoztatását, hanem annak társadalmi-fegyelmi alkalmazását jelenti. A pápa ezzel nem új dogmát hirdetett, hanem a korábbi tanítást a mai körülményekhez igazította – vagyis a tanítás „fejlődéséről”, nem pedig „megváltoztatásáról” van szó.
A dokumentum nem tévedhetetlen tanítás, mivel a KEK maga sem az. A változtatás ugyan Ferenc pápa jóváhagyásával jelent meg, de nem saját pápai bullában, így nem tekinthető dogmatikus kijelentésnek. Tekintélyes, de nem végleges tanításnak értendő, amely a hívektől „az értelem és az akarat vallásos engedelmességét” kéri.
A módosítás nem állítja, hogy a halálbüntetés önmagában rossz volna. Inkább azt hangsúlyozza, hogy a mai társadalmi körülmények között már nem igazolható: mivel léteznek hatékony fogvatartási rendszerek, nincs szükség a bűnös kivégzésére a közjó védelméhez.
Jimmy Akin szerint Ferenc pápa tehát nem a tan alapelvét, hanem annak gyakorlati alkalmazását értelmezte újra: az emberi méltóság tisztelete ma megköveteli, hogy az Egyház és az állam a halálbüntetés teljes eltörlésére törekedjen.