„Láttuk csillagát napkeleten, s eljöttünk, hogy bemutassuk neki hódolatunkat.” (Mt 2,2) – Az evangéliumban említett asztrológusok, akiket az eredeti görög szövegben „magoi”-nak – szó szerint mágusoknak – neveznek, a perzsa papi kaszt tagjai voltak. A zsidó nép számára idegen tudósok a csillagok megfigyelésének, az asztrológiának és a jóslási gyakorlatoknak szentelték magukat, amelyeket ma is „varázslatosnak” nevezünk. Abban az időben, amikor az evangéliumot írták, részben tisztelettel tekintettek rájuk, mint bölcsekre, részben félelemmel, mint varázslókra, részben pedig megvetéssel csalóknak és csábítóknak látták őket. (vö. ApCsel 13,4–12)
A bölcsek evangéliumi narratívájában a filozófiai-vallási bölcsesség egyértelműen olyan erő, mellyel az emberek útra kelnek, és végső soron Krisztushoz érnek.
Csillagászként ezek a mágusok egy jelenséget figyeltek meg a csillagokban. Valószínűleg a Jupiter bolygó (a legfőbb babiloni istenség csillaga) és a Szaturnusz (a zsidó nép kozmikus képviselője) együttállását látták a Halak csillagjegyében, amely az időszámításunk előtti 7-6. év, amelyet ma Jézus születésének valódi idejének tartanak. A babiloni csillagászok számára ez előre látható jelenség volt, amely Júdea földjére és egy újszülött „a zsidók királyára” irányította őket.
De nem mindenki (aki ki tudta számítani a bolygók együttállását) gondolt egy királyra Júdeában. A férfiak, akikről Máté evangélista beszél, nemcsak csillagászok voltak. „Bölcsek” voltak, vagyis képesek voltak túllépni önmagukon, a legmélyebb értelemben vett vallásos emberek, az igazság keresői, az igaz Isten keresői. Elmondhatjuk, hogy ezek a mágusok a vallások és az emberi tudomány Krisztus felé vezető útját képviselik: a minden időket átölelő igazság elődei, előfutárai, keresői.
Amikor a mágusok leborulnak a kis Jézus előtt, minden tervük összeomlik: asztrológusként egészen addig a pillanatig azt hitték, hogy a csillagok irányítják az emberek sorsát; de most rájönnek, hogy nem a csillag határozza meg a gyermek sorsát, hanem a gyermek irányítja a csillagot.
Ha egyszer Krisztust megismerjük, akkor mindent, ami igaz a pogányok tudományában és bölcsességében, el lehet és el kell fogadniuk a keresztényeknek, mert Krisztusé! Ez a katolicizmus lényege. Ez a három király ajándékának jelentése. Ez az Ézsaiás 60,5-ben található prófécia megvalósulása: „A nemzetek gazdagsága hozzád érkezik.”
Ezért bánjunk tisztelettel a népek vallásaival, fogadjuk hálával a tudomány felfedezéseit, fogadjuk szeretettel az emberek bölcsességének ajándékait! De mindennek csak akkor van értelme, ha leborulunk a gyermek előtt, mint a három bölcs, és imádjuk őt.