Itt Rómában a napokban beszélgettem egy 70-es éveiben járó, számomra igen kedves hölggyel a nagyböjti felajánlásokról, amit olaszul „fioretto”-nak neveznek, aminek jelentése kis virág, mert Olaszországban a böjti időszak elején egy kis virágot tettek Szűz Mária képe elé, kérve, hogy ő segítse az illetőt a kísértések idején, vagyis amikor jófeltételeink alól felmentenénk saját magunkat:
„Hmm, most pénteken csak egy kocka csokit eszek…”
„Na jó, nem gond, ha egyszer nem figyelek a beszédemre…” stb.
Igazából talán az a probléma, hogy sokszor a megszokott felajánlásainkat tesszük, amik bizonyos esetekben talán már nem visznek minket előrébb az életszentség útján. Persze ezzel nem azt mondom, hogy egyáltalán ne böjtölj úgy, ahogy eddig szoktál: ha számodra fontos, és úgy érzed, segít, hajrá! 😊
Csupán arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy néha érdemes még nagyböjt előtt vagy annak elején magunkba tekinteni és kérni a Szentlelket, hogy segítsen meglátni azokat a pontokat, ahol szükségünk van némi „erősítő” edzésre.
Tehát a böjt nem csupán valaminek a megvonása, hanem egy olyan erény gyakorlása, amiben még nem vagyunk „szakértői” szinten, mert valamely rossz szokásunk (pl. egy elburjánzott rossz szokás), egy rosszul beidegződött belső automatizmusunk, vagy egyszerűen csak önismeretünk hiánya valami miatt gátolja, hogy teljes mértékben kibontakozzon a bennünk lévő jó.
Példának okáért a hölgy, akit említettem ezt osztotta meg, ami elgondolkodtatott:
„Tudod, furán hangzik, de felismertem, hogy sokszor fogalmazok meg szóban kritikát másokkal szemben, így én az idén a szavakkal szeretnék böjtölni, vagyis szeretném a negatív szavakat építő szavakkal helyettesíteni.”
És itt láthatjuk a böjt egyik fő jellemzőjét: ellensúlyozzuk azt, ami korlátozza szeretetünket Isten és a felebarátunk iránt, hogy az Úr által számunkra megálmodott jóság útjai egyre tágabbra nyílhassanak. Tulajdonképpen ez ahhoz hasonlít, amikor felismerjük a gyenge pontunkat, és azt „mintha egy kevésbé edzett izomcsoportunkat megerősítünk”.
Tehát, bátran tekintsetek szívetekbe, hol van szükségetek egy kis „erősítő edzésre”, hogy nagyobb erővel követhessétek Jézust.
Test és lélek
Ugyanakkor nem elég szép gondolatokat táplálnunk, és „elméletileg” böjtölnünk. Mivel test és lélek vagyunk, erényeinket nem elég pusztán spirituális szinten edzeni, hanem a mindennapi életünkben valóra is kell váltani.
Akaratunk apró tettei révén ugyanis fokozatosan kialakulhatnak a jó és a rossz szokásaink.
Ilyen értelemben erényeink – amik egyfajta „megszilárdult szokások” a jó megtételére – a mindennapi döntéseink folyamán alakulnak ki. (Sajnos a berögzült rossz szokásaink viszont épp a rossz könnyed megtételére fognak ösztönözni, s ezt néha észre se vesszük…)
E kettő egységéről szól Máté 17 fejezete is, legalábbis néhány későbbi kézirat szerint. A holdkóros esetéről beszélünk, amikor a fiatalt a tanítványok nem tudják meggyógyítani, vagyis nem tudják kiűzni a gonosz lelket az ifjúból. Jézus parancsára viszont a gonosz lélek távozik. Ezt látva a tanítványok Jézushoz fordulnak: „Mi miért nem tudtuk kiűzni? […] Ezt a fajtát nem lehet másképp kiűzni, csak imádsággal és böjttel.”
Itt a görög szövegben a νηστεία kifejezést találjuk, aminek alapjelentése ’étel híján éhezni’, valamint ’vallásos céllal böjtölni’. Böjtölni a zsidók számára az étel megvonását jelentette (olykor az italét is), pl. az engesztelés napja kapcsán. Ez tehát egy fizikai, külsőleg megnyilvánuló tettnek minősült.
Ugyanakkor Jézus felhívja figyelmünket, hogy ha a böjthöz nem társul imádság, vagyis nem emeljük fel lelkünket az Úrhoz, nem kerülünk Jézushoz közelebb…
Amikor böjtölünk, megnyitjuk az utat, hogy a Szentlélek munkálkodjon bennünk, és belülről átalakítson minket. Ugyanakkor a Szentlélek akkor fog belépni, ha beengedjük, ha ajtót nyitunk neki és behívjuk. És éppen erre szolgál az imádság, amikor tudatosan beengedjük a Szentlelket, aki a böjt által megnyílt benső, lelki tereket betölti, megvilágosítja és átalakítja.
Tehát, a böjt és az imádság mindig kéz a kézben jár, egymást segítik, s egyik nem lehet a másik nélkül.
Épp emiatt érdemes a böjti időszakban egy konkrét mindennapi gyakorlatra fókuszálni, és amellé az imádság pillanatait is beiktatni.
Így most a nagyböjt elején tekintsünk magunkba, és ne féljünk attól, hogy felismerjük gyenge pontjainkat is, hiszen csak így tudjuk majd felépíteni „speciális erősítő edzésprogramunkat”, amihez a Szentlélek ad ösztönzést, segítséget és erőt, s aminek során Szűz Mária kísér, hogy segítsen, ha ellankadnánk.