Június 25-én, a vatikáni Szent Péter téren tartotta meg szokásos – megválasztása óta a hatodik – szerdai általános kihallgatását XIV. Leó pápa. Az eseményen több ezer hívő vett részt, köztük fiatalok, zarándokok, papok és szerzetesek a világ minden tájáról.
A Szentatya ezúttal is Jézus gyógyító csodáiról elmélkedett, az evangéliumi gyógyításokat a keresztény reménység jeleiként értelmezve. Két jól ismert történetet idézett fel: Jairus leányának feltámasztását és a vérfolyásos asszony gyógyulásának történetét Márk evangéliumából (Mk 5,21–43).
A pápa katekézise elején rámutatott a mai ember egyik legnagyobb lelki bajára: az élet fáradtságára, amely gyakran bénítólag hat az ember egész valójára.
„A valóság túl összetettnek, terhesnek, nehezen elviselhetőnek tűnik. Ezért kikapcsolunk, elalszunk, abban a tévhitben, hogy ha felébredünk, minden más lesz.”
– mondta, hozzátéve:
„De a valósággal szembe kell nézni, és Jézussal együtt ezt jól meg is tudjuk tenni.”
A két evangéliumi történet – egy tizenkét éves kislány halála és egy tizenkét éve szenvedő asszony gyógyulása – kapcsán a pápa kiemelte, hogy a hit kulcsszerepet játszik a gyógyulásban és az újjászületésben. Jairus, a zsinagóga feje, nem otthon siránkozik, hanem elindul, és Jézustól kér segítséget. Türelemmel vár, nem követelőzik, akkor sem veszti el a hitét, amikor közlik vele, hogy a lánya meghalt. Jézus szavai ilyenkor különösen erősek:
„Ne félj; csak higgy!”
Fotó: Daniel Ibáñez/EWTN News
Közben megjelenik egy másik szenvedő: a vérfolyásos asszony, aki betegségéből fakadóan tisztátalannak számított, így a társadalom peremére szorult.
„Nagy bátorsággal hozta meg azt a döntést, amely megváltoztatta az életét”
– fogalmazott a pápa. A nő titokban megérinti Jézus köntösét, és meggyógyul. Az evangélium világossá teszi, hogy sokan érintették meg Jézust, de egyedül az ő hite tette lehetővé a gyógyulást. A Szentatya itt Szent Ágostont idézte: „A tömeg tolong, a hit megérinti.”
Ezután visszatérve Jairus történetéhez, a pápa hangsúlyozta: Jézus nem riad vissza a halál hírétől sem, hanem továbbmegy a házhoz, ahol a gyermek fekszik. „A gyermek nem halt meg, csak alszik” – mondja, majd kezét nyújtja, és megszólítja:„Talita kum!” vagyis: „Kislány, kelj föl!” (Mk 5,41).
És a gyermek felkel.
„Jézus tette megmutatja, hogy nemcsak minden betegségtől gyógyít, hanem a halálból is felébreszt. Istennek, aki az örök Élet, a testi halál olyan, mint az alvás. Az igazi halál a lélek halála – ettől kell félnünk!”
– figyelmeztetett a pápa.
A történet egyik legmeghatóbb mozzanata a végén történik, amikor Jézus arra kéri a szülőket, hogy adjanak enni a kislánynak. Ez a Szentatya szerint nemcsak a Jézus emberségére utaló konkrét gesztus, hanem mélyebb kérdést is felvet: „Amikor gyermekeink krízisben vannak, és lelki táplálékra van szükségük, tudjuk-e megadni nekik? S hogyan is tudnánk, ha mi magunk sem táplálkozunk az Evangéliumból?”
A kihallgatás zárásaként Leó pápa arra buzdította a híveket, hogy merítsenek erőt az evangéliumi példákból. „Az életben vannak csalódások és bátorítást vesztett pillanatok, van, amikor a halállal is szembesülünk. Tanuljunk meg az asszonytól és az apától: menjünk Jézushoz – Ő meg tud gyógyítani, fel tud ébreszteni. Ő a mi reményünk!”
A Szentatya tanítása egyszerre volt mélyen lelki és megrendítően emberi. A gyógyításokról szóló példázatokon keresztül ma is világossá tette: Isten közelsége és kegyelme nem elvont fogalmak, hanem valóságos, életet átformáló erő. Ha merjük megérinteni Jézust – akár csak a ruhája szegélyét –, életünk új irányt vehet.