Leó pápa tanításának központjában egy ismerős evangéliumi szereplő, a jerikói vak Bartimeus állt, akiben mindannyian magunkra ismerhetünk, mint Isten gyógyító kegyelme után esdeklő, vágyakozó betegekre.
XIV. Leó pápa folytatta a „Jézus Krisztus, a reményünk” című jubileumi katekézissorozatát, amely ezúttal a gyógyítás témáját járta körül. A Szentatya arra buzdította a híveket, hogy
„vigyük Jézus Szívéhez életünk legfájdalmasabb és legsérülékenyebb részeit, azokat, ahol úgy érezzük, elakadtunk vagy megrekedtünk.
Bizalommal kérjük az Urat, hogy hallja meg a kiáltásunkat, és gyógyítson meg minket!”
A pápa katekézisének vezérfonalát Bartimeus, a vak koldus története adta, akivel Jézus Jerikóban találkozott. Jerikó városa – ahogy Leó pápa fogalmazott – „az alvilág szimbóluma”, hiszen a tengerszint alatt fekszik, és innen indul Jézus Jeruzsálem felé. „Jézus a halálával azért szállt le a mélybe, hogy visszahozza Ádámot – vagyis minket –, aki a legmélyebbre zuhant.” – mutatott rá a Szentatya.
Bartimeus neve is különös jelentéssel bír: a „Timeus fia” egy kapcsolatot jelöl, mégis egyedül van. „A neve azt is jelentheti: ’a tisztelet vagy a csodálat fia’, ami éles ellentétben áll siralmas helyzetével” – jegyezte meg a pápa, utalva arra, hogy az ember gyakran nem tud felnőni ahhoz, akivé lennie kell, amire meg lett hívva.
A történet különösen fontos üzenete, hogy Bartimeus – bár vak – mégis „jobban lát, mint a körülötte lévők”. Felismeri, ki Jézus, és hangosan kiált: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!”
Ezt a fohászt – emelte ki Leó pápa – „a keleti keresztény hagyomány is átvette, s mi is imádkozhatjuk: ’Úr Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön!’”
Különösen figyelemre méltó, hogy Jézus nem oda megy Bartimeushoz, hanem megáll és magához hívja.
„Nincs olyan kiáltás, amit Isten ne hallana meg, még akkor is, ha nem tudatosan hozzá szólunk”
– fogalmazott a pápa, majd hozzátette: „Ez a gesztus újraindítja Bartimeus életét. Jézus hisz benne, hogy újra talpra tud állni.”
A gyógyulás útján azonban van egy döntő pillanat: Bartimeus „leveti köntösét”. Ez a köntös – mutatott rá a pápa – a koldus számára „minden volt: biztonság, otthon, védelem”. Mégis, hogy Jézushoz mehessen, le kell vetnie a látszólagos biztonságokat.
„Sokszor éppen ezek az álarcok és védelmek akadályoznak bennünket a valódi gyógyulásban.”
A pápa külön kihangsúlyozta Jézus kérdését: „Mit akarsz, mit tegyek veled?” A válasz sem egyszerű: „Hogy lássak”. A látni vágyás a görög „anablepein” kifejezés azt is jelenti: „felnézni”.
„Bartimeus nemcsak látni akar – vissza akarja nyerni a méltóságát. Fel akarja emelni a fejét!”
– mondta a pápa.
A történet végén Jézus nem kötelezi őt követésre: „Menj, a hited meggyógyított téged!” – mondja neki. Mégis, Bartimeus szabad döntésből követi őt.
„Ez a szabadság a hit gyümölcse. A hit nemcsak meggyógyít, hanem szabaddá is tesz”
– zárta elmélkedését Leó pápa.
Az audiencia végén a Szentatya külön is imádságos szolidaritását fejezte ki az ausztriai Graz városában történt iskolai lövöldözés tragédiájának áldozatai felé: „Imáimról szeretném biztosítani a tragédia áldozatait. Közel érzem magam a családokhoz, tanárokhoz és osztálytársakhoz. Az Úr fogadja békességébe ezeket a gyermekeket.”
Leó pápa katekézisének üzenete egyszerű, de mégis mélyreható: a gyógyulás nemcsak testi, hanem lelki felemelkedést is magával hordoz. Ehhez pedig el kell vetnünk azt, ami megkötöz bennünket, és fel kell emelnünk a fejünket, tekintetünket Jézus felé.