A 2025-ös jubileumi év katekézissorozatának részeként XIV. Leó pápa június 4-én, szerdán a Szent Péter téren tartott általános audiencián ismét egy jézusi példabeszédről tanított. Ezúttal a szőlőmunkások történetét (Mt 20,1–16) helyezte a középpontba, de nem csupán mint bibliai epizódot, hanem mint eleven, ma is megszólító evangéliumi üzenetet:
„A földbirtokos, aki az utolsó órában is kimegy munkásokat keresni, Isten képmása, aki nem mond le rólunk, hanem újra és újra kilép, hogy értelmet adjon az életünknek.”
A Szentatya arra hívta fel a figyelmet, hogy sokunkban ott él az érzés: elment felettünk az idő, elkéstünk, nem tart az életünk sehol. Mintha „nem ismernének el, nem tartanának értékesnek bennünket”. Ebben a tapasztalatban vagy épp az ehhez való hasonulásban gyökerezik sok modern ember szorongása is. A pápa szerint „a piactér képe napjaink világához is nagyon illik, hiszen a piac a csere és az üzlet helye – ahol sajnos gyakran még a szeretet és az emberi méltóság is adásvétel tárgyává válik”.
Mégis, ebbe a valóságba lép be újra és újra a szőlő gazdája, vagyis maga az Isten. „Ez a fáradhatatlan gazda öt órakor is kimegy”, pedig ekkorra a nap már végéhez közeledik. „Azok, akik akkor még a piactéren ácsorogtak, talán már feladták minden reményüket. Úgy tűnhetett, hogy aznap nem történt semmi. De még mindig volt Valaki, aki hitt bennük.” A pápa szerint ez az isteni kezdeményezés a mi megkésettségünknél is erősebb, mert Isten „nemcsak az érdemet nézi, hanem a szükséget is”.
És itt válik a példabeszéd igazi provokációvá a mai ember számára is. A gazda ugyanannyi bért ad az utolsó órában munkába állóknak, mint akik egész nap dolgoztak. „Mi az, ami igazságos?” – teszi fel a kérdést Leó pápa. – A szőlő ura, vagyis Isten számára az az igazságos, hogy mindenki megkapja, amire az életéhez szüksége van.” Ez a nagylelkűség nem igazságtalanság, hanem az evangéliumi „másfajta logika”, amely túllép az emberi teljesítménykényszeren és elvárásainkon.
A pápa Szent Ágoston gondolatával válaszol azoknak, akik talán úgy érzik: ha Isten mindenkit egyformán szeret, miért is érdemes korán kezdeni?
„Miért késlekednél hát követni azt, aki hív, miközben a javadalmazásban biztos vagy, de a napot illetően bizonytalan vagy? Vigyázz, hogy késlekedésed miatt meg ne foszd magad attól, amit ígérete szerint meg fog adni neked”
– idézte az egyházatyát.
Leó pápa különösen a fiatalokhoz szólt bátorító szeretettel:
„Ne késlekedjetek, tűrjétek fel ingetek ujját, mert az Úr nagylelkű, és nem fogtok csalódni! Azzal, hogy a szőlőjében dolgoztok, választ fogtok találni a magatokban hordozott mély kérdésre: mi az életem értelme?”
A katekézis zárásaként a Szentatya még egyszer kihangsúlyozta, hogy az Úr nem késik, és nem mond le senkiről:
„Ne csüggedjünk! Az élet sötét időszakaszaiban is, amikor anélkül telik az idő, hogy megadná nekünk a keresett válaszokat, kérjük az Urat, hogy jöjjön ki újra, és találjon ránk ott, ahol várunk rá! Az Úr nagylelkű, és gyorsan jön!”