Ahogy azt Ferenc pápa a fiataloknak szentelt „Christus vivit” című zsinat utáni apostoli buzdításában is említi:
„Az Egyház szíve tele van fiatal szentekkel, akik életüket adták Krisztusért, sokan közülük egészen a vértanúságig.”
1. Szent José Sánchez del Río
José 1913. március 28-án született a mexikói Sahuayóban. Amikor tizenhárom éves és öt hónapos volt, hazájában polgárháború tört ki Plutarco Elías Calles kormányának egyházellenes törvényei miatt. Fiatal kora ellenére a fiatalember elhatározta, hogy harcolni fog a hitéért, és ezt mondta édesanyjának: „Anyám, még soha nem volt olyan könnyű a mennyországba jutni, mint most, és nem akarom kihagyni.”
1928. február 6-án Josét elfogták. Arra kérték, hogy a szabadságért cserébe tagadja meg hitét, de ő ezt nem fogadta el. Levágták a talpait, és mezítláb vezették sírjához. Menet közben azt kiáltotta: „Éljen Krisztus Király és a Guadalupe-i Szűzanya!” 2005. november 20-án boldoggá avatták, 2016. október 16-án pedig szentté nyilvánították.
2. Szent Katalin Tekakwitha
Katalin 1656-ban született egy mohawk törzs által lakott faluban, a mai Auriesville-ben, New York államban. Édesanyja keresztény, apja pedig a klán főnöke volt. Mindössze négy éves korában a himlőjárvány, amelybe szülei és testvére belehaltak, nyomokat hagyott az arcán és megkárosította látását.
Katalin a francia jezsuitáknak köszönhetően megismerte a keresztény hitet, és annak ellenére, hogy törzse elutasította, húsz éves korában kérte, hogy megkeresztelkedhessen. Saját törzse rossz bánásmódja miatt úgy döntött, hogy egy Montrealtól délre fekvő kisvárosba menekül, ahol elsőáldozásban is részesült, s Istennek szentelt életet él.
Életét, népét evangelizálva a missziónak szentelte. 1680. április 17-én, huszonnégy éves korában halt meg. Katalint 1980-ban boldoggá, 2012-ben pedig szentté avatták, mint az első indián szentet.
3. Boldog Laura Vicuña
Laura a chilei Santiagóban született 1891. április 8-án. Apja halála után családja Argentínában talált menedéket. 1900-ban lépett be a Mária a Keresztények Segítsége Leányainak iskolájába, ahol elsőáldozásban részesült.
Miután megismerkedett a házasság szentségével, Laura felismerte, hogy édesanyja bűnben él, hiszen egy férfival él együtt. Ezért elhatározta, hogy imádkozik, és feláldozza magát anyja megtéréséért. Sajnos az egészsége megromlott, s mindössze tizenkét évesen meghalt. 1988. szeptember 3-án Laurát boldoggá nyilvánították.
4. Boldog Carlo Acutis
Carlo 1991. május 3-án született Londonban. Néhány hónappal később a családja úgy döntött, hogy visszatér Olaszországba, pontosabban Milánóba. Kora gyermekkorától kezdve nagy szeretetet táplált Isten iránt. A technológia iránti szenvedélye arra késztette, hogy létrehozza egyik legfontosabb örökségét: egy honlapot, amely a világ összes eucharisztikus csodájának teljes katalógusát tartalmazza.
Tinédzserként leukémiát diagnosztizáltak nála, mely egy ritka, rövid életkilátásokkal járó betegség. Carlo elhatározta, hogy szenvedéseit „az Úrért, a pápáért és az egyházért” ajánlja fel. Mindössze tizenöt évesen, 2006-ban halt meg. Boldoggá avatását 2020. október 10-én ünnepelték Assisiben.
Boldog Carlo Acutis közbenjárásának tulajdonított második csoda elismerése lehetővé teszi, hogy a katolikus egyház 2025-ös jubileumi évében szentté avassa őt.
5. Boldog Pier Giorgio Frassati
Pier Giorgio 1901-ben született egy torinói gazdag családban. Tizenhét éves korában belépett a Páli Szent Vince közösségbe, és szabadidejét a rászorulók és betegek gondozásának szentelte. Tagja volt a Katolikus Akciónak és az „Imádság Apostolai” szervezetnek is. Emellett szenvedélyes hegymászó volt.
Utolsó hegymászása során írta le „A magasság felé” mondatot, melyben kifejezte vágyát, hogy eljusson a Krisztussal való örök életre. Pier Giorgio 1925. július 4-én halt meg gyermekbénulásban, amely betegséget valószínűleg a betegápolás során kaphatta el. 1990-ben avatták boldoggá.
Boldog Pier Giorgio Frassatit a katolikus egyház 2025-ös jubileumi szentévében szentté nyilváníthatják, jelentette be Marcello Semeraro bíboros, a Vatikán Szenttéavatási Dikasztériumának prefektusa, 2024. április 26-án az olaszországi Sacrofanóban az Actio Catholica (Katolikus Akció) országos közgyűlésén.
6. Boldog Sandra Sabattini
Sandra 1961. augusztus 19-én született Riccione-ban. 1973-ban csatlakozott a XXIII. János Pápa Közösséghez, miután találkozott az alapítóval, Isten Szolgájával, Oreste Benzivel. Egy évvel később a közösség bátorítására részt vett egy fogyatékkal élők számára szervezett segélyprogramban. 1980-ban kezdte meg tanulmányait a bolognai orvosi karon.
Húszévesen találkozott Guido Rossival, akivel nem sokkal később eljegyezték egymást. A pár álma az volt, hogy összeházasodnak, egy szentéletű családot alapítanak, és missziót vállalnak Afrikában. Sajnos 1984. április 29-én Sandra súlyos autóbalesetet szenvedett, amelynek következtében néhány nappal később meghalt. 2021. október 24-én avatták boldoggá.
7. Boldog Chiara Badano
Chiara 1971. október 29-én született Sassellóban. Születése egy kisebb csoda volt Maria Tereza és Ruggero Badano számára, akik 11 éve várták, hogy gyermekük szülessen. Chiara kora gyermekkorától kezdve hitben nevelkedett, kilenc éves korában csatlakozott a Fokoláre Mozgalomhoz.
1988-ban egy teniszmeccs közben szúró fájdalmat érzett a vállában – rosszindulatú csontdaganatot (osteosarcoma) diagnosztizáltak nála. A betegség leküzdésére intenzív kemoterápiás kezelésbe kezdett, de a szenvedés ellenére sem veszítette el hitét és örömét.
Chiara folyamatosan ismételgette, hogy fájdalmát Istennek ajánlja fel: „Érted teszem ezt, Jézus. Ha te akarod, én is akarom.” Az orvosi erőfeszítések ellenére a betegség miatt a lábai nem mozogtak, de ő azt mondta: „Ha választanom kellene a járás vagy a mennybe jutás között, az utóbbit választanám.” Chiara 1990. október 7-én halt meg, és 2010. szeptember 25-én avatták boldoggá.
8. Niña Ruiz-Abad
Niña 1979. október 31-én született Quezon Cityben, a Fülöp-szigeteken. Három éves volt, amikor édesapja meghalt, és édesanyja munkája miatt 1988 áprilisában Sarratba kellett költözniük. Nagyon ragaszkodott az Eucharisztiához, és már egészen kicsi korától kezdve rózsafüzéreket, Bibliákat, imakönyveket és szentképeket osztogatott a szomszédságában és az iskolában.
Tíz éves korában hipertrófiás kardiomiopátiát diagnosztizáltak nála, de a betegség három évét mégis nagy hittel és örömmel élte meg. 1993. augusztus 16-án, az iskolában leállt a szíve és meghalt.
Te kivel folytatnád a listát?
Az eredeti cikk szerzője: Harumi Suzuki
Fordította: Schnider Anikó
Az eredeti cikk publikálásának időpontja: 2024. március 9.