1. Ki volt „idősebb” Szent Jakab?
Szent Jakab Betszaidában született, Zebedeus és Szalóme fiaként, Szent János evangélista bátyjaként. Halászként kereste kenyerét, mely mesterséget apjától örökölte. Jézus hívására – testvérével együtt – azonnal otthagyta hálóit, és a Mestert követve apostollá vált.
„Útját folytatva megpillantott két másik testvért is, Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét, Jánost. Épp hálójukat javítgatták a bárkában, apjukkal, Zebedeussal. Őket is hívta. Rögtön otthagyták a bárkát apjukkal egyetemben, és a nyomába szegődtek.”
Az Egyház az „idősebb” vagy „nagyobb” jelzővel különbözteti meg őt a másik, „ifjabb” Jakabtól, akinek ünnepe május 3-ára esik.
2. Milyen helyet foglalt el Szent Jakab az apostolok között?
Jakab nemcsak Jézus tanítványa, hanem belső körének tagja is volt. Péterrel és Jánossal együtt ő lehetett tanúja olyan kiemelkedő eseményeknek, mint a Krisztus színeváltozás, Jairus leányának feltámasztása, vagy Jézus gyötrődése a Getszemáni-kertben.
Kiváltságos helyzete az apostolok között arra utal, hogy különleges szerepet szánt neki az Úr – ahogyan János az evangélista, Péter az Egyház sziklája, úgy Jakab az első vértanú lett az apostolok között.
3. Hogyan nevezte őt Jézus?
Jézus nem véletlenül hívta Jakabot és testvérét, Jánost „a mennydörgés fiainak”. Ez a név az apostolok temperamentumára utal: lelkes, szenvedélyes, időnként indulatos tanítványok voltak, akik teljes odaadással várták Isten országát.
„Ezután fölment a hegyre, és magához hívta azokat, akiket akart. Azok hozzá mentek. Tizenkettőt rendelt, akiket apostoloknak nevezett, hogy vele legyenek, és hogy elküldje őket hirdetni az igét. Hatalmat adott nekik, hogy kiűzhessék az ördögöket. Ezt a tizenkettőt rendelte: Simont, akinek a Péter nevet adta; Jakabot, Zebedeus fiát; Jánost, Jakab testvérét – ezeket elnevezte Boanergesznek, vagyis a mennydörgés fiainak –; Andrást, Fülöpöt, Bertalant, Mátét, Tamást, Jakabot, Alfeus fiát, Tádét, a kánai Simont és az iskarióti Júdást, aki később elárulta.”
Egy evangéliumi jelenetben még anyjuk is arra kérte Jézust, hogy Jakab és János ülhessenek majd mellette a Mennyek országában – mire Jézus emlékeztette őket: az igazi nagyság a szolgálatban rejlik.
„Akkor odament hozzá a Zebedeus-fiak anyja a fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen tőle valamit. Megkérdezte tőle: „Mit akarsz?” „Intézd úgy – felelte –, hogy két fiam közül az egyik jobbod, a másik balod felől üljön országodban.” Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek. Ki tudjátok inni azt a kelyhet, amelyet majd én kiiszom?” „Ki tudjuk” – felelték. Erre ő így folytatta: „Kelyhemet ugyan kiisszátok, de hogy jobb és bal felől üljetek, azt nincs hatalmamban megadni nektek. Az azokat illeti, akiknek Atyám szánta.” A többi tíz ennek hallatára megneheztelt a két testvérre. Jézus azonban odahívta őket magához, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, zsarnokoskodnak a népeken, a hatalmasok meg a hatalmukat éreztetik velük. A ti körötökben ne így legyen. Aki közületek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok, s aki első akar lenni, legyen a cselédetek. Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak és odaadja az életét váltságul sokakért.”
4. Hogyan és mikor halt meg?
Jakab volt az első vértanú az apostolok közül. A jeruzsálemi egyház tartóoszlopaként tevékenykedett, míg Heródes Agrippa király az Egyház ellen nem fordult, és Kr. u. 44. körül karddal kivégeztette őt.
„Ebben az időben Heródes király elfogatta az egyház néhány tagját, hogy ártson nekik. János testvérét, Jakabot karddal kivégeztette.”
Halálát már az ősegyházban is különös tisztelet övezte – az ő példája mutatja meg, mit jelent az evangéliumért az életünket is odaadni.
5. Hol hirdette az evangéliumot?
A hagyomány szerint Jakab apostol Spanyolországban is hirdette az örömhírt, nem véletlen, hogy az ország védőszentjeként tisztelik őt. Bár történeti bizonyíték nincs róla, hogy maga az apostol járt volna Hispániában, ereklyéit a VII. században átvitték Compostelába, ahol a sírja köré nem sokkal később zarándokhely épült.
A Santiago de Compostela-i katedrális ma is a keresztény Európa egyik legfontosabb spirituális központja – az ide vezető El Camino a megtérés, elcsendesedés és a megújulás útja.
📿 Bónusz: A magyar néphagyományban
Jakab napja (július 25.) számos népi hagyományhoz is kapcsolódik. A régi parasztság ekkor kezdte el kitapostatni a búzát az állatokkal. A hagyomány szerint a szegedi asszonyok ezen a napon tartózkodtak a mosástól és kenyérsütéstől. Gyöngyöspatán pedig úgy tartották, hogy a Jakab napján köpült vaj gyógyító erejű, ezért orvosságként félretették.
Más népi hiedelem szerint ha Jakab napján felhős az ég, akkor sok hóra lehet számítani.