Hogyan kellene az egyháznak reagálnia az eretnekekre?
Természetesen ez függ az adott személytől, helyzettől és a történelmi kontextustól. Mindazonáltal mégis hasznos lehet, ha visszatekintünk egy precedensre. Van egy történet, amely egészen az egyház kezdeteire nyúlik vissza arra vonatkozóan, hogy miként reagált János apostol egy eretnekre – s ez a történet igencsak kihívást jelent.
A történet Szent Iréneusz 2. századi, „Az eretnekségek ellen” című könyvében olvasható. Iréneusz Szent Polikárp tanítványa volt, aki viszont János követője volt. Iréneusz ebből a Jánoshoz vezető közvetlen szálból jutott az ismereteihez.
Az 1. század végén élt egy Cerinthus nevű gnosztikus eretnek. Többek között tagadta a szűzi születést, egész életében elutasította, hogy Jézus volt a Krisztus, és azt tanította, hogy a keresztényeknek a mózesi törvényt kell követniük.
Egy nap János bement egy nyilvános fürdőbe, de hamar kiszúrta odabent Cerinthust. János azonnal kirohant az épületből, és így kiáltott a vele lévőknek: „Meneküljünk, nehogy még a fürdő is összedőljön, mert Cerinthus, az igazság ellensége idebent van!” (Az eretnekségek ellen, 3.3.4.)
Ajjaj! El tudod képzelni, hogy egy püspök (a püspökök az apostolok utódai) ma ilyesmit tesz?
Egy dolog nyilvánvaló ebből a történetből, hogy János mennyire komolyan vette az evangélium igazságát. Akár úgy gondoljuk, hogy ez a fajta reakció manapság ajánlatos, akár nem, a keresztények számára még mindig kihívást jelenthet János buzgósága az igazságért.
Imádkozz az eretnekek megtéréséért!