William Goh érseket Ferenc pápa kreálta bíborossá 2022-ben. A Daily Compass portálnak adott interjújában a bíboros kifejtette: „Ha nem vagyunk tisztában azzal, hogy mit tanít az Egyház, akkor nagyon nehéz egységben együtt dolgozni. Bár az Egyház úgynevezett ’baloldala’ és ’jobboldala’ egyaránt érdekelt az evangelizációs misszió előmozdításában, bizonyos kérdésekben, mint például a házasság, az LMBTQ+ és a transzneműek jogai, belső megosztottság alakult ki. Ezek a kérdések megosztották a Katolikus Egyházat, mert egy bizonyos ponton nem vált világossá, hogy mi a helyes lépés.”
Leó pápa ágostoni lévén, „szilárd alapokon nyugszik Szent Ágoston hagyományában és lelkiségében – magyarázta a bíboros. – Ugyanakkor Peruban dolgozott, és ismeri a szegénység és a szenvedés helyzetét. Több évet töltött Rómában is, ezért ismeri a Kúria kihívásait. Rendjének generális elöljárójaként már bizonyította vezetői képességeit. Első nyilvános szereplései során józanul és óvatosan fogalmazott és cselekedett.”
„Nekem olyan embernek tűnik, aki tisztában van azzal, hogy egy pápa kijelentéseit komolyan veszik – mondja Goh –, ezért óvatos és körültekintő. Ez üdvözlendő, mert ez azt jelenti, hogy az emberek nem lesznek összezavarodva. Hiszem, hogy képes lesz tisztázni a tanítást, és megakadályozni, hogy a ’baloldal’ és a ’jobboldal’ egymás ellen harcoljon. Nem lesz kétértelmű, és nem fogja egyéni értelmezésre bízni szavai értelmezését.”
Ferenc pápa gyakran kétértelműen nyilatkozott az egyház életének kulcsfontosságú kérdéseiről. Ezek közé tartozik a homoszexualitás, a női diakónusok lehetősége, a zsinat fontossága, valamint az elváltak és polgári házasságban élők áldoztatása. Ez utóbbi témában négy bíboros, köztük Joachim Meisner és Walter Brandmüller német bíborosok 2016-ban hivatalosan megkeresték Ferenc pápát, és tisztázást kértek. Ferenc pápa soha nem válaszolt erre a „dubia”-ra, ahogy a megkeresést hivatalosan nevezik.
Goh bíboros kitért a hagyományos liturgia kérdésére is, amely lényegében Nagy Szent Gergely pápa idejéből származik. „Személy szerint úgy gondolom, hogy nincs okunk megakadályozni azokat, akik a tridenti misét részesítik előnyben – hangsúlyozta a szingapúri érsek. – Nem tesznek semmi rosszat vagy bűnös dolgot. Természetesen meg kell őrizni az Egyház egységét, de már vannak különböző rítusok, például a szír-malabár rítus. Elfogadhatjuk az Eucharisztia ünneplésének különböző formáit, így nem szabad elnyomnunk azokat sem, akik a tridenti rítust részesítik előnyben.” Végső soron „nem a rítus vagy az ünneplés formája” a fontos, hanem az, hogy „az ember mélyen találkozik-e Istennel”.
Ő maga – 1985-ben szentelték fel – nem a hagyományos formában ünnepel, „de nem vagyok azok ellen, akik ezt teszik. Az én országomban van egy körülbelül 300 fős csoport, többnyire fiatal szakemberek. Néha megkérdezem tőlük: »Miért szeretik ezt az ünneplési módot?« Azt válaszolják, hogy sokkal elgondolkodtatóbbnak és elmélyültebbnek találják, és hogy közelebb hozza őket Istenhez. Miért kellene megállítanom őket?”
„Ha elutasítják a II. vatikáni zsinat tanításait, az természetesen teljesen más kérdés, és fegyelmi büntetést kell kiszabni rájuk – tisztázta Goh. – De ők nem utasítják azt el, és ezért nem hiszem, hogy diszkriminálnunk kellene őket. Elvégre ez az a mise, amelyet évszázadok óta ünnepelnek, nem igaz?”