Mit tanít nekünk három szent és Ferenc pápa a világról; és XIV. Leó pápa miért emlegeti oly sokszor őket?
Mit gondolsz, amikor kint vagy a természetben? Csak egy szép tájat látsz, vagy érzed mögötte azt is, hogy valaki szól hozzád?
Amikor a természet szépségét látjuk – egy hegycsúcsot, egy rózsát, a felhőket vagy akár egy naplementét –, valami mélyen megérint bennünket. A szívünk azt súgja:
„Ez több, mint puszta anyag. Itt valami nagyobb szól hozzám.”
A keresztény hit szerint ez a „nagyobb” maga Isten.
Három szent – Assisi Szent Ferenc, Pier Giorgio Frassati és Carlo Acutis – különböző korszakokban éltek, de mind ugyanazt fedezték fel: a teremtett világ az a hely, ahol Istennel találkozunk. Ferenc pápa Laudato si’ enciklikája ugyanezt az üzenetet szeretné felragyogtatni a mai fiatalok előtt.
Szent Ferenc a természet költője volt. A 13. században élt, de a mai napig inspiráló. Ő hívta a Napot „testvérnek”, a Holdat „nővérnek”, a vizet tisztának és alázatosnak. A híres Naphimnusz nem egyszerű vers, hanem vallomás: a világ minden eleme Isten dicsőségét zengi. Ferenc nem a természet fölött akart uralkodni, hanem benne testvérként élni.
Pier Giorgio Frassati a 20. század elején, Torinóban élt. Egy fiatal, energikus fiú volt, aki szeretett hegyet mászni, síelni és a szabadban lenni. Barátaival gyakran másztak a magasba, a hegyekbe, ahol együtt imádkoztak és énekeltek. Kedvenc mondása: „Verso l’alto!” („Felfelé!”). Ez egyszerre jelentette a hegyek csúcsait és az Isten felé való törekvést. A természet nála nemcsak sport és szórakozás volt, hanem lelki élmény is. A csúcson állva azt érezte: közelebb van Istenhez.
Carlo lehetett volna bárki közülünk: szerette a videojátékokat, a programozást, a kutyákat és a pizzát, de ő közben minden apróságban Istent látta és gyakran mondogatta: „A természet az Istenhez vezető lift.” Sokszor csodálta a tájat, a természetet. Carlo számára a természet Isten kézjegye volt, ugyanúgy, ahogyan az Eucharisztiában is meglátta a Teremtőt. Az internetet arra használta, hogy bemutassa a világnak az Eucharisztikus csodákat – de közben mindig figyelmeztetett: a képernyő nem helyettesíti az élő valóságot.
Hozzájuk kapcsolódva érdemes figyelemmel kísérni Ferenc pápa 2015-ben megírt Laudato si’ című enciklikáját, melynek címe Assisi Szent Ferencre utal: „Áldott légy, Uram”. Ebben az enciklikában azt írja: a Föld a közös otthonunk, amit nem kizsákmányolni kell, hanem óvni és szeretni. A természet nem csak erőforrás, hanem kapcsolat Istenhez.
A pápa arra hív minket, hogy legyünk az „ökológiai megtérés” hírnökei – vagyis éljünk úgy, hogy tiszteljük a teremtett világot, és védjük azt a jövő generációi számára.
Mi a közös bennük?
Isten tükrét látták a természetben. Ferenc a madarakban és a Napban, Frassati a hegyekben, Carlo az állatokban és tájakban. Nem birtokolni akarták a világot, hanem hálával fogadni. Megosztották másokkal: Ferenc a testvérekkel, Frassati a barátaival, Carlo a családjával és az internet közösségével élte meg a természet szeretetét.
Mit vonhatunk le tanulságként tőlük?
Lehet, hogy te is sok időt töltesz a képernyő előtt – telefon, tablet, laptop. Carlo is így volt vele, de ő mindig emlékeztette magát: a természetben Isten közvetlenül szól. Ha legközelebb kint vagy a szabadban, állj meg egy pillanatra! Nézd meg a fűszálat, faleveleket, a csillagokat vagy a naplementét. Ezek nem csak szép dolgok, hanem jelek, amelyek mögött ott áll a Teremtő.
Ferenc, Frassati és Carlo mind arra hív, amit Ferenc pápa így fogalmazott:
„A teremtés nem valami, amit mi birtoklunk, hanem egy ajándék, amit kaptunk.”
Ha ezt megtanuljuk, akkor nemcsak boldogabbak leszünk, hanem jobban vigyázunk a világra is.
Kép: Gazsó Boglárka
XIV. Leó pápa is buzdít minket erre a meghívásra és sokszor emlegeti az ő példájukat, hogy tanuljuk tőlük, így megláthatjuk Isten közvetlen ajándékát! Leó pápa jelenleg is tovább viszi Ferenc pápa örökségét a teremtett világ megőrzésében. Hangsúlyozza, hogy
"a teremtés nem alku-árú, hanem Isten ajándéka – nincs helye annak, hogy áruként használjuk egymás ellen, vagy kizsákmányoljuk”.
A természethez való viszonyunkat “kontemplatív tekintettel” kell átalakítanunk, mert csak így tudunk kiszakadni az ökológiai válságból, és ez a szemlélet mindannyiunk feladata. Egyensúlyra hív: tiszteljük a természetet anélkül, hogy imádnánk, hiszen mindenbe Isten dicsősége tükröződik.”
És te? Hogyan látod a világot magad körül? Csak díszletnek, vagy Isten üzenetének?
Érdemes elmerengeni ezen... 🤗