Azt hiszem, amikor az átlagember egy katolikus szentre gondol, nem egy rettenthetetlen, fejszét forgató, kalapácsot törő, tölgyet összezúzó, pogányokat megtérítő alak jut eszébe. Pedig Szent Bonifác pontosan ilyen volt.
Szent Bonifác 680 körül született Angliában, belépett egy bencés kolostorba, majd a pápa megbízásából először papként, majd végül püspökként evangelizálta a mai Németországot.
Martell Károly védelme alatt Bonifác beutazta egész Németországot, megerősítve azokat a régiókat, amelyek már megismerkedtek a kereszténységgel, és elvitte Krisztus világosságát azoknak, amelyek még nem.
Szent Bonifác „fáradhatatlan munkájával, szervezőkészségével, alkalmazkodó, barátságos, de határozott jellemével” nagy sikereket ért el utazásai során, mondta XVI. Benedek pápa 2009-ben.
Henry Van Dyke a így írja le Bonifácot (bár a történet kedvéért dramatizálva) „Az első karácsonyfa” (1897) című művében:
„Micsoda férfi volt! Szép és vékony, de egyenes, mint a lándzsa, és erős, mint a tölgyfa bot. Arca még fiatal volt; sima bőre bronzos a széltől és naptól. Szürke, tiszta és kedves szemeiben tűz lobbant, amikor kalandjairól és a hamis papok gonosz tetteiről beszélt, akikkel megküzdött.”
723 körül Szent Bonifác egy kisebb csapattal Alsó-Hessen vidékén utazott. Tudomására jutott, hogy él egy pogány közösség Geismar közelében, akik a tél közepén emberáldozatot mutattak be (jellemzően egy gyermeket) a mennydörgés istenének, Thornak (igen, annak a Thornak) a szent tölgyfájuk, a „Donar-tölgy” tövében.
Bonifác, részben egy püspök testvére tanácsára, el akarta pusztítani a Donar-tölgyet. Nemcsak azért, hogy megmentse azt, akit fel akartak áldozni, hanem hogy megmutassa a pogányoknak, hogy őt nem fogja villámcsapás sújtani Thor keze által.
A történet szerint Bonifác és társai karácsony estéjén érkeztek a faluba, és pont időben érkeztek az áldozatbemutatás helyszínére, hogy megszakítsák azt.
Bonifác pásztorbotjával a kezében odament a pogány tömeghez, amely körülvette a Donar-tölgy tövét, és így szólt társaihoz: „Itt áll a Donar-tölgy, és Krisztus keresztje itt fogja összetörni a hamis isten, Thor kalapácsát.”
A hóhér, az áldozathoz kikötözött kisgyermek felett állva, magasba emelte a pörölyét. De amint lesújtott, Bonifác kinyújtotta pásztorbotját, hogy kivédje a csapást és csodával határos módon összetörte a nagy kőkalapácsot, és megmentette a gyermek életét.
Ezután Bonifác állítólag a következőképpen szólt a néphez:
„Figyeljetek szavaimra, erdő fiai! Mert ez a Krisztus születésének éjszakája, aki a Mindenható Fia, az emberiség Megváltója. Szebb Ő, mint Baldur, a Gyönyörű, nagyobb, mint Odin, a Bölcs, jóságosabb, mint Freya, a Jó. Eljövetelével véget ért az áldozat. A sötét Thor, akit hiába hívtatok, meghalt. Örökre elveszett Niffelheim árnyainak mélyén. És most, ezen a krisztusi éjszakán elkezdtek élni. Ez a vér-fa nem sötétíti el többé földeteket. Az Úr nevében elpusztítom.”
Bonifác felkapott egy fejszét, és a legenda szerint egy hatalmasat suhintott a tölgyre, amikor hatalmas szél támadt az erdőben, és a fa gyökerestül kidőlt. Négy darabra törve hevert az erdő talaján. Bár Bonifác ezután kápolnát építtetett a fából, történetünk azzal folytatódik, ami közvetlenül a hatalmas fa maradványai mögött állt.
„Németország apostola” tovább prédikált a megdöbbent germán népnek, akik hitetlenkedve fogadták, hogy istenük nem mért halálos csapást Donar-tölgyének elpusztítójára. Bonifác elnézett a földön fekvő tölgyön túlra, és egy kis, szerény fenyőre mutatott, mondván:
„Ez a kis fa, az erdő ifjú gyermeke lesz ma este a szent fátok. Ez a béke fája... A végtelen élet jele, hiszen levelei mindig zöldek. Nézzétek, hogyan mutat fel, az ég felé. Nevezzétek ezt a Krisztusgyermek fájának; gyűljetek köré, de ne a vadonban, hanem saját otthonaitokban, ahol nem véres tetteknek, hanem szeretetteljes ajándékoknak és a kedvesség szertartásainak fog otthont adni.”
Így a németeknek azon az éjszakán új hagyományuk lett, amely a mai napig tart. Azzal, hogy egy fenyőt vittek az otthonaikba, feldíszítették gyertyákkal és díszekkel, és megünnepelték a Megváltó születését, Németország apostola és nyája adta nekünk azt, amit ma karácsonyfaként ismerünk.