Amikor a modern ember a „csoda” szót hallja, gyakran valami megmagyarázhatatlanra, a természet törvényeinek látványos áthágására vagy egyfajta isteni „mutatványra” gondol, amelynek célja a tömeg lenyűgözése. Ha azonban kezünkbe vesszük János evangéliumát – a „Szeretett Tanítvány” írását –, egy egészen más világba csöppenünk. János nem véletlenül válogatott a történetek között: ő nem egyszerűen csodákról beszél, hanem hét különleges eseményt emelt ki Jézus nyilvános működéséből, amelyeket következetesen „jeleknek” (szémeion) nevez.
Más, mint a többi evangélium: „Erő” helyett „Jelek”
Ahhoz, hogy megértsük János zsenialitását, látnunk kell, miben tér el a másik három evangélistától. Máté, Márk és Lukács – akiket összefoglaló néven szinoptikusoknak hívunk – az „együttlátó” szemléletmódjukkal elsősorban Jézus hatalmas tetteit hangsúlyozzák. Ők leggyakrabban a dünamisz (erő, hatalom) szót használják, amikor Jézus csodáiról írnak, kiemelve, hogy Isten országa elsöprő erővel érkezett meg a világba.
János azonban más utat választott. Őt nem a puszta erődemonstráció érdekli, ezért használja következetesen a szémeion (jel) kifejezést. Nála a csoda nem a történet végpontja, hanem egy mélyebb párbeszéd kezdete. Míg a szinoptikusoknál a csodák gyakran a hitre adott válaszok („a hited meggyógyított téged”), addig Jánosnál a jelek magát a hitet hivatottak megszülni. János nem csupán elmeséli, mi történt, hanem feltárja annak kozmikus jelentőségét: nála minden gyógyítás és minden kenyérszaporítás egy-egy mély kinyilatkoztatás hordozója, amely Jézus rejtett, isteni mivoltát hozza felszínre.
De miért kulcsfontosságú a „jel” szóhasználat számunkra? Mi a különbség egy látványos csoda és egy krisztusi jel között?
A jel természete: Útmutatás a láthatatlan felé
A jel lényege, hogy természetéből fakadóan sosem önmagára mutat. Gondoljunk egy útjelző táblára: nem azért állunk meg előtte, hogy magát a táblát csodáljuk, hanem azért, hogy megértsük, merre kell tovább haladnunk a célunk felé. Jézus tettei Jánosnál pontosan ilyenek. Amikor Jézus vizet változtat borrá, kenyeret szaporít vagy visszaadja egy vak látását, János nem azt akarja, hogy csak a fizikai gyógyulásnál vagy a jóllakottságnál ragadjunk le. Ezek az események „ablakok”, amelyeken keresztül bepillantást nyerhetünk Isten országának örök valóságába és Jézus valódi, isteni kilétébe.
János evangéliumának első felét a teológusok gyakran a „Jelek Könyvének” is nevezik. Itt a szerző tudatosan épít fel egy ívet, amelyben a jelek egyre mélyebb és megrendítőbb igazságokat tárnak fel. A kánai menyegző hétköznapi, örömteli pillanatától kezdve – ahol Jézus megmutatja, hogy képes az emberi szűkösséget isteni bőséggé változtatni – egészen Lázár feltámasztásáig, ahol már az élet és a halál feletti abszolút hatalma mutatkozik meg.
Miért pont hét jel?
A hetes szám a Bibliában a teljesség és a tökéletesség szimbóluma. János nem akart minden gyógyítást és minden tettet felsorolni (ahogy az evangélium végén meg is jegyzi: ha mindent megírnának, a világ nem tudná befogadni a könyveket). Ő hét olyan pillanatot választott ki, amelyek együttesen rajzolják ki a Megváltó arcát. Ezek a jelek arra hivatottak, hogy válaszadásra kényszerítsék a szemlélőt: „Ki ez az ember, akinek még a víz és a szél is engedelmeskedik?”
A jelek nem pusztán a múltról szólnak. János számára a jel egy olyan esemény, amelyben az örökkévalóság betör az időbe. Ez azt jelenti, hogy ezek a jelek ma is érvényesek. Amikor olvassuk őket, nem egy régi krónikát böngészünk, hanem meghívást kapunk arra, hogy találkozzunk azzal a Krisztussal, aki ma is képes meggyógyítani belső vakságunkat, vagy életet lehelni reményvesztett hétköznapjainkba.
Egy meghívás a hitre
János evangéliumának központi célkitűzése nem a kíváncsiság kielégítése, hanem a hit felébresztése. Maga az evangélista vallja meg könyve végén:
„ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hit által életetek legyen az ő nevében.” (Jn 20,31).
A jelek tehát nem öncélú erődemonstrációk, hanem a szeretet gesztusai, amelyek hidat vernek a látható és a láthatatlan világ közé.
Ebben az új sorozatunkban sorra vesszük ezt a hét meghatározó állomást. Megvizsgáljuk a teológiai hátterüket, a szimbolikájukat és azt, hogy mit üzennek nekünk ma, a modern világ kihívásai közepette. Arra hívunk, hogy ne csak a „varázslatot” lásd bennük, hanem tanuld meg velünk felismerni az útjelző táblákat az életedben.
Tarts velünk ezen a természetfeletti utazáson! Fedezzük fel együtt a hét jelet, amely nemcsak a Szentírást, hanem a te hitedet is új megvilágításba helyezheti.