Minden év május 30-án, a Magyar Katolikus Egyház Szent Jobb megtalálásának és Szent István király ereklyéinek átvitelét ünnepli.
Szent István király mumifikálódott jobb kezének története egészen a 11. századba nyúlik vissza. Istvánt 1038-ban Székesfehérvárott temették el, ám a trónviszályok miatt holttestét a bazilika alatti sírkamrába rejtették, attól tartva, hogy azt megszentségtelenítik. Hartvik püspök elbeszélése szerint ekkor távolították el a király jobb kezét, amelyet csodatevő ereje miatt különösen tiszteltek.
Az ereklyét Merkur őrkanonok rejtette el, aki később azt állította, hogy egy angyal parancsára cselekedett így. I. László király 1083-ban, István szentté avatásakor értesült a kézereklye hollétéről, és május 30-án (más források szerint 29-én) felkereste Merkur bihari birtokát. Megbocsátott neki, és a relikvia őrzésére monostort alapított Szentjobbon (ma Sâniob, Románia).
A Szent Jobb ünnepét már a 13. században is megemlítik a naptárak, sőt az 1222-es Aranybulla törvényként rögzítette a kézereklye iránti tiszteletet. A relikvia hosszú ideig a korabeli zarándokok fontos célpontjaként is szolgált.
A török hódoltság idején előbb elrejtették Székesfehérvárott, majd a 16. század végén Raguzába (ma Dubrovnik) vitték a domonkosokhoz, ahol Szent István koponyaereklyéjét őrizték. Bár I. Lipót már 1684-ben kísérletet tett az ereklyék visszaszerzésére – nem járt sikerrel.
Végül Mária Terézia kitartó diplomáciai munkája eredményeként a Szent Jobb 1771. június 21-én visszakerült Budára, a királyi vár kápolnájába. A koponyaereklye előbb Pozsonyba, majd 1778. április 2-án Székesfehérvárra került.
„Szentek csodálatos fényessége, Istenünk, te Szent István király dicsőséges jobbját gondviselő szereteteddel megőrizted számunkra. Add, hogy oltalmának szüntelenül örvendjünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.”
Forrás: Pécsi Egyházmegye