Az Úr megkeresztelkedésének ünnepe eredetileg az Úr megjelenésének ünnepéhez tartozott: „Három csoda szenteli ezt a napot: Ma a csillag vezette a bölcseket a jászolban lévő gyermekhez. Ma a víz borrá változott a menyegzőn. Ma Krisztus megkeresztelkedett a Jordánban a mi üdvösségünkért.”
Ebben a liturgikus évben lehetőségünk van megünnepelni mindhárom csodát: néhány nappal ezelőtt az Úr kinyilatkoztatását a bölcseknek, jövő vasárnap a kánai menyegzőt, ma pedig az Úr megkeresztelkedését.
Jézus egészen eddig a pillanatig titokban élt Názáretben. Most pedig megjelenik a nyilvánosság előtt. Az evangéliumban (Lukács 3,15–16.21–22) látjuk, amint a bűnösökkel együtt leereszkedik a Jordán vizébe. Ő, akinek nem volt bűne, vállára vette az egész emberiség bűnének terhét, és magával vitte a Jordánba. Azzal kezdi nyilvános szolgálatát, hogy átveszi a bűnösök helyét: Ez a kereszt előképe – és nem véletlen, hogy haláláról úgy beszél, mint „keresztségről, amellyel meg kell keresztelkedni”. (vö. Lk 12,50)
Miközben imádkozik, megnyílik fölötte az ég, a Szentlélek galamb alakjában leszáll, és az Atya hangja hallatszik:
„Te vagy az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.”
Ez a hang a feltámadás várakozása: az Atya szeretete elfogadja a Fiú odaadását, és megadja neki a kegyelmet.
János vízkeresztsége Jézus élet- és halálkeresztségének teljes értelmét nyeri el. Jézus így úgy nyilatkozik meg, mint aki Szentlélekkel és tűzzel keresztel.
A keresztség megértése az üdvösség megértését jelenti. A mai ünnep alkalma arra ösztönöz bennünket, hogy újragondoljuk és újra felfedezzük a megváltás keresztségét, amelyet kaptunk. Mindannyian tudjuk, hogy Jézus megvált. De mitől vált meg minket? Az a benyomásom, sokan arra szorítkoznak, hogy Jézus megvált minket a kárhozattól, melyet a rosszért, amit tettünk, megérdemlünk. A valóság azonban sokkal szebb és mélyebb, mert Jézus a gonosztól szabadít meg minket.
Talán megszoktuk, hogy a bűnökért való vezeklésre úgy gondolunk, mint adósságok eltörlésére vagy egy bűncselekmény jóvátételére. Ez a szempont azonban nem a fő szempont. A Szentírásban az engesztelés lényegében megtisztulás. Így az özönvíznek az a feladata, hogy a gonoszságot felszámolja és megújítsa az emberiséget. Így Izraelnek 40 évig kell vándorolnia a sivatagban azzal a céllal, hogy eltörölje a lázadók nemzedékét. Így a babiloni rabszolgaság – amelyre a próféta az első olvasmányban utal (Ézs 40,1–5.9–11) – olyan büntetés, amely nem annyira a megsértett Isten bosszúját szolgálja, hanem inkább a bűnös nép megújítását.