Egy személyes élmény
Az elmúlt több mint egy évtizedben sokféleképpen kapcsolódtam egy fiatal lányhoz, akit soha nem ismertem személyesen, hiszen 1945-ben halt meg.
De vajon mit is jelent, hogy meghalt?
Mióta csak megismertem, azóta tapasztalom, hogy Magdi még most is él. Úgy emlegettük őt a munkatársaimmal, mintha egy régi barátunk lenne, aki „csak” egy másik dimenzióban van, és onnan figyel ránk: mit teszünk, hogyan szolgáljuk az Istent, és hogyan igyekszünk, hogy minél többen megismerjék őt és az ő történetét.
Sokszor megtapasztaltuk a humorérzékét is. A kiállításaink, zarándoklataink sosem úgy alakultak, ahogy elterveztük – hanem sokkal jobban, még ha teljesen másképp is.
A mostani boldoggá avatása is szinte ilyen: nem tavasszal, hanem szeptember első szombatján történik meg, pont az iskolaév kezdetén. Mennyire szép az időzítés: a világegyház most két másik fiatal szentet is ünnepel, Carlo Acutist és Pier Giorgio Frassatit, mi pedig itt, Veszprémben Magdi oltárra emelésére készülünk.
Eszembe jutnak a litéri megemlékezések, a kerékpáros zarándoklatok, a vándorkiállítások, a filmforgatás, az interjúk, a sok tanúságtétel. Néha lankadt a lelkesedésünk, de mindig újra megéreztük:
Magdi velünk van, figyel ránk, meghallgatja azokat, akik hozzá fordulnak.
Az utóbbi években ugyan eltávolodtam Veszprémtől és Magditól is, de valahogy mindig úgy alakult, hogy ő megtalált engem.
Most, a közelgő ünnep kapcsán újra érzem: hív, hogy közelebb legyek hozzá, és kérem, hogy most is hathatósan járjon közbe értem és mindannyiunkért.
Jobboldali kép: A boldoggá avatási eljárás egyházmegyei szakaszának végén előkészített lezárt iratok, 2016. október 22-én (Középen Márfi Gyula nyugalmazott veszprémi érsek) | Baloldali kép: 2017. március 10-én ugyanezen iratok Rómában, a szentté avatási kongregációnak való átadás előtt (Középen Márfi Gyula ny.veszprémi érsek mellett balra Kovács Gergely gyulafehérvári érsek, aki 2017-ben Bódi Mária boldoggá avatási ügyének római posztulátora volt).
Szeretettel emlékszem vissza arra, hogy Seregély István, a néhai egri érsek atya mennyire szívügyének tartotta az ő ügyét, Márfi Gyula nyugalmazott veszprémi érsek atya pedig büszkén emlegeti, hogy egy újabb női patrónusa lesz a Veszprémi Főegyházmegyének. Amikor 2017-ben Rómába vittük a vastag iratcsomókat a szentté avatási kongregációhoz, reméltük, hogy hamarabb eljön ez a nap. Most végre, hosszas várakozás után elérkezett.
Ferenc pápa engedélyezte Magdi tiszteletét, és most, Leó pápa idején történik meg a boldoggá avatás szertartása. Szeptember 6-tól hivatalosan is kérhetjük Boldog Bódi Mária Magdolna közbenjárását. Biztos vagyok benne: sokaknak lesz hatékony pártfogója.
Ki volt Bódi Mária Magdolna?
Egy szegény családból származó lány, aki 1921-ben született Szigligeten. Gyermekkorától kezdve vidám, segítőkész és mélyen hívő volt. Segített otthon, szerette a természetet, és már kislányként gondja volt a szegényekre is. Köveskálon például végigkoldulta a falut, hogy egy árvának meleg ruhát vehessen.
Később a Nitrokémiában dolgozott Balatonfűzfőn, munkája mellett apostolkodott. Vezette a Szívgárda csoportokat, szervezte a Katolikus Dolgozó Lányok Szövetségét, és minden erejével másokért élt. 1941-ben visszavonhatatlan szüzességi fogadalmat tett Krisztus Király ünnepén, mert
életét teljesen Istennek akarta adni.
A második világháború utolsó hónapjaiban Litérben, amikor a szovjet katonák közeledtek, tisztában volt a veszéllyel, ami a nőkre várt. Elhatározta: inkább meghal, de fogadalmát nem szegi meg. 1945. március 23-án, amikor rátámadtak, bátran ellenállt. Hat lövést kapott, és utolsó szavaival Krisztushoz kiáltott:
„Uram, Királyom! Végy magadhoz!”
Haláláig kezében szorította a rózsafüzért.
Mit jelent nekünk ma?
Magdi nem volt híres, nem volt gazdag, nem volt kiváltságos. De tudta, hogy a boldogság titka Jézushoz tartozni. Élete azt üzeni nekünk:
Légy hűséges Istenhez, akkor is, ha nehéz. Merj másokért élni, mert a szeretet sosem méricskél. A tisztaság, a hit és a hűség nem divat kérdése, hanem örök érték.
Most, hogy az Egyház hivatalosan is boldognak nyilvánítja őt, még közelebb érezhetjük magunkhoz. Bódi Mária Magdolna 23 évesen adta életét Krisztusért.
Lassan a gyermekeim lesznek Magdi kortársai, mégis az ő története számomra is mindig új erőt ad. 23 évesen adta életét Krisztusért, és ezzel örök példát hagyott, hogy a hűség és az önátadás bármely életkorban megélhető.