Az eseményt 2003-ban indította útjára Nurszultan Nazarbajev volt kazah elnök az 1986-os assisi vallásközi találkozó szellemében, és mára a vallásközi párbeszéd egyik legfontosabb globális fórumává vált.
A kongresszus célja, hogy a világ nagy vallásainak képviselőit összehozza a béke és a kölcsönös megértés előmozdítására.
Ez az első nagy vallásközi esemény, amelyen a Vatikán az újonnan kinevezett pápai delegációval vesz részt XIV. Leó pápa szolgálata idején. A küldöttséget George Jacob Koovakad bíboros, a Vallásközi Párbeszéd Dikasztériumának frissen kinevezett prefektusa vezeti, aki a plenáris ülésen tartott előadásával és a záródokumentum felolvasásával képviseli a Szentszéket.
Koovakad bíboros korábban diplomáciai szolgálatban és különböző vatikáni testületekben tevékenykedett, széleskörű nemzetközi tapasztalattal. Most először jelenik meg a nemzetközi nyilvánosság előtt új tisztségében. Ő olvasta fel Leó pápa személyes üzenetét is a kongresszus résztvevőinek.
Most pedig teljes terjedelmében közöljük a pápa üzenetének magyar nyelvű fordítását:
Béke, Shalom, Salam, Бейбітшілік (Beybitshilik)!
Szívből jövő üdvözletemet küldöm mindazoknak, akik részt vesznek a VIII. Világ- és hagyományos vallások vezetőinek kongresszusán, amelyet Asztanában rendeznek meg „A vallások párbeszéde: szinergia a jövőért” témában. Külön köszönettel fordulok Őexcellenciája Kassym-Jomart Tokajev, a Kazah Köztársaság elnöke felé.
Ti a világ minden tájáról gyűltetek össze, hogy barátságokat újítsatok meg és újakat kössetek, közösen vágyva arra, hogy gyógyulást hozzunk megosztott és sebzett világunknak. A téma időszerűsége vitathatatlan, hiszen hangsúlyozza a vallásközi párbeszéd létfontosságú szerepét egy erőszakos konfliktusoktól terhelt korban.
A „szinergia” szívében az együttműködés áll – egymással és az Istennel. Minden hiteles vallási indíttatás a párbeszédet és az együttműködést szolgálja, amely azon a velünk született tudaton alapul, hogy az embereket és a nemzeteket kölcsönös függés köti össze. Ebből a nézőpontból
az összhangban való együttműködés nem pusztán gyakorlati választás, hanem a valóság mélyebb rendjének kifejeződése.
Egybehangzik közös létünk szövetével, mint az egyetlen emberi család tagjaié. Lelkiismeretünk mélyén ez a felismerés a szolidaritás erős érzését ébreszti bennünk – azt a meggyőződést, hogy felelősek vagyunk egymásért (vö. II. János Pál, Sollicitudo Rei Socialis, 1987. december 30., 38). A szolidaritás tehát a szinergia cselekvő formája: a felebarát iránti szeretet megélése az egész világra kiterjedően.
Az együttműködés nem a különbségek megszüntetését jelenti, hanem meghívás arra, hogy a sokféleséget a kölcsönös gazdagodás forrásaként értékeljük. A Katolikus Egyház a maga részéről elismer és nagyra becsül mindent, ami „igaz és szent” más vallásokban (Nostra Aetate, 1965. október 28., 2).
Valóban, arra törekszik, hogy előmozdítsa a hiteles szinergiát azáltal, hogy az egyes hagyományok sajátos ajándékait az összetalálkozás asztalára hozza, ahol minden vallás a maga egyedi bölcsességével és együttérzésével járul hozzá a közjó szolgálatához.
Ebben a törekvésben a „szinergia a jövőért” nem puszta jelszó, hanem már most is gyümölcsöket termő valóság. Az 1986-os assisi történelmi találkozó, amelyet II. János Pál pápa hívott össze az imádság jegyében, világosan megmutatta: nem lehet béke a nemzetek között vallások közötti béke nélkül. Ennek a szellemnek lett újabb jele a „Dokumentum az emberi testvériségről a világ békéjéért és a közös együttélésért”, amelyet 2019-ben Abu Dhabiban írt alá tiszteletreméltó elődöm, Ferenc pápa és Ahmad al-Tayyeb, az al-Azhar nagyimámja.
Ez a dokumentum világos útmutatást adott arra, miként mozdíthatja elő a vallások szinergiája a globális békét és együttélést. Ugyanezt a szellemet tapasztaltuk meg e kongresszus legutóbbi, 2022-es ülésén is, amikor a különböző vallások vezetői – köztük Ferenc pápa – közösen emelték fel szavukat az erőszak és a szélsőségesség ellen, kiálltak a menekültek támogatásáért, és felszólítottak minden vezetőt a békéért való összefogásra.
Ezek a legmagasabb szinten vállalt kötelezettségek kézzelfogható cselekedetekben tükröződnek: amikor természeti katasztrófa sújt, amikor menekültek kénytelenek otthonukat elhagyni, vagy amikor családok szenvednek a mélyszegénység és az éhezés terhétől, a vallási közösségek gyakran összefognak, egymás mellett dolgoznak, hogy enyhülést és reményt nyújtsanak a leginkább rászorulóknak.
Az általunk elképzelt jövő – a béke, a testvériség és a szolidaritás jövője – minden kéz és minden szív elköteleződését kívánja.
Amikor a vallási vezetők együtt állnak ki a társadalom legsebezhetőbb tagjai mellett, amikor fákat ültetnek közös otthonunk védelmében vagy amikor egységesen emelik fel szavukat az emberi méltóság védelméért, tanúságot tesznek arról az igazságról, hogy a hit inkább egyesít, mint megoszt. Így válik a szinergia az egész emberiség számára a remény hatalmas jelévé, feltárva, hogy a vallás mélyén nem a megosztás, hanem a gyógyulás és a kiengesztelődés forrása rejlik.
E gondolatokkal bízom abban, hogy e kongresszus munkája arra fog bennünket ösztönözni, hogy fáradhatatlanul dolgozzunk az összhangért, megteremtve a béke szinergiáját – azt a szinergiát, amely – ahogy korábban mondtam – „fegyvertelen és lefegyverző, alázatos és kitartó”, mindig a szeretetet keresi, és közel hajol a szenvedőkhöz (Urbi et Orbi, 2025. május 8.).
Imádkozzunk egymás mellett, szolgáljunk vállvetve, és szólaljunk meg egy hangon mindenütt, ahol az emberi méltóság veszélyben forog. A Mindenható áldja meg erőfeszítéseinket, és hozzon bőséges gyümölcsöket minden ember javára.
Vatikán, 2025. szeptember 14.
XIV. Leó pápa