A május 8-án megválasztott első amerikai pápa szavai, gesztusai és döntései nemcsak a személyéről mondanak el sokat, hanem arról is, milyen pápaságot szeretne kialakítani a 69 éves, chicagói születésű egyházfő.
A legárulkodóbb jelek – például kiket nevez ki a Vatikán dikasztériumainak élére, vagy milyen fő témákat emel be tanítóhivatali dokumentumaiba – még váratnak magukra.
Az eddigi 100 napból azonban kirajzolódni látszik 6 meghatározó irány, amelyek már most világossá teszik a pápa szándékait.
1. Felvállalja amerikai identitását
Amikor XIV. Leó pápa beiktatási beszédében nem angolul, hanem olaszul és spanyolul szólt a hívekhez, egyesek úgy vélték, tudatosan háttérbe akarja szorítani amerikai mivoltát. Ez azonban nem így alakult.
Az első amerikai pápa azóta többször megszólalt anyanyelvén nyilvános beszédeiben, és sokféleképpen kötődött amerikai híveihez – például felvett egy Chicago White Sox baseballsapkát egy pápai audiencián, vagy pizzát fogadott el (és evett meg) a Szent Péter téren. Legutóbb videóüzenetet küldött a Kolumbusz Lovagok éves találkozójára. A nemzetközi sajtó is gyakran úgy emlegeti őt, mint „az amerikai pápát”.
Ez nemcsak mémek tucatjait szülte, hanem komolyabb üzenetet is hordoz: bár Peruban eltöltött évei nemzetközibbé tették, XIV. Leó jól ismeri az Egyesült Államokat, és közel akar lenni az ottani katolikusokhoz.
Ez két fontos területen is hatással lehet:
javíthatja a kapcsolatot a pénzügyileg nehéz helyzetben lévő Vatikán és az erős anyagi bázissal bíró amerikai Egyház között, és lehetőséget adhat, hogy a pápa befolyásolja az USA társadalmi-politikai életét – különösen az olyan kérdésekben, mint a mesterséges intelligencia szabályozása, amelyben az amerikai kormány jelenleg inkább a dereguláció felé mozdul.
2. Gesztusok az egyházi egységért
Nem titok, hogy XIV. Leó egy megosztott Egyházat vett át. Első hónapjait számos szimbolikus gesztus jellemezte, amelyek célja a különböző csoportok – főleg a konzervatívabb katolikusok – megközelítése volt, akik gyakran a perifériára szorultnak érezték magukat Ferenc pápa pontifikátusa alatt.
Visszaállított több olyan pápai hagyományt, amelyet Ferenc mellőzött (például a vörös mozzetta viselését, vagy a Castel Gandolfóban eltöltött nyarat), és kapcsolatot épített olyanokkal is, akik gyakran szemben álltak elődjével – például Raymond Burke bíborossal vagy a Chartres-i zarándoklaton részt vevő tradicionalistákkal. Beiktatási miséjén az „egységes Egyház” fontosságát hangsúlyozta.
Még nem tudni, hogy ezeket a szimbolikus lépéseket követik-e majd tartalmi változások is – például a tanítás vagy a személyi kinevezések terén –, de mindenképpen jelzik, hogy
tisztában van az egyházi megosztottság mértékével.
3. Folytatja Ferenc pápa reformját
Bár vezetési stílusában különbözik Ferenc pápától, több korábbi elődje által elindított prioritást visz tovább. Aki arra számított, hogy a „szinodalitás” Ferenc halálával eltűnik, tévedett: XIV. Leó első beszédében már „szinodális Egyházról” beszélt.
Azóta rendszeresen említi a szinodalitást mint olyan alapattitűdöt, amely elősegíti a részvételt és a közösséget. Új munkacsoportokat állított fel a liturgia és a püspöki konferenciák témájában, a szinódusi titkárság pedig kiadta a következő három év „megvalósítási” útmutatóját.
Világos, hogy Ferenc pápa szinodális reformjai nem állnak meg XIV. Leó alatt.
A kérdés inkább az, hogyan értelmezi majd a még mindig elég tág fogalmat, és hogyan kívánja – ha egyáltalán – átalakítani az Egyház struktúráit.
4. Kerüli a botrányokat
Amikor május közepén Jannik Sinner teniszező az Apostoli Palotában megkérdezte tőle, ütögetne e vele, a pápa a körülöttük lévő értékes műtárgyakra mutatva nevetve azt mondta: „Még a végén eltörünk valamit, inkább ne.”
Ez a pillanat jól példázza megfontolt, óvatos stílusát – éles ellentétben Ferenc pápa híres „csináljatok felfordulást” hozzáállásával. Ferenc pápának 100 napon belül már voltak erős visszhangot kiváltó mondatai („Ki vagyok én, hogy ítélkezzek?”) és formabontó gesztusai (például nők és nem keresztények lábának megmosása nagyböjtben).
XIV. Leó ezzel szemben igyekszik kerülni a megosztó kijelentéseket és gesztusokat, inkább a pápai hivatal méltóságát helyezi előtérbe.
5. A „liturgiaháborút” helyi szinten kezeli
Sokakat érdekelt, mit kezd a Traditionis Custodes-szal, Ferenc pápa dokumentumával, amely korlátozza a hagyományos latin misét (TLM). XIV. Leó nem igyekszik sem szigorúan betartatni, sem eltörölni – a döntést a helyi püspökökre bízza.
Például engedélyezte Michael Sis püspök kérését, hogy a TLM folytatódjon egy texasi plébánián, míg Detroit érseke, Edward Weisenburger a közelmúltban 13 plébánián megszüntette a TLM-et.
Ez több autonómiát ad a püspököknek, de nem állítja vissza a XVI. Benedek alatti gyakorlatot, amikor bármely pap celebrálhatta a szentmise liturgiáját a hagyományos tridenti rítusban. Inkább Szent II. János Pál idejéhez hasonló helyzetet teremt.
Bár lehet, hogy XIV. Leó később átfogóbb megoldással áll elő, jelenleg láthatóan helyi szinten engedi rendeződni a kérdést.
6. Nemzetközi „hídépítőként” lép fel
Az egység nemcsak az Egyházban, hanem a világban is kulcstémája. Már eddig is vállalta a közvetítő szerepet az orosz–ukrán háborúban (találkozott Volodimir Zelenszkijjel, beszélt telefonon Vlagyimir Putyinnal) és a gázai konfliktusban is rendszeresen a békére szólít fel.
A mesterséges intelligencia témájában is erkölcsi irányt kíván adni, remélve, hogy nemzetközi etikai keretrendszer alakul ki.
Az amerikai alelnök, JD Vance szerint a pápa AI-ügyben adott útmutatása „az egyik legfontosabb és legpozitívabb dolog” lehetne, amit kínálhat.
Pünkösdi homíliájában hangsúlyozta: a Szentlélek segíthet az emberiségnek legyőzni a félelmet és a széthúzást, az Egyház pedig a közösség és testvériség kovásza lehet.
Krisztus-központú közösségképe nem csupán elmélet, hanem saját ágostonos szerzetesi tapasztalatából fakad, és várhatóan pápasága egyik fő motívuma lesz.
Ez a cikk eredetileg a National Catholic Register oldalán jelent meg.