A katolikus egyház gyakorlata, miszerint haláluk után megőrzik a szentéletű keresztények ereklyéit, hosszú múltra tekint vissza, legalább a 2. századig, ha nem még korábbra.
De tudtad, hogy régen évszázados hagyománya volt a pápai szívek megőrzésének? Nem metaforikus értelemben, hanem szó szerint.
Aki betér a római Szent Vince és Szent Anasztáz templomba, az 25 pápa bebalzsamozott szívét tekintheti meg, kezdve V. Szixtusz pápáétól, aki 1585 és 1590 között uralkodott, egészen XIII. Leó pápáéig (1878-1903).
Sajnos, bár érdekes ereklyéknek számítanak, ezen időszak pápái közül senkit sem avattak szentté, bár néhányukat boldoggá avatták vagy tiszteletreméltónak nyilvánították.
Hogyan kerültek oda a szívek? Úgy tűnik, hogy a 16-19. században szokás volt eltávolítani a szívet és a körülötte lévő szöveteket az elhunyt személyből, hogy megakadályozzák a test oszlásnak indulását, amíg zajlanak a temetési előkészületek. Ahelyett, hogy kidobták, vagy a halottal együtt temették volna el a pápai szíveket, az emberek úgy döntöttek, hogy bebalzsamozzák, és ebben a templomban tárolják őket, így alakult ki ez a szokás. Évszázadokon át, egészen az 1820-as évekig, vagyis néhány évtizeddel a gyakorlat megszűnése előttig, a templom a „pápai plébánia” becenevet viselte. Nem világos, hogy miért szűnt meg a gyakorlat a 20. század elején.
A templomban számos fogadalmi tárgy is található, többnyire fémdíszek, amelyek Jézus Szentséges Szívét ábrázolják. Ezeket katolikusok hagyták hátra az évek során, hálából a meghallgatott imákért.
Bár Szent II. János Pál pápa 2002-ben a templom használatát a Bolgár Ortodox Egyháznak ajándékozta, a pápai szívek a mai napig ott vannak.
Így néz ki a templom kívülről:
És belülről:
Úgy tűnik, az oltártól balra olvashatjuk azoknak a pápáknak a nevét, akiknek szívét a templomban őrzik. (Nem vagyok benne biztos, hogy magukat a bebalzsamozott szíveket hol tartják. Ha valaki járt már a templomban és tudja, nyugodtan mondja el a hozzászólásokban!)
Itt látható a fogadalmi tárgyak gyűjteménye:
