Katolikusként hisszük, hogy Jézus Krisztus valóban, valóságosan és lényegileg jelen van az Eucharisztiában. Az egyháztörténelemben számos olyan csoda történt, amelyek megerősíteni látszanak ezt a fontos tanítást.
Fontos megjegyezni, hogy egyetlen katolikusnak sem kötelező elhinnie ezeket a történeteket. Még úgy se, hogy az Egyház kivizsgálta és jóváhagyta őket, az Egyház nem garantálja 100%-ban hitelességüket. Az átlényegülés katolikus dogmája sem függ ezen történetek hitelességétől, hiszen az a Szentíráson és a hagyományon alapul.
Mindazonáltal ezek a történetek különösen figyelemre méltóak, mivel a csodák bizonyítékai ma is megtekinthetőek.
1) Lanciano-i eucharisztikus csoda – 8. század
A 8. században az olaszországi Lanciano egyik papja kétségbe vonta, hogy kételyei támadtak afelől, hogy Jézus valóban jelen van az Eucharisztiában. A mise celebrálása közben kimondta az átváltoztatás szavait („Ez az én testem”, „Ez az én vérem kelyhe”), és látta, hogy a kenyér és a bor valódi emberi hússá és vérré változik. A vér öt rögként alvadt meg, később úgy hitték, hogy ezek Krisztus öt sebét jelképezik. A csoda híre gyorsan elterjedt, a helyi érsek vizsgálatot indított, és az egyház jóváhagyta a csodát.
A hús a mai napig megmaradt. Odoardo Linoli anatómus professzor 1971-ben tudományos elemzést végzett a húson, és megállapította, hogy szívizomszövet, a vér frissnek tűnik (szemben az 1200 éves vérrel), és tartósítószernek nyoma sincs.
A csodás hús és vér az olaszországi Lancianóban található San Francesco templomban látható.
2) A bolsenai korporálé – 13. század
Egy pap, akinek kétségei voltak az átlényegüléssel kapcsolatban éppen misét celebrált az olaszországi Orvietóban. Nem sokkal az átváltoztatás után, az ostyából vér kezdett csepegni az oltáron lévő korporáléra (ostyaabrosz). A pap – a történet szerint – a városba látogató pápához rohant, és meggyónta kételyei bűnét. A korporálé ma is ki van állítva az orvietói székesegyházban.
Egyes történészek azonban megkérdőjelezik a történet valódiságát, mivel az első beszámolók csak mintegy száz évvel a csoda állítólagos megtörténte után jelentek meg. Ennek ellenére a korporálé továbbra is a tisztelet tárgya marad.
3) A sienai szentostyák, Olaszország – 18. század
1730. augusztus 14-én, amikor az olaszországi Siena katolikusai Szűz Mária mennybevételének vigíliáján vettek részt a helyi székesegyházban, tolvajok behatoltak a Szent Ferenc-templomba, és ellopták az ezüst cibóriumot az átváltoztatott szentostyákkal.
Két nappal később valaki észrevette, hogy egy másik sienai templomban valami fehér van a perselyben. A papok kinyitották a ládát, és megtalálták benne a hiányzó szentostyákat, beszennyezve és pókhálósan. A szentostyákat gondosan megtisztították, majd egy új cibóriumba helyezték, és visszavitték a Szent Ferenc-templomba, ahol kihelyezték őket szentségimádásra, illetve engesztelő imákat mondtak előttük.
Mivel a szentostyák piszkosak voltak, a papok úgy döntöttek, hogy nem fogják szentáldozáskor szétosztani őket, hanem hagyják, hogy egyszerűen elenyésszenek. A következő évtizedekben mindenki csodálkozva látta, hogy a szentostyák megőrizték frissességüket.
A szentostyák ma, 285 évvel később is ebben az állapotban vannak, és még mindig láthatók az olaszországi Sienában található (ma már) Szent Ferenc-bazilikában.
4) Csoda az indiai Chirattakonamban – 21. század
2001. április 28-án szentségimádás volt az indiai Chirattakonamban található Szent Mária plébánián, amikor hirtelen három vörös folt jelent meg a szentostyán. A pap nem tudta, hogy mit tegyen, és visszatette a szentostyát a tabernákulumba.
Néhány nap múlva újra elővette, hogy megint megvizsgálja, és a vörös foltok úgy rendeződtek el, hogy egy ember (Jézus?) arcának látszottak. Gyorsan talált egy fényképészt, és lefényképeztette a szentostyát.
5) A santarém-i eucharisztikus csoda – 13. század
A 13. században élt egy nő a portugáliai Santarémben, akit elkeserített, hogy férje hűtlen hozzá, és úgy döntött, hogy egy varázslónőhöz fordul segítségért. A varázslónő azt mondta neki, hogy szolgáltatásainak ára egy átváltoztatott szentostya.
Elment a Szent István-templomban tartott misére, és miután a nyelvére kapta a szentostyát, kivette a szájából, beburkolta a fátylába, és elindult a templom ajtaja felé. Mielőtt azonban kilépett volna, a szentostya vérezni kezdett.
Amikor hazaért, a véres szentostyát egy ládába tette. Azon az éjszakán csodálatos fény áradt a ládából. Megbánta tettét, és másnap reggel meggyónt a papjának. A pap eljött a szentostyáért, és visszavitte a templomba.
A vizsgálat és a csoda jóváhagyása után a templomot átnevezték Szent Csoda templomának, és a véres szentostya a mai napig ki van állítva.
