A csend kivételes ereje: 3 csodálatos módja annak, hogy úgy imádkozz, mint egy szent

Most, hogy egy régóta várt csendes lelkigyakorlat végére értem, tanúsíthatom, hogy a csend által biztosított nyugalomban sokat lehet tanulni.

A legfontosabb megfigyeléseim, amelyeket megosztanék, két csoportba oszthatóak.

Először is, a csendnek sokféle típusa van. Másodszor, a csend lehetővé teszi számunkra, hogy jobban figyeljünk és imádkozzunk.

Ami az első pontot illeti: mit értek az alatt, hogy „a csend különböző típusai?” Nézzük meg a csend három típusát, amelyet be kell építenünk az életünkbe.

1) Csend a nehézségekkel szemben.

Gyönyörű példa erre, amikor az Úr Pilátus előtt állt.

„A főpapok és vének vádjaira azonban nem felelt semmit.” (Mt 27,12)

Szinte mindig azonnal akarunk reagálni, amikor igazságtalanul bántanak bennünket. Ha őszintén magunkba nézünk, akkor ez a büszkeségünk, nem igaz? De mit tanulhatunk Jézus példájából?

Jézus nem reagált, hanem válaszolt. Van különbség. Ha reagálunk, az szinte mindig érzelmi jellegű, míg a válasz gondolkodást igényel.

Jézus nem gyengeséget mutatott, amikor hallgatott. Ehelyett nagy önuralomról és önmérsékletről tett tanúbizonyságot. Azért döntött úgy, hogy hallgatással válaszol, mert az igazságról nem kell vitatkozni. Egyszerűen az, ami.

Talán legközelebb, amikor igazságtalanul bántanak bennünket, lesz bennünk annyi kegyelem és erő, hogy kövessük az Ő példáját. Hagyjuk, hogy Isten küzdjön értünk.

Jézus, segíts, hogy jobban hasonlítsunk Rád, különösen e tekintetben.

2) Csend a szenvedésben.

Szent Lukács Evangéliumában olvashatunk Jézus bemutatásáról a templomban, amikor is Simeon azt mondja a Szűzanyának:

„... a te lelkedet is tőr járja át…” (Lk 2,35)

A Szűzanya válasza? Csend.

Ugyanebben az evangéliumban Jézus három napra eltűnik, majd József és a Szűzanya megtalálja őt a templomban.

Mária így szól hozzá:

„Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, atyád és én szomorúan kerestünk.” (Lk 2,48)

Jézus így felel:

„Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?” (Lk 2,41-52)

A Szűzanya válasza ismét ugyanaz: csend. Sőt, a Szentírás szerint:

„Szavait anyja mind megőrizte szívében.” (Lk 2, 51)

Mária saját szenvedésének és Fia jövőbeli szenvedésének misztériumát Szeplőtelen Szívének csendjében hordozza! Később Fia keresztjének lábánál, ismét csendben marad.

Nagy erő rejlik abban, ha csendben hordozzuk keresztünket – ha a szívünkben tartjuk a dolgokat. Ha Isten és köztünk maradnak. Még nagyobb erő van abban, ha ezt vidáman tesszük! Ez nem gyengeség. Inkább nagy erő.

Ne feledjétek, mi a kereszt emberei vagyunk. Mária segítségével mi is csendben és vidáman tudjuk hordozni a keresztünket.

3) A csend, mint a zaj hiánya.

Az ilyen csend nagyon is jót tesz a léleknek. Egy olyan világban, ahol megannyi zaj és zavaró tényező van, hogyan tudunk Isten hangjára figyelni?

A folytonos ingerek eltompíthatják a lelket.

Az Úr egy olyan időszakban járt a földön, amikor sokkal kevesebb zavaró tényező volt. Ő ennek ellenére visszavonult a sivatagba, a csendbe.

Jézus, bár megkísértették, legyőzte az ellenség hatalmát, és miután visszatért a csendből, az imádságból és a böjtből, bátrabb volt, mint korábban. Tanulhatnánk ebből.

Ha folyamatosan zavaró tényezők vesznek körbe minket, akkor zavartak leszünk.

Képzésem során korán megtanultam, hogy ha az ördög nem tudja elérni, hogy rossz maradj, akkor lefoglal. Lehet, hogy nem állsz készen egy csendes lelkigyakorlatra, de időnként kikapcsolhatod a rádiót, a telefont vagy a tévét.

Rá fogsz jönni, hogy ezek a kis áldozatok eszközök ahhoz, hogy nagy lépéseket tegyél a lelki életben. Az ilyen zavaró tényezők kiküszöbölésével ki mered mondani:

„Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!” (1Sám 3,10)

Mindez a saját otthonod vagy autód magányában is lehetséges. Nem kell nekem hinned, próbáld ki nyugodtan te magad! Nincs vesztenivalód, de nagyon sokat nyerhetsz.

Csendes ima

„A csend gyümölcse az ima. Az ima gyümölcse a hit. A hit gyümölcse a szeretet. A szeretet gyümölcse a béke.” (Kalkuttai Szent Teréz)

Érted? A békéhez vezető út a csenddel kezdődik!

Szerintem ennek a csendnek az ima a legnagyobb gyümölcse. Az igazság az, hogy (spirituális értelemben) nem tudunk létezni gyümölcsöző, szilárd, következetes imaélet nélkül. Egyszerűen az imádság népének kell lennünk!

Az a hivatásunk, hogy szentté váljunk! Imádság nélkül azonban lehetetlen szentté válni. De hogyan imádkozzunk?

Nézzük meg, mit mond az Egyház az imádságról.

Hatalmas bölcsességében az Egyház azt tanítja, hogy:

„»Mi nem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk« (Róm 8,26). Az alázatosság fölkészít arra, hogy megkapjuk az imádság ingyenes ajándékát.” (KEK, 2559)

Az imádság Isten ajándéka, és alázat kell ahhoz, hogy egy ilyen magasztos ajándékot elfogadjunk. Ez is az imádkozás iránti vágyunkkal kezdődik.

Lisieux-i Szent Teréz azt mondja, hogy az ima

„a szívnek egy lendülete, egy egyszerű, Ég felé vetett pillantás. A hálának és a szeretetnek a kiáltása megpróbáltatásban éppúgy, mint örömben.”

Milyen szép ez az analógia. Az ima egy szeretetteljes szív pillantása egy másik szeretetteljes szívre.

Ha alázattal elismerjük, hogy nem tudjuk, hogyan imádkozzunk úgy, ahogyan kellene, akkor hívjuk segítségül ismét az Egyház bölcsességét, amely több módot is kínál az imára.

Nevezetesen a következőket:

A liturgia (szentmise – az imádság legmagasztosabb formája – és a liturgikus órák), a szentségek, az áhítatok (rózsafüzér, olvasó, kilenced stb.), a belső ima, a lectio divina (a szerk.: imádság a Szentírással) és még sok más. Deo Gratis (Hála Istennek)!

Ez vezet a hálaadáshoz, a dicsőítéshez, az imádsághoz, a gyónáshoz, a könyörgéshez, a tisztuláshoz, és ha kitartóak vagyunk, és Isten úgy akarja, akár még a szemlélődéshez, a békességhez és a Vele való egységhez is. Azonban mindez csenddel kezdődik.

„Álljatok meg és lássátok, hogy én vagyok az Isten!” (Zsolt 46, 11a)

Ezzel az imádsággal zárom:

Csendesedj el, ó lelkem. Hogy megpihenhessek Őbenne, akinek teremtettem. A sivatagban, ahol Ő a legbensőségesebben lakik. És remélem, hogy a szívem csendjében azt mondhatom: