Április elsején vette kezdetét az Artemis II küldetés, mely során négy űrhajóst küldtek az űrbe. Céljuk, hogy előmozdítsák a hold kutatását, és kikövezzék a jövőben tervezett küldetéseket a Marsra.
Ennek a négy fős fedélzeti csapatnak a tagja Victor Glover is, aki pilótaként vesz részt a projektben, és sokakat meglepett azzal, hogy mindemellett a „földön kívül” is van ideje olvasni a Szentírást.
Egyik bejelentkezése során a riporter felelevenítette a bő 5 évvel ezelőtti tanúságtételét (szintén az űrből), most pedig küldött a föld lakóinak egy üzenetet, melyben a teremtés szépségéről és az emberiség egységéről elmélkedett.
Sok tartalom található az útjukról- sőt, még élő közvetítés is van, érdemes megnézni!
Különleges húsvéti üzenet
Április 4.-én közzétették Glover húsvéti üzenetét. Ebben az űrhajós megosztotta:
„Amikor olvasom a Szentírást, látom mindazokat a csodálatos dolgokat, melyek értünk adattak”.
Az űrhajóból tett tanúságot arról, milyennek látja onnan a földet:
„Most, hogy ilyen messze vagyunk a Földtől, visszatekintve igazán átélhető a teremtett világ szépsége. Számomra az egyik legfontosabb személyes felismerés itt fent az, hogy a Földet valóban egyetlen egységként láthatom.”
Íme az üzenet teljes szövege:
,, Tudjátok, nem készültem különösebb beszéddel. De örülök, hogy felhoztátok ezt a témát. Úgy gondolom, hogy fontosak ezek az ünnepek. Most, hogy ilyen messze vagyunk a Földtől, visszatekintve igazán átélhető a teremtett világ szépsége. Számomra az egyik legfontosabb személyes felismerés itt fent az, hogy a Földet valóban egyetlen egységként láthatom.
És tudjátok, amikor olvasom a Szentírást, látom mindazokat a csodálatos dolgokat, melyek értünk adattak -bárki is teremtette- akkor ott van ez a csodás hely, ez az űrhajó.
Ti úgy beszéltek velünk, hogy közben mi egy űrhajón vagyunk messze a Földtől. De valójában ti is egy űrhajón utaztok: a Föld nevű űrhajón, ami azért teremtetett, hogy otthont adjon nekünk az univerzumban, a kozmoszban.
Talán a távolság miatt gondoljátok azt, hogy amit mi csinálunk, az különleges, de igazából mi ugyan akkora távolságra vagyunk tőletek, mint ti tőlünk. És csak azt próbálom elmondani nektek -higgyetek nekem-, hogy ti emberek vagytok az igazán különlegesek ebben a nagy ürességben.
Ez a nagy semmi, ez az a dolog, amit univerzumnak hívunk. De ott van ez az oázis, ez a gyönyörű hely, ahol együtt létezhetünk.
Ahogy közeledünk húsvétvasárnaphoz, és a világ összes kultúrájára gondolok -függetlenül attól, hogy ünnepelik-e vagy sem, hisznek-e Istenben vagy sem-, ez egy lehetőség mindannyiunk számára, hogy emlékezzünk: hol vagyunk, kik vagyunk, és hogy ugyanannak a részesei vagyunk. Ezt közösen kell végigcsinálnunk.”
Az Artemis II küldetés űrhajósai már most történelmi mérföldkőhöz értek: ők tagjai annak a legénységnek, amely minden eddiginél messzebb merészkedett a Földtől.
Miközben várjuk, hogy épségben visszatérjenek, a Földről készült űrfelvételeket szemlélve továbbra is a teremtett világunk fenségére és monumentalitására csodálkozhatunk rá.
Csodálkozás után pedig hálásak lehetünk, hogy aki mindezt megtervezte, Neki velünk is különleges tervei vannak.