Jézus világossá tette:
„Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek eggyel e legkisebb testvéreim közül, énvelem cselekedtétek meg.”
(Máté 25:40)
Az irgalmasság mint lelki alapállás
A segítségnyújtás első lépése nem a pénztárcánk kinyitása, hanem a szívünk megnyitása. A modern világ rohanása gyakran vakká tesz minket a környezetünkben élők csendes segélykiáltásaira.
A keresztény segítségnyújtás ott kezdődik, hogy észrevesszük a magányos idős embert a szomszédban, az egyedülálló szülőt, aki erején felül küzd, vagy a hajléktalan embert, akit a társadalom többsége láthatatlannak tekint.
Az irgalmasság nem sajnálkozás, hanem együttérzés. Míg a sajnálat távolságot tart, az együttérzés melléállást jelent.
Hogyan segíthetünk hatékonyan?
A segítségnyújtásnak számos formája van, és mindegyikre szükség van a krisztusi közösségben:
Anyagi és tárgyi támogatás
Fontos a tudatos adakozás. Ne csak a „felesleget” adjuk, hanem azt, amire a másiknak valóban szüksége van.
Támogassunk megbízható egyházi segélyszervezeteket,
alapítványokat, civil szervezeteket akik rendszerszinten kezelik a kríziseket.
Idő és jelenlét
Sokszor egy őszinte beszélgetés vagy egy közös ima többet ér, mint az anyagi javak. A rászorulók gyakran nemcsak ételre, hanem méltóságuk elismerésére vágynak. Sokszor pár kedves szó új reményt képes adni.
Szakértelem felajánlása
Ha valaki jogász, orvos, kőműves vagy tanár, a tudásával is szolgálhatja a közösséget. Ezt nevezzük „szakmai önkéntességnek”.
Az alázat fontossága
A keresztény segítőnek mindig emlékeznie kell arra, hogy ő maga is kegyelemből élő koldus. Nem „fentről lefelé” hajolunk oda a szegényhez, hanem testvérként nyújtunk kezet.
A büszkeség megmérgezi a jótettet; ha azért segítünk, hogy elismerést nyerjünk, már megkaptuk jutalmunkat az emberektől. A valódi krisztusi segítség csendes, szerény és Isten dicsőségét hirdeti, nem a miénket.
Saját tapasztalatok
Gyermekkoromtól fogva fontos volt számomra hogy másoknak segítsek.
Megkértem Édesanyámat hogy több ételt csomagoljon nekem az iskolába, ezekből pedig adtam a társaimnak akiknek tudtam hogy alig van étel vagy egyáltalán nincs a táskájukban.
Amikor nagykorú lettem, végre megalapítottam az Egy lánnyal a fény útján adomány projektet, melyben civil szeretet alapon támogatunk családokkal, rászoruló embereket, otthonokat, kórházban rekedt csecsemőket.
A nulláról kezdtem, de azóta rengeteg ember életét tehettük szebbé másokkal. Számomra az hogy rászoruló embereknek segíthetek, nem teher, hanem küldetés. Minden alkalommal mikor valakinek az életéhez adhatok valamit hozzá , a lelkem felszabadul és ragyog.
Mikor kezdjünk el nyitni és segíteni másoknak?
Akár már most. Ne várjunk a tökéletes pillanatra. Kezdjünk el szeretni ma, ott, ahol vagyunk, azzal, amink van.
Mert a világ nem a szavainkból, hanem A világ a tetteinkből fogja megismerni, hogy kinek a tanítványai vagyunk.