Az ír származású C. S. Lewis-t leginkább a Narnia krónikái hétkötetes gyerekkönyv-sorozat, a Csűrcsavar levelei, vagy akár A szeretet négy arca c. könyvek szerzőjeként ismerjük.
Lewis egész életét, s szinte minden írását a legapróbb részletekig mélyen áthatotta keresztény hite és vallása. Bár a nem-hívő olvasóknak és nézőknek a Narnia regényciklus és filmadaptáció egyes szereplői csupán tipikus fantasy figurák; a keresztények (köztük C. S. Lewis) számára az olyan karakterek, mint Aslan, az oroszlán, bibliai szereplőket szimbolizálnak.
A ma is nagy népszerűségnek örvendő író nemcsak a fantasy világában jeleskedett, de műveivel a keresztény apologetikát is erősítette. Ezen könyvei közül kiemelkedik a Mere Christianity (magyar kiadásban: Keresztény vagyok) c. könyve, amiben
„az erkölcs, a képzelet és a racionalitás – avagy a jó, a szép és az igaz – szempontjából egyaránt lenyűgöző erővel vonultatja föl a keresztény eszméket, tudatosan mellőzve a felekezeteket elválasztó dogmatikai különbségeket.”
(Forrás: Harmat Kiadó )
„Vagy Isten Fia volt ez az ember, és ma is az, vagy őrült, s valami annál is rosszabb. ”
C. S. Lewis Keresztény vagyok c. könyvéből gyakran idézik a szerző úgynevezett „trilemma érvelését”, ami szétzúzza azt a téves elképzelést, miszerint Jézus csupán egy „rendesen viselkedő, kedves fickó” lett volna. Lewis három lehetőséget tár elénk Jézus mivoltával kapcsolatban:
1.) Őrült volt – Jézus őszintén hitte, hogy Isten, de téveszmében szenvedett.
2.) Hazug volt – Jézus tudatosan megtévesztette az embereket azzal, hogy Istennek vallotta magát.
3.) Úr – Jézus valóban az volt, és mai is az, akinek mondta magát: Isten Fia.
C.S. Lewis a könyvben egészen határozottan, mondhatni meglehetősen hevesen fogalmaz:
„Kész vagyok elfogadni Jézust, mint nagy erkölcsi tanítót, de nem fogadom el állítását, hogy Isten.” Ez az, amit nem mondhatunk.
Olyasvalaki, aki csupán ember volt, ám olyanokat állított, mint Jézus, nem lenne nagy erkölcsi tanítómester. Az vagy eszelős volna – egy szinten azzal, aki magát buggyantott tojásnak tartja –, vagy pedig maga a pokol ördöge.
Választanunk kell. Vagy Isten Fia volt ez az ember, és ma is az, vagy őrült, s valami annál is rosszabb. Bezárathatjuk, mint egy bolondot, leköphetjük, megölhetjük, mint egy démont, vagy lába elé borulhatunk, és Urunknak, Istenünknek nevezhetjük.
De ne hozakodjunk elő semmi olyan leereszkedő zagyvasággal, hogy nagy erkölcstanító volt! Ezt a lehetőséget nem hagyta nyitva számunkra. Ez nem állt szándékában.
Számomra nyilvánvaló, hogy sem eszelős, sem démon nem volt: következésképpen bármilyen különösnek, ijesztőnek vagy valószínűtlennek látszik is, el kell fogadnom azt a nézetet, hogy Isten volt, és jelenleg is az.*
Jézus nem csupán egy jó tanító volt
Sokan szeretnék Jézust pusztán egy nagyszerű erkölcsi példaképként látni, aki a szeretetet és a megbocsátást hirdette. Ez részben igaz is.
Lewis azonban rámutat, hogy Jézus nem csak erkölcsi igazságokat tanított, hanem egyenesen kijelentette, hogy Ő Isten, amikor azt mondta János evangéliumában (János 10, 30):
„Én és az Atya egy vagyunk.”
Egy „kedves ember” soha nem mondana olyat, hogy (János 8, 58)
„Mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok”,
amivel - a kor értelmében - egyértelműen isteni mivoltát állította.
Ha Ő csak egy kedves ember lett volna, nem fogadta volna el mások imádatát (János 20, 28) vagy nem állította volna, hogy hatalma van a bűnök megbocsátására.
Valóban. Ha Jézus csak egy „kedves ember” volt, de nem Isten, akkor logikusan tényleg csak két opció marad: vagy őrült volt, vagy szélhámos. Ugyanis, ha egy ember hamisan állítja, hogy ő Isten, akkor az egy téveszmés ember, aki saját magát valami nagynak képzeli (őrült), vagy egy veszélyes csaló, aki pontosan tudja, hogy nem mond igazat (hazug).
Nem véletlenül fogalmaz úgy Lewis, miszerint ésszerűtlen azt mondani, hogy Jézus egy „remek tanító” volt, ha közben az egész tanítása az ő isteni mivoltára épült. Hiszen, ha nem volt Úr, akkor nem lehetett egy kedves, ártalmatlan ember. Épp ellenkezőleg: akkor egy hatalmas megtévesztő volt, aki milliókat félrevezetett.
Mi keresztények, katolikusok hisszük, hogy Jézus az Úr. Miért? Mert bebizonyította, hogy Ő az Isten Fia. Állításai és cselekedetei, a csodás tettek, amiket véghez vitt, és végül de nem utolsó sorban kereszthalála és feltámadása; mind-mind arról tanúskodnak, hogy Jézus az volt, és ma is az, akinek mondja magát: Isten.
Jézus nem volt gyenge vagy konfliktuskerülő
A „kedves fickó” sztereotípia azt sugallja, hogy valaki fél a konfliktusoktól, mindig meg akar felelni másoknak, és elvárja az elismerést.
Jézus ezzel szemben keményen szembeszállt a vallási vezetőkkel, kiűzte a kufárokat a templomból (Máté 21, 12–13), és olyan radikális kijelentéseket tett, amelyek miatt keresztre feszítették.
Egy „kedves fickó” nem vállalná a halált egy hazugságért – Jézus viszont teljes bizonyossággal vállalta küldetését, és soha nem kereste az emberi jóváhagyást. Az Atya dicsőségét kereste.
*Lewis, C. S. (2006). Keresztény vagyok (pp. 79–80). Harmat Kiadó.