Kedves Fiatalok! Szeretettel köszöntelek Benneteket, engedjétek meg, hogy bemutatkozzam: Szalai Zsolt vagyok, egy elbűvölő feleség férje és négy rendkívüli gyermek édesapja. Az Egyházban 2017 óta szolgálok állandó diakónusként.

E hivatásom nem csupán egy munka számomra, hanem életre szóló küldetés, amely boldogságom forrása, családi életem éltetője, és a minden nap megélt hitem tanúságtétele.

Mit jelent az állandó diakonátus?

A diakonátus az Egyház egyik legrégebbi szolgálati formája. Az Apostolok Cselekedeteiben olvashatunk az elsőkről, akiket az apostolok azért választottak ki, hogy segítsenek a közösségben felmerülő gyakorlati teendők ellátásában, különösen a szegények és rászorulók támogatásában. A mai napig ennek a hármas küldetésnek a szolgálatában állunk: liturgia, igehirdetés és szeretetszolgálat.

A diakónus olyan férfi, akit az Egyház szenteléssel a szolgálatra hív, de nem feltétlenül válik pappá. A papokhoz hasonlóan a diakónus is az Egyház hierarchiájának része, ám küldetése más. Hagyományosan a püspök segítője a közösségben, és hídszerepet tölt be az oltár és a mindennapi élet között.

Állandó diakónus lehet házas ember is?

Igen, az állandó diakonátus egyik sajátossága, hogy a diakónusok jelentős része házas ember. A házasság szentsége és az egyházi rend egymást kiegészíti bennünk, hiszen a diakónus nemcsak a templomban szolgál, hanem a hétköznapi életben is példát mutat a keresztény családi életre.

A diakónussá szentelés előtt a házaspár közösen hozza meg a döntést, vagyis a feleség beleegyezése nélkül senkit sem szentelnek fel. Ha a diakónus felesége elhunyna, akkor már nem házasodhat újra, hanem cölibátusban él tovább.

Mi a különbség az állandó diakónus és a pap között?

A diakónus és a pap is részesül a szentségi rendben, de különböző fokozatokban. A diakónus nem helyettesíti a papot, hanem sajátos szolgálatot végez. A legfőbb különbségek a következők:

  • A diakónusok keresztelnek, esketnek, temetnek, igét hirdetnek, áldást adnak, de
  • nem mutatnak be szentmisét, a szentmise során nem mondják az átváltoztatás szavait. Igeliturgiát és más szertartásokat vezetnek.
  • Nem gyóntatnak.
  • Nem szolgáltatják ki a betegek kenetét.

Viccesen szoktam mondogatni: igaz, hogy nem gyóntathatok, de bűnt ugyanolyan gyakran elkövethetek, mint mindenki – így én is ugyanúgy rászorulok Isten irgalmára.

Egy vagyok a nyájból, aki az Úrhoz viszem mindannyiunk kéréseit. 

Hogyan született meg bennem a hivatás?

Én mindig is aktívan szolgáltam az egyházban: tanítottam, ifjúsági közösségeket vezettem, hitoktatóként dolgoztam. Szívesen álltam az oltár mellett felnőttként is. Sokszor megkérdeztem magamtól, hogy mi a legtöbb, amit most Istennek és az Ő közösségének adhatok.

Tudtam, hogy az a válasz jelen életállapotomban, hogy diakónus leszek. Feleségem azt kérte, hogy várjak ezzel 40 éves koromig. Így tettünk. Ekkor szentelt fel Várszegi Asztrik főapát-püspök, hogy a szolgálatomat még mélyebben és szentségi kegyelemmel megerősítve végezzem.

fotó: Szalai Zsolt

Milyen feladataim vannak?

A diakónusi szolgálat nagyon sokrétű, és egyáltalán nem korlátozódik a templom falai közé.

Jelenleg 4 plébániát vezetek, de korábban diakónusként kisegítő lelkipásztori és karitatív feladatokat láttam el. Sokat járok idős, beteg, magányos emberekhez, ez a diakónusi szolgálatom szíve. A napi teendőim között szerepel:

  • Liturgikus szolgálat: igeliturgiák vezetése, keresztelések, esküvők, temetések.
  • Fontos feladatom az igehirdetés: hétről hétre felkészülök, hogy az evangéliumot érthetően és életközeli módon – és életre váltva – hirdessem.
  • Lelkipásztori szolgálat: jegyesoktatás, közösségépítés, beteglátogatás.
  • Szeretetszolgálat: idősek és rászorulók segítése, karitatív tevékenységek szervezése.
  • Adminisztráció és szervezés: az egyházközség életének működtetése, események koordinálása.

Hogyan lehet ezt összeegyeztetni a családi élettel?

A legnagyobb kihívás talán az időbeosztás. A család számomra az első hivatás, és fontos, hogy az egyházi szolgálat ne menjen a családi élet rovására.

A családom erőforrás, ezért is szükséges kellő időt otthon is lennem: miattuk is, magam miatt is.

Ilyenkor meg kell tanulni nemet mondani munkára, szolgálatra… Ezt nem mindig tudom jól csinálni. Sokszor kellene engedélyt kérnem a feleségemtől egy-egy program kapcsán, mindig előre egyeztetnem a feleségemmel, hogy jusson minőségi idő a családra is. Ez éberséget, nagy szeretetet, figyelmességet kíván. Tanulom ezt.

A diakónus családja maga is tanúságtevő közösség. A feleségem és gyermekeim támogatása nélkül nem tudnám jól végezni a szolgálatomat.

fotó: Szalai Zsolt

Mit üzenek a fiataloknak?

Minden szolgálat különleges: mindannyiunknak meg kell találnunk a sajátunkét, amit az Úristen nekünk szán.

Mindenkinek van sajátos hivatása. Isten tervében szerepel egyéni utunk. Keressétek bátran.

Ha szereted Isten népét, Isten családját, az Egyházat, akkor bátran lépj rá erre az útra. Ez a szűk ösvény a testvérek szolgálatáról szól – mert a diakónus szolga.

Egy jel: a szolgáló, szerető, lábunkat megmosó Krisztus jele a világban, sőt az Egyházban is. Egy szép jel!

Örülök, hogy az Úr engem választott ki erre.

Oszd meg ezt a cikket!