Jézus történetét az evangéliumokban található gyermekség történetek is elbeszélik: ezekben látjuk, hogy az Úr ígéretei miként teljesednek be Krisztusban.
Ezért fontos, hogy elmélkedjünk ezekről a misztériumokról és szövegekről, különös tekintettel Mária, Isten Anyjának titkára.
„A pásztorok megtalálták Máriát, Józsefet és a gyermeket”.
Ezek a pásztorok hírvivőkké válnak a jelenlévők számára, miután átveszik a prófétai üzenetet: paradox módon a pásztorok prófétáknak bizonyulnak Mária és József számára is, akik a pásztorok üzenetéből megtudják, hogy a pásztorok felismerték Jézus természetét. Mária az, aki mindenki előtt Jézus tanítványává válik.
„Mária folyamatosan elmélkedik a szívében”.
Mária szívében őrzi és odafigyel azokra a szavakra, amiket hall, és folyamatosan elmélkedik rajtuk; ez tehát egy folyamatos szemlélődés, ami a mindennapi életét érinti, és a szívéig hatol, vagyis összekapcsolja az elvont, elméleti gondolatot a gyakorlati döntésekkel; ezért Mária az, aki Isten misztériumain való elmélyült elmélkedés alapján hozza meg minden választását, s így egész életét arra irányítja, hogy életre váltsa hitét.
Ezért Mária, Isten Anyja - ahogy a dogma is kimondja - az, aki a megszentelt testet adhat Jézusnak. Ezt tanítja a 431-es efezusi zsinat is:
„Mária Isten anyja [...], s nem azért, mert a szent Szűztől származott az Ige természete vagy istensége, hanem azért, mert tőle született fizikailag az értelmes lélekkel rendelkező szent test, amivel az Ige lényegileg egyesült: az Ige ugyanis test szerint Máriától született.”
Mária ugyanakkor a Bölcsesség anyja. Ő bölcs, nem azért mert mindent eleve tud, és azért, mert nem előre lát mindent, hanem azért, mert az Isten igazságával való egészséges és állandó kapcsolatban találja bizonyosságát.