Ma, amikor a Vatikánban a művészek jubileumát ünnepeljük, két fiatal művész gondolatait osztjuk meg Veletek. 😊
Stefano: Sziasztok! Stefano vagyok, 28 éves és Rovigóból, Veneto egyik nagy városából származom. Molekuláris antropológus vagyok, de nagy szenvedélyem a rajzolás is.
Chiara: Sziasztok! A nevem Chiara, 27 éves vagyok és Bolognából származom. Biológia szakos hallgató vagyok, de gyerekkorom óta mindig is szenvedélyem volt a rajzolás. Ezzel a szenvedéllyel felhagytam, majd újra felfedeztem, amikor az egyetemen találkoztam Stefanóval.
Van kedvenc művészeti formátok?
Stefano: Eh… szép kérdés: mondjuk úgy, hogy mindig is lenyűgözött a művészet minden formája, rendkívül szeretem Van Gogh-ot és színvilágát, de magaménak tudom a rajzfilmek jellegzetes stílusát is, a képregényektől kezdve a mangáig.
Chiara: Kedvenc műfajom a rajzfilm, főleg ami a gyermekeknek szól. Ugyanakkor nagyon szeretek realisztikus rajzokat is készíteni.
Hogy csöppentetek bele a szentek rajzos illusztrációjának világába?
Stefano: A szentek illusztrációinak világába vezető utunk néhány évvel ezelőtt kezdődött, amikor Chiara egyik barátja és Mio megemlítette, hogy a domonkos szerzetesek logót keresnek kenyai missziójukhoz, ebből született meg a Kis Domonkos. 😊
Chiara: Stefano és én a bolognai domonkos fiatalok csoportjának tagjai vagyunk.
2019-ben a domonkos ifjúsági csoportnak szüksége volt egy logóra, és mivel tudtam, hogy Stefano szeret rajzolni, azt javasoltam neki, hogy készítsen egy kis rajzot Szent Domonkosról. A következő hónapokban, a világjárvány idején, mivel a korlátozások miatt nem láthattuk egymást, esténként telefonon beszélgettünk kedvenc domonkos szentjeinkről, akiknek az életét az ifjúsági csoportot vezető testvérek ismertették meg velünk online találkozóink során, és meglepő módon másnap Stefano egy üzenetben elküldött egy rajzot, ami Szent Domonkost ábrázolta.
Így Stefano és én elkezdtünk Szenteket és Boldogokat rajzolni, főleg domonkosokat.
De bevallom, hogy az első digitalizált rajzom Boldog Carlo Acutis volt! 😊
2021 augusztusában, Bolognában, Szent Domonkos ünnepét követő napon találkoztam a Domonkos Rend kommunikációért felelős általános promotorjával a San Domenico templomban. Megmutattam neki egy rajzot, amit Stefano készített. A következő hónapokban tartottuk a kapcsolatot, és ő javasolta, hogy Stefano és én együtt rajzoljuk meg a liturgikus év során ünnepelt főbb domonkos szenteket és boldogokat.
Stefano: Véleményem szerint, fiatal katolikus művészként a Meglepetés szóval lehetne összefoglalni a tapasztalatunkat. Nos, én, és bizonyára Chiara is, tanúskodhatunk arról a meglepetésről és csodálkozásról, amit akkor éreztünk, amikor láttuk, milyen sok laikus és egyházi ember kezdett el lassanként hinni bennünk, látva különböző alkotásainkat.
De mindennek a célja az volt, hogy Isten igéjét rajzokon keresztül közvetítsük, mindig olyan utat és stílust keresve, ami magával ragadó, ugyanakkor fiatalos és élénk, ami már a kezdetektől fogva felkelti az érdeklődést, még azokban is, akik a művészetet és a katolicizmust régi és unalmas dolognak tartják.
Nem tehetünk mást, mint hogy köszönetet mondunk mindazoknak, akik hittek bennünk, és azoknak, akik ezután is támogatnak minket.
Miért fontos számotokra a művészet?
Chiara: Úgy gondolom, hogy minden, ami a Szépséggel, a Jóval, a Teremtéssel kapcsolatos, Istenről árulkodik. Rajtunk múlik, hogy megtanuljunk mindent és mindenkit az Ő szemével nézni.
A művészet nagyszerű eszköze az evangelizációnak, hogy még a távoli embereket is közelebb hozza Istenhez és az Ő kegyelméhez.
Stefano: A művészet véleményem szerint egy rendkívül erőteljes eszköz, ami segít visszaemlékezni: egy fotóhoz hasonlóan egy meghatározó pillanatot örökít meg, lehetővé téve számunkra, hogy megjelenítsünk valamit, amit szemünk nem láthat, viszont a szívünk mégis egészen közel kerülhet hozzá.
A művészet lehetővé teszi, hogy megjelenítsük azt a szépséget, amit Isten teremtett, amit Ő adott nekünk, ugyanakkor a művészet különböző formái még a legkevésbé hívő embereket is meg tudják közelíteni és képesek lelkesedésre bírni.
Isten adta nekünk a szépséget, és bármilyen formába is öntsük, az nem lehet más, mint csodálatos.
Az Egyháznak és a közösségnek milyenek szerepe van életetekben?
Chiara: Évek óta tagja vagyok a Domonkos Ifjúsági Csoportnak, és állandóan érzem, hogy a szerzetes testvérek és a barátaim imái kísérnek és támogatnak.
Rajzolni nem csak azt jelenti, hogy megjelenítünk valami szépet, vagy valami olyasmit, ami mélyen érint bennünket, hanem ez egyfajta mód arra is, hogy állandóan Isten felé forduljunk, hogy mindent, még a legapróbb dolgokat is Isten dicséretére és dicsőségére tegyük.
Az Egyház bölcs vezetőinek köszönhetően, szüntelenül kérem, hogy szívem folyamatosan megújuljon, hogy életemet Isten dicséretére és dicsőségére alakíthassam.
Stefano: Olyan vezetőket kérek az Egyház számára, akik tudják, hogyan lehet pl. belém, Chiarába és minden fiatalba tudást és hitet oltani; akik – hogy lépést tartsanak egyre rohanóbb világunkkal – olyan, a fiatalokhoz közelebb álló eszközöket keresnek és használnak, mint a művészet, a rajz, rajzfilm és az ehhez kapcsolódó alkotások. Ezáltal ugyanis Isten szépségének hírnökeivé formálhatnak bennünket.
Chiara: Talán ismét fel kell fedeznünk, hogy a művészet a Kegyelemben való lelki növekedést szolgálja. Csak az Egyház közösségében és tanítása szerint élve érhetjük el azt a teljességet, amit mi a művészet által igyekszünk megízleltetni testvéreinkkel.