Szent Francisco Marto – a gyermek, aki egyszer találkozott a „rejtett Jézussal”
Lehet-e valaki szent úgy, hogy alig élte meg a gyermekkorát? És elég lehet-e egyetlen találkozás Istennel egy egész élethez? Francisco Marto története szerint igen.
Lehet-e valaki szent úgy, hogy alig élte meg a gyermekkorát? És elég lehet-e egyetlen találkozás Istennel egy egész élethez? Francisco Marto története szerint igen.
Kereszténynek lenni sokszor mások számára a tökéletességet jelenti. Azt várják, hogy egy hívő ember hibátlan képet mutasson a világnak, mintha a „jó keresztény” címke egyenlő lenne a hibátlansággal.
A társadalom szerint a generációnk elbukott a vallás terén. Nagyszülők panaszkodnak, hogy az unokák már nem járnak templomba nem fogékonyak a hitre. De valóban így van ez? A válaszom egyértelműen: NEM. Valójában a Gen Z igencsak fogékony generációnak bizonyul a hit kapcsán.
Ma, január 31-én az egész világon „felrobban” a szalézi család: ünnepelünk, énekelünk és hálát adunk. De ki is volt ez a torinói pap, aki miatt ma is ezrek futkároznak az oratóriumok udvarán, és miért dobban meg a szívünk szalézi családtagként, ha csak a nevét halljuk?
„...a hiúság világában szánjatok időt minden nap arra, hogy becsukjátok a szemeteket, és csak Istenre nézzetek!”
„…tekintetetek ne a hullócsillagokra irányuljon, amik törékeny vágyakkal kecsegtetnek. Nézzetek feljebb, Jézus Krisztusra, »az igazság napjára« (vö. Lk 1,78), aki mindig vezetni fog benneteket az élet ösvényein.”