Mik azok a targumok?
A targumok tulajdonképpen az Ószövetség arámi nyelvű fordításai (maga a szó jelentése: fordítás). Ezek a fordítások elsősorban a héber biblia tanulmányozását segítő szövegekként jöttek létre, amikor az arámi vált a Közel Kelet uralkodó nyelvévé mint „lingua franca”, s a bibliai (igen sokrétű) nyelvet már egyre kevesebben értették annak valódi mélységében. Így már Jézus korában, az első században is léteztek bizonyos szóbeli hagyományok, melyek a 4–5. század környékén elkezdtek írásos formát ölteni. A cikk végén megtalálod a legfontosabb, ránk maradt szövegkorpuszok listáját, ha esetleg érdekel.
Ezek a fordítások tehát elsősorban a zsidó tanházakban jöttek létre, s ebből a kontextusból kiindulva váltak a zsinagógai istentisztelet részévé: a héber nyelvű felolvasást követően egy fordító vagy értelmező előadta a héber szöveg arámi fordítását.
De nézzük is meg, mit jelentett ebben a korban fordítani! Meg fogsz lepődni, hogy mennyire más a mi fordítás felfogásunktól. Nézzünk meg egy rövid példát:
Az Úr megtámadja Mózest… (Kiv 4,24–26)
A héber szöveg alapján ezt olvassuk:
„Útközben, az éjjeli szálláson, találkozott vele [Mózessel] az Úr, és meg akarta ölni. Cippora pedig fogott egy éles követ, levágta fia előbőrét, azt lábához tette, és így szólt: Vérvőlegényem vagy. Akkor eltávozott tőle az Úr. Cippora akkor így szólt: Vérvőlegény, a körülmetélkedés miatt.”
Hát… e két versből elég kevés dolog egyértelmű…
Például miért támadja meg az Úr Mózest? S miért akarja megölni a nép vezetőjét…? Cippora miért metéli körül a fiát? S annak előbőrét kinek a lába elé teszi le? Mit jelent „vérvőlegény”? ...stb.
Az arámi fordítás mintha megpróbálná megvilágítani a kevésbé érthető részeket. Mindenekelőtt olvassuk el együtt a szöveget az ún. Neofiti kódexből!
„A szállás felé vezető úton találkozott vele az Úr színe elől való angyal, és próbálta megölni őt. Cippora pedig fogott egy követ, levágta fia előbőrét, odatette a Pusztító lábához és mondta: Mivel vőlegényem körül akarta metélni [a gyermeket], de apósa nem engedte meg, engeszteljen most e körülmetélés vére ennek a vőlegénynek a bűnei fölött. És eltávozott tőle az angyal. Cippora akkor imádkozott és mondta: Milyen kedves ennek a körülmetélkedésnek a vére, ami megmentette a vőlegényt a halál angyalának kezéből.”
Az első, amit észrevehetünk, hogy nem az Úr, hanem az Úr angyala próbálja megölni Mózest, akiről később kiderül, hogy a Pusztító, avagy a pusztítás angyala. Ezáltal az arámi szöveg azt sugallja, hogy Isten nem cselekszik közvetlenül az emberek közt, hanem közvetítők révén. Ezzel annak botrányát is kikerüljük, hogy azt feltételeznénk: Isten agresszív és fájdalmas – ha nem halálos – dolgokat is tehet…
Tovább haladva a szövegben fény derül a támadás hátterére is, legalábbis a targum értelmezése szerint:
„Mivel vőlegényem körül akarta metélni (a gyermeket), de apósa nem engedte meg, engeszteljen most e körülmetélés vére ennek a vőlegénynek a bűnei fölött.”
Tehát, a Mózes elleni támadás egy büntetés amiatt, mert ő – a választott nép vezetője – nem metélte körül gyermekét… Elég súlyos mulasztás, tudván, milyen fontos ez a rítus a zsidóság számára. De a targum sokkal érdekesebben oldja meg a helyzetet: a felelősséget mintegy Jetróra, Mózes apósára tolja át. Így kimagyaráztunk egy újabb megbotránkoztató helyzetet, miszerint a nép mintaszerű és hősies vezetője vétett Isten és az ő parancsolatai ellen.
De az is kiderül, hogy a szöveg a körülmetélkedést mintegy engesztelő áldozatként tekinti, amely Mózes bűnei fölött engesztel, amit Cippora egy hálaadó-magasztaló imádságban tesz szóvá. Az imádságnak ez a felhangja is újdonság a héber szöveghez képest, amely felfedi, hogy Mózes vérvőlegény, mert a vér által menekült meg.
Feltehetjük magunknak a kérdést, hogy milyen értelemben beszélhetünk itt fordításról. Vagy esetleg a szent szöveg meghamisításáról van szó?
Ugyanakkor, ha úgy fogjuk fel a targumokat, mint „mankókat” egy autentikus értelmezéshez, akkor érthetővé válik, miért találunk a szövegben különböző változtatásokat és betoldásokat, melyek a korabeli értelmezési hagyomány elemeit képezték. A targum nem a mai fordítási elvek szerint halad, hanem egy didaktikus cél vezeti: ez esetben lefordítani nem jelentett mást, mint:
- érthetővé tenni;
- megmutatni, hogy a kihívást jelentő szöveg miként illeszkedik bele az autentikus, rabbinikus teológiai hagyományba;
- az Ószövetségi Biblia sorai miként vonatkoznak a jelen kor „választott népére” és szokásaira.
Így, ha a mai korban a fordítást egyfajta „tükörnek” tekintjük, amely egy másik nyelven tükrözi egy szöveg értelmét, akkor azt mondhatjuk, hogy a targum sokkal inkább egy képet fest a szöveg alapján, amely néha erősebb színeket és kivehetőbb formákat használ, hogy az adott korban érvényre juttassa a szöveg értelmét és teológiáját.
Legfontosabb targumok:
Targum Onkelosz
Targum Neofiti
Targum Pszeudo-Jonatán
Targum Jonatán
Különböző „fragmentum targumok” (amikből csak töredékek maradtak fenn)