Pietrelcinai Szent Pio, aki élete nagy részét az abruzzói San Giovanni Rotondo kolostorában töltötte, világszerte ismert. Krisztus stigmáinak hordozója volt, 1968. szeptember 23-án halt meg. 1999-ben boldoggá, majd 2002-ben szentté avatták. Pio atyáról számos furcsa dolog ismeretes – például, hogy egyszerre több helyen is tartózkodott, vagy hogy személyes élményei voltak, harcokat kellett vívnia az ördöggel.
Az amerikai Mary Pyle 1888. április 17-én született New Yorkban, egy protestáns családban. Születésekor az Adelia nevet kapta, de miután protestánsból katolikus lett, Mary-nek nevezte magát. Adelia 1918-ban tért meg Barcelonában, ahol egy jezsuita pap megkeresztelte.
Pio atya még csak néhány éve tartózkodott San Giovanni Rotondo kapucinus kolostorában, de már volt egy bizonyos szintű hírneve. Amikor 1923 nyarán Capri szigetén tartózkodott, Mary Pyle egy barátjával a San Giovanni Rotondóba ment. A „nyomorult” faluból mintegy két kilométer hosszú „felszálló öszvérpálya vezetett a 600 méterrel a tengerszint feletti kapucinusok kolostorához”, ami rossz benyomást keltett benne. Az éjszakát egy hostelben töltötte a barátjával, és másnap reggel mindketten felmentek a kolostorba.
Mary Pio atyánál részesült a bűnbocsánat szentségében, és elment vele a misére. Az ezt követő beszélgetésben Pio atya azt mondta neki: „Itt kell maradnod.” De neki voltak kötelezettségei, és tovább utazott barátjával, Maria Montessorival. Ugyanezen év vége felé mindkét nő (Mary és a barátja – a szerk.) Pio atyához került. Miután Mary úgy döntött, ezúttal marad, vissza akart menni Rómába, hogy összepakolja holmiját. De „lebénult”, már nem tudott járni, és maradt. Ettől fogva Mary Pyle nemcsak Pio atya lelki lánya volt, hanem haláláig az egyik fő pillére is.
Mary Pyle harmadrendi kapucinus lett. Míg a laikus tagok nem viselhettek habitust, kivételt tettek Mary-vel: viselhette azt, de csuklya nélkül. 1924. augusztus 24-én Pio atya megáldotta a habitust, amit állítólag haláláig (még éjszaka sem) vett le. Ugyanezen a napon ezt írta Mary: „Pio atya hívott, vagy inkább jelzett, hogy jöjjek és térdeljek le az oltár lépcsőjéhez, ahol szóról szóra megismételtem utána a kérést, hogy vegyenek fel a harmadrendbe, és Ő rám tette a habitust egy „zsinórral” együtt, majd a sekrestyében beírta a nevemet a könyvébe, és a Pia nevet adta nekem...”
San Giovanni Rotondóban Pia házat építtetett, ahol fogadta Pio atya szüleit és a világ minden tájáról érkező zarándokokat, akik meg akarták látogatni Pio atyát. Minden nap ételt készített a hozzá érkező szegények számára. Könyörületessége és nagylelkűsége miatt Mary-t „a szegények anyjának” nevezték. Különféle feladatokat is vállalt a kolostor körül, koráliskolát alapított, és gondoskodott a fiatal énekesek képzéséről, sőt még a kolostortemplom orgonistája is volt.
Élete utolsó éveiben Mary Pyle beteg volt, és nehezen jutott el otthonából a kolostorba, hogy gyónjon Pio atyánál, és részt vegyen a hajnali 5 órai Szentmisén. 1968. április 17-én Mary kórházba került és 1968. április 26-án meghalt.
