Zenészként szeretek zenéről szóló cikkeket olvasni.

Egy ilyen cikk felkeltette figyelmemet, és muszáj volt rákattintanom. A cím hívogatott: „Most érkezett: Az Egyesült Államokban a katolikus templomokban a legrosszabb az igehirdetés és a zene”.

Az alábbiakban szeretném kifejteni, hogyan látom e cikk tartalmát.

De először egy kis történetet szeretnék megosztani veletek.

Amikor még kezdő középiskolás voltam, megtanultam, hogyan ápolhatom a zene iránti szeretetemet. Felébredtem és felkészültem az iskolára, odavonszolva magam a piros 1980-as Corvette-hez, amit édesapám annyira szeretett.

Útban az iskolába egy Beach Boys kazettát hallgattunk. Imádom azt az érzést, amit a zene ad nekem! Egész nap vártam, hogy részt vehessek a zenekari órán, ahol a klasszikus zene oly fantasztikus darabjait játszottuk.

Klasszikus zenét tanulva egy csapat szorgalmasan dolgozó ember között ülni mindig is előkelőnek tűnt számomra.

De vissza a kocsiba.

A nagyszüleim – amikor ők vittek el a következő zenei eseményre – nem hallgattak zenét. Az érdekelte őket, milyen volt a napom, és beszélgetni akartak.

A templomi kórusban azokat a dalokat játszottuk, melyek létrejöttét a II. vatikáni zsinat segítette elő. A mai napig szeretem az „On Eagles Wings” (Sasok Szárnyán), a „Be Not Afraid” (Ne félj…) és az ilyen jellegű dalokat. Nem érdekelt, hogy milyen zenét tettek a kottatartómra. Csak játszani akartam.

Most ugorjunk egy nagyot a mába!

A lelkész a templomban, ahol jelenleg dolgozom, szereti az énekeket és a hagyományos zenét. Ismétlem, én zenélni akarok. Elismerem, hogy elfogultan állok ehhez a kérdéshez.

A katolikus egyházban sok embernek szenvedélyes véleménye van a zenéről. Az Egyház az emberek óriási csoportja. Sok embert ismerek, akik azt mondják: „Ha nem játszunk dicsőítő zenét, akkor az összes gyermekünket elveszítjük egy másik vallás számára”.

De amikor a gyermekkórusban megkérdezem a gyerekeket, mit szeretnének énekelni, meglepnek. Feltételezem, hogy ez a dicsőítő zenéért rajongó klubbot is meglepheti.

Az idei gyermekkórus a „Sing of Mary” (Énekelj Máriáról) és a „Hail Redeemer King Divine” (Üdvözlégy, Megváltó Isteni Király) című dalokat kérte.

Ez nem jelenti azt, hogy a gyerekek megtalálták a tökéletes dalokat, amivel az egyházi zene hírnevét meg lehet menteni.

Az egyháznak elképesztően sokféle zenéje van – 2000 év zenei gazdagsága. Elképesztő mily sok tehetség és szenvedélyes ember van Egyházunkban.

Hadd rendezzem át a zenei prioritásokat. És biztos vagyok benne, hogy a kommentekben majd szívesen vitatkoznak velem. Nem baj, mert ha valaki szenvedélyesen szereti saját plébániájának zenéjét, annak már megvan a fő célja, vagyis hogy legyen zene a templomban.

Musicam Sacram, az egyház zenéről szóló dokumentuma kimondja,

„Az istentisztelet nemesebb formát nyer, ha a szolgálattevők éneklik (mind a maga szolgálata szerint) a nép pedig részt vesz benne.”

Azt is meg kell kérdeznünk magunktól: „Ha az Ég és Föld Királya besétál a templomunkba úgy, hogy kezeiből, lábaiból és oldalából a megváltás dicsősége sugárzik, vajon büszke lenne-e arra, hogy egy oly előkelő mű hirdeti Őt?”

Azt hiszem, Ő sokkal jobban szeret minket, mint ahogy a szüleim és nagyszüleim szerettek engem, amikor kezdő középiskolásként rosszul játszottam egy koncerten. Tehát, Ő is meg akar hallgatni minket, amikor éneklünk vagy imádkozunk.

Mi, az Egyház népe, vonuljunk be a szentmisére a Szentháromsággal, a Glóriát éneklő angyalokkal, Szent Cecíliával és az összes többi szenttel együtt.

És énekeljünk Istennek.

Van min változtatnunk, de vajon valóban a zenében? Vagy esetleg az egyházközségünkben, gyülekezetünkben? Vagy a papban? Ismétlem, biztos vagyok benne, hogy a kommentekben majd megvitatják ezt is.

Szeretnék igazán nagyszerű katolikus zenét, de az soha nem lesz olyan nagyszerű, mint Isten.

Forduljunk Istenhez és kiáltsunk hozzá. És amikor könnyeink örömre változnak, énekeljünk hangosabban, mint az angyalok Jézus születésekor.

És a Szentlélekkel együtt megújíthatjuk a Föld színét. (vö. 104,30)

Az eredeti cikk szerzője: Mat Burkepile

Fordította: Schnider Anikó

Az eredeti cikk publikálásának dátuma: 2023. július 3.

Oszd meg ezt a cikket!