Ma ünnepeljük Pier Giorgio Frassati 100. égi születésnapját. Ez alkalommal a római Santa Maria sopra Minerva bazilikában ünnepélyes Szentmisét mutattak be, melyet Marcello Semeraro bíboros, a Szentté avatási Ügyek Dikasztériumának prefektusa mutatott be.
A bazilika ideiglenes kiállítást szervezett Pier Giorgio Frassatiról, ill. a szentmise végén bejelentették, hogy a hamarosan szentté avatandó földi maradványait és koporsóját nagy valószínűséggel a bazilikában fogják elhelyezni július végétől mintegy egy hónapig, vagyis aki részt vesz a Fiatalok Jubileumán, a domonkos bazilikában imádkozhat az ereklyék jelenlétében.
A szentmisén jelen voltak a Frassati család tagjai, köztük Wanda Gawronska, Pier Giorgio Frassati unokatestvére, valamint másod-unokatestvérei is. A mise végén lehetőségünk volt egy-két perc erejéig beszélgetni Pier Giorgio rokonaival, akik máig őrzik a boldog, s hamarosan szent domonkos harmadrendi emlékét.
Alább közreadjuk Stas és Janus Gawronski megrendítő és felettébb motiváló gondolatait a nemsokára szentté avatandó rokonuk kapcsán.
A fő kérdés: mi miért nem kérjük az Úrtól, hogy mi is szentek legyünk, akárcsak Pier Giorgio?
Janos Gawronski pedig e gondolatokat osztotta meg velünk, amikor arról kérdeztük, milyen üzenetet adhat számunkra Pier Giorgio alakja:
"Pier Giorgio Frassati az Úr mesterműve. Ami igazán lenyűgöző és forradalmi, az az, hogy láthatjuk, mit tesz az Úr az emberekkel. Piergiorgio egy fiatal fiú volt, aki 24 évesen halt meg, és akinek a segítségével az Úr oly sok szívet megérintett.
Az Úr az, aki cselekszik, és ezt mindennap, továbbra is így tesz. Van, aki azt mondja, hogy az Úr elfelejtett minket, hogy nincs itt, hogy a társadalom rossz irányba halad, de valójában a Lélek igenis aktív, és folyamatosan cselekszik az emberekben, és véghezviszi ezt a csodát.
Az emberek pedig templommá válnak, felismerik, hogy ők az Úr tempomai. Pier Giorgio egy oly tiszta és oly gyönyörű templomot tárt elénk, de az emberek mégsem értették meg őt. Aztán hirtelen elhunyt, hősies módon. S amikor meghalt, mindenki azonnal megértette. Ez egy óriási lökés volt, és az emberek azt mondták: Hogy hogy eddig nem értettük őt, és nem ismertük fel? Olyan ez, akár az Úr az emmauszi tanítványokkal.
És nem csak Giorgio-ra kell néznünk, hanem az Úrra, aki ezeket a dolgokat végbeviszi.
Ugyanis fel kell kell tennünk a kérdést magunknak: hol vannak az új Pier Giorgio-k? Vagyis mi, akik itt vagyunk, akik beszélünk róla?
Pier Giorgio valóban ezt a kérdést teszi fel nekünk... Igen, rendben, Pier Giorgio ezt tette, így élt, imádkozott, meghalt: egy nagyszerű csoda. Rendben! De hol vannak az új Pier Giorgio-k? Mert ha ők nincsenek, akkor mindez egy számunkra elérhetetlen ugrás... akkor ne is próbáljunk szentek lenni, mert ő olyan szent volt, hogy mi soha nem tudnánk olyanná válni, mint ő.
De nem, nem így van. Én azt gondolom, hogy Pier Giorgio egyfajta öntudatot, egy érzelmi, belső, sőt, a gondolkodásunkat érintő változást adhat, a lehető legmélyebb, spirituális szinten, hogy megértsük: "nézd, mit tett az Úr, nézd, mit tett!" És mi is mondhatjuk: "Uram, ezt én is akarom! És ha valaki kéri tőle, ő megteszi."
Az ember az Úr elé állhat, és ahelyett, hogy 10 imát mondana itt, és 20 imát ott, stb., azt mondhatja:
"Uram, egy kicsit elegem van belőle, hogy így éljek, értelem nélkül... tegyél szentté!
Ha Pier Giorgio-val, megtetted, miért nem teszed meg velem is?
Tégy velem is így."
Szerintem ez a legtöbb, amit Pier Giorgio adhat"
Stas Gawronski így beszélt Pier Giorgio alakjáról, amikor megkérdeztük tőle, Pier Giorgio milyen üzenetet adhat a fiatalok számára:
"Piergiorgio Frassati minden bizonnyal nagyon fontos alak lehet a mai fiatalok számára, mert Pier Giorgio szenvedélyesen szerette Jézust.
Pier Giorgio minden reggel áldozott, egyesült Urunkkal, és ez adta neki az erőt, hogy egyszerre legyen oly normális, és mégis rendkívüli, akit oly sokan tisztelnek szerte a világon.
Pier Giorgio sok szegénynek, árvának, bajba jutottnak és betegnek segített, de az erőt az eucharisztiával való közösségből, a szentségimádásból - gyakran az éjjeli szentségimádásokból - merítette, amit a Miasszonyunk Szűz Mária iránti áhitata kísért.
Íme, ez az az út, ami feltárt előttünk, és mi ezen az úton követjük őt."
Pier Giorgio Frassati, könyörögj értünk!