A Himnuszt sokszor unottan, megszokásból énekeljük évnyitón, évzárón, ballagáson, megemlékezéseken. Felállunk, elénekeljük, leülünk. Sok kínos nevetés társul a magas, kiénekelhetetlen hangokhoz, a gyorsított verzió idétlenül hat, az eredeti viszont túl lassú.
Azonban ez több, mint egy kötelező ceremóniai kellék!
Ha komolyan vesszük a szöveget, akkor rájövünk: ez nem csak egy „dal” rólunk,magyarokról – hanem egy imádság Istenhez. És nem csak egy szép imádság, amit irodalomórán elemzünk, bemagolunk. Egy őszinte, küzdő, sebezhető ember, illetve nemzet imája.
A Himnusszal mintha ezt mondanánk:
„Szenvedek, nagyok a fájdalmaim, de tudom hogy Istenem, Te nagyobb vagy mindennél.”
Január 22-én volt a magyar Kultúra Napja, ennek alkalmából most nézzük meg soronként, mit is rejt magában a szöveg, hogy innentől kezdve valóban átérezve énekelhesd a következő ünnepségeken.
„Isten, áldd meg a magyart…”
Ez a sor nem arról szól, hogy „legyünk sikeresek”, hanem arról, hogy Isten jelenlétét kérjük az életünkre. Az áldás nem csak jókívánság, kegyelem, hanem Isten jelzése arra, hogy Ő velünk van, mellettünk áll, és nekünk ezt kell befogadnunk.
Nem azt mondod: „Menjen minden jól.” Hanem azt: „Istenem, Te legyél benne.”
„Jó kedvvel, bőséggel…”
Ez nem az anyagi bőségről szól elsősorban – hanem a: belső békéről, lelki teljességről, arról,hogy ne panaszkodjunk, elégedetlenkedjünk, hanem élő és lelkes szívvel örülhessünk.
Tehát kérjük: Istenem, add, hogy ne csak túléljem a napjaimat – hadd legyen bennük öröm is.”
Ez az a sor, amit akkor mondasz, amikor: elfáradsz, kiégsz, motiválatlan vagy,nem érzed magad elégnek. Ima a belső üresség ellen.
„Nyújts feléje védő kart…”
Ez nem azt jelenti, hogy soha nem lesz baj, hanem azt, hogy nem maradunk egyedül a bajban. Azt, hogy ha a körülményeink néha nem is tudnak megváltozni, attól mi még megerősödhetünk, és a mi hozzáállásunk változhat, az Istennel való kapcsolatunk szorosabbá válhat. A nehéz helyzetek, időszakok is formálnak minket, nem ugorhatjuk át őket csak úgy.
A sor valahogy így kéri az Urat: „Istenem kérlek, hogy amikor zuhanok, Te legyél az, aki elkap.”
Aktuális ez az ima szorongás idején, betegségkor, családi feszültségben, lelki harcok közepette. Ez a sor az Istenbe vetett bizalom gyakorlása.
„Ha küzd ellenséggel…”
Nem feltétlen külső ellenségről szól, hanem belsőről is: félelem, önutálat, függőségek, bűnök, reménytelenség. Harc idején jó tudni, hogy van, aki a mi pártunkat fogja, támogat, és védelmez:
„Istenem, amikor önmagammal harcolok, ne engedd, hogy egyedül maradjak.”
„Bal sors akit régen tép…”
Ez egy nagyon őszinte sor, ami nem szépít, hanem elismeri a fájdalmat, kimondja a szenvedést, nem tesz úgy, mintha minden rendben lenne.
„Istenem, tudom, hogy nem minden könnyű, és nem is volt az. De ne hagyd, hogy ez határozzon meg.”
Ez a sor a traumák, veszteségek, csalódások imája.
„Hozz rá víg esztendőt…”
Nem „szerencsekérés”-ként van jelen ez a mondat. Ez a reménye annak, hogy a jövő nem kell, hogy olyan legyen, mint a múlt, hiszen Krisztusban új emberekké lettünk. Fiatalként ezt így is értelmezhetjük:
„Istenem, nem tudom, mit hoz a jövő – de hadd legyen benne öröm és lelkesedés.”
Ha szóba kerül a pályaválasztás, jövő miatti szorongás, bizonytalanság, akkor ez a sor jusson eszedbe!
„Megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt…”
Hibák beismerése, felelősségvállalás, előretekintés. A jóban való reménykedés, és megbánása a múltnak. A változás és változtatás reménye van benne.
„Istenem, tudom, hogy hibázom. Tudom, hogy nem vagyok tökéletes. De nem akarok ebben maradni.”
Tükrözi az őszinte bűnbánatot, és a kétségbeesést. Mer segítséget kérni, hiszen már rengeteg szenvedést kellett megélni. Azt közvetíti, hogy lehetünk gyengék Isten előtt, kérdezhetünk, panaszkodhatunk, sírhatunk, újrakezdhetünk.
Hogyan használhatod a Himnuszt a mindennapokban?
Nem kell mindig végigmondani minden alkalommal. Elég egy sor:
Vizsga előtt: „Isten, áldd meg a magyart…”
Amikor elfáradsz: „Jó kedvvel, bőséggel…”
Amikor félsz: „Nyújts feléje védő kart…”
Amikor elrontottál valamit: „Megbűnhődte már e nép…”
És már imádkoztál is: nem hosszan, nem bonyolultan, hanem őszintén.